Eternal struggle ❤️‍🔥🔞 (3. Rész)

9. Kötelességek

Georgina pislogott néhányat, amint a két férfi kámforrá vált az orruk előtt. Tudta, hogy képesek rá, de élőben még sosem láthatta ezt a képességet.

- Annyi év után, még mindig borsózik tőlük a hátam. - szólalt meg az apja kitolva maga alól a széket. - Remélem, nem jönnek vissza. - sétált ki a hatalmas erkélyre, ahonnan be lehetett látni az egész birtokot.

- Ha vissza is jönnek, lenyomjuk őket. - szökdécselt az apja mellé, majd játékosan a vállába boxolt, mire az öreg gyengéden elmosolyodott, de aztán folytatta:

- Fizikailag erősebbek vagyunk, de csak farkasként. Viszont ezek... gyorsak és ravaszak. Nem árt vigyázni velük. - ráncolta aggodalmasan a homlokát, mire Georgina megadóan bólintott.

Az Alfa sokmindent megélt már. Az élettapasztalatai kincset értek. Nem szállt vele vitába.

- Kerüld el őket! Nem akarom, hogy kapcsolatban állj velük. - mondta komoran.

Georgina hitetlenkedve el tátotta a száját.

- Lenával sem? - kérdezte ingerülten - Ő a barátom! És... és a kollégám is!

- És ha megmenekül, akkor annak a rettentő vámpírnak lesz a társa! Láttad rajta az ősi jeleket?! Lehet vagy ezer éves is!

- Igen, Apa. Viking, olyan 800 körül lehet. - forgatta meg a szemeit, de az apja mintha meg sem hallotta volna folytatta:

- És az a kicsi... Olyan sunyi volt. Lefogadom, nagyon eszes...

- Mi okuk lenne bántani engem?! - csattant fel.

- Bármi! Akármi! - tárta szét a karjait - Georgina, te a vérem vagy! - sóhajtotta - Az egyetlen, aki maradt nekem! - Jajj, ne! Elővette az aduászát... - Nem csak magadét felelsz, de az egész falkáért! A döntéseid, a cselekedeteid kihatnak mindannyiukra. Nőj fel végre és teljesítsd a kötelességeidet! - fújtatott dühösen.

- A kötelességemet, hogy szét tegyem a lábam Duncannek? - kérdezte kiabálva.

- Ne legyél ilyen!

- Orvos akarok lenni! Azzal is segítem a falkát!

- Igen. De az utódlás fontosabb lenne. Te is tudod...

- És ha én is belehalok, mint anya? Hm? - látta, hogy az apja izmai megfeszülnek - Akkor mire lesz jó ez az egész?! - kérdezte, mire egy istentelen nagy pofont kapott. Csengett tőle a füle.

Az apja dühöngve nézett vele farkasszemet, majd hirtelen elfordította a fejét.

- Ne haragudj! - sóhajtotta - Csak anyád emléke...

- Tudom. - szakította félbe Georgina, miközben megdörzsölte az égő arcát. Teliholdkor még az Alfának is nehéz visszafognia a vadállatot. Ő pedig provokálta. - Ne haragudj! - sütötte le a szemét.

- Gyere ide! - tárta ki karjait az apja, s ő azonnal hozzábújt a széles mellkasához. Apró csókot kapott a feje búbjára, majd az állánál fogva megemelte a fejét, hogy a szemébe nézhessen. - Vigyáznom kell rád! Nem élem túl, ha téged is elveszítelek! - simogatta meg gyengéden az ütése nyomát, mire Georgina szemébe könnyek futottak és aprót bólintott.

*****

Lena nyomára egy hét múlva akadtak.

Rayner napnyugtakor arra a környékre portált, ahol a vendégház állt. Szerencséjükre a viking ott született és élt a családjával vagy 300 évig a Felföldön, így jól ismerte a terepet. Máskülönben tovább tartott volna a mentőakció.