Eternal struggle ❤️‍🔥🔞 (3. Rész)

14. Sok(k)

Georgina próbálta feloldani magában azt a dermesztő zsibbadtságot, amit a férfi közelsége váltott ki belőle, de egyenlőre nem járt sok sikerrel.

Már ott leblokkolt, mikor az elegáns "selyemfiú"helyett egy motoros "rosszfiú" érkezett a kórház elé. Fekete farmer és drága, puha, motoros bőrdzseki volt rajta. Jól állt neki ez a lazább stílus. Nagyon férfias volt. Mindig is ez volt a zsánere.

Kellett volna az a kurva nyugtató. Tudta, hogy be kellett volna kapnia pár levelet és most már rohadtul bánta... A farkasa tombolt belül. Olyan izgatott volt, hogy úgy érezte, bármikor átváltozhat, csak az okát nem tudta... Félelem lenne, még akkor is ha ő maga nem tart a férfitól? A farkas a vámpír ellen akar törni ösztönösen... picsába!

Az ujjai görcsösen kapaszkodtak a vámpírba, az utazást fel sem fogta, mert minden érzékszerve rá volt kiélezve. "Szedd össze magad, Georgina! Szedd össze magad, Georgina!" - mantrázta és közben próbált egyenletesen lélegezni, csakhogy túl sok volt neki ez az egész. Egész testében remegett.

Kit akart becsapni?! Nem is találkozhatnának, ő mégis majd kibújt a bőréből a "randi" miatt... Ha ezt bárki megtudná... nem tudná kimagyarázni... Mit is mondhatna?! Elsüllyedne szégyenében az apja előtt. De hiába tudta, hogy rossz úton jár, hiába tiltakozott az agya, képtelen volt ellenállni a kísértésnek.

Meg akarta ismerni. Többet akart tudni róla, és természetesen minél közelebb kerülni hozzá. Vonzotta a férfi. Úgy vonzotta, mint valami kibaszott mágnes. Megmagyarázhatatlan és erős volt. Őrjítő...

Ő nem úgy néz rád! - emlékeztette magát. Tökéletes úriember és vámpír Harcos. Nem akarhat nőt maga mellé, főleg nem egy vérfarkast. Még ha a vonzalom kölcsönös is közöttük. Mert abban biztos volt, hogy Averynek is tetszik, hiába próbálja elviccelni. Érezte a zsigereiben.

Egy kétszintes, gyönyörűen kivilágított étterem előtt álltak meg. A nevét nem tudta elolvasni, mert csak japán írásjeleket látott. Óvatosan leszállt, majd a bukósisakot átnyújtotta a férfinak, aki miután mindent elpakolt, a kezével maga elé intett.

- Csak utánad! - mosolygott, amit képtelen volt nem viszonozni. Normális körülmények között könnyű lenne vele randizni. Ha normálisak lennének, de persze mindketten természetfelettiek voltak.

Sosem kívánta eddig, hogy másképp legyen, most mégis felütötte magát a gondolat a fejében, de gyorsan elhessegette és hálát adott a Holdanyának a farkasáért, ugyanis nem mindenki volt ilyen szerencsés.

Lassan sétáltak felfelé a hosszú lépcsősoron. Az ajtót belülről kinyitották előttük, majd egy bordó egyenruhás japán fickó köszöntötte őket:

- Konbanwa! - mondta, miközben meghajolt előttük.

- Odzsama simasz! - mondta Avery és viszonozta a meghajlást. Georgina is hasonlóan tett.

- Van foglalásuk?

- Avery Ward néven.

- Kérem, kövessenek! - húzta el a mögötte lévő tolóajtót és fellépett egy lépcsőfokot, de mielőtt tovább mentek volna a vámpír lehúzta a motoroscsizmáját, majd a bejárattal szembefordította őket. Georgina ismét csak utánozni tudta. Nem gondolta, hogy ilyen tradicionális helyre mennek. Nem sokat tudott a japán kultúráról sajnos. Mire megfordult már 2 pár fehér topánka szerű papucs várta őket, amibe bele dugták a lábukat. A mérete pont jó volt.

Az étterem lenti részén kisebb-nagyobb boxok voltak kialakítva, szinte tömve volt emberekkel. Drága keményfa padló, kézzel szőtt szőnyegek, selyem falikárpitok, aranyhalas akváriumok és rizspapír lampionok. Bámulatos volt az egész, ő pedig még csak nem is hallott soha a helyről. Lehet, csak a felső tízezer számára van nyitva...