17. Igazság

180 26 5
                                    

Georgina erőtlenül támaszkodott a kocsijának. A mellkasa vadul járt fel és le, a vére a fülében dörömbölt, a gyomra pedig még mindig kavargott. Vett néhány mély lélegzetet, majd reszkető kezekkel kotorta elő a mobilját.

@georgina.harland: mégis mi a frász volt ez?!

- pötyögte az üzenetet Averynek és feszülten várta a választ, de ahelyett, hogy magyarázatot kapott volna, a vámpír profilja eltűnt.

Letiltotta?! - tombolt belül. Képes volt őt letiltani?! Mégis mekkora arca van ennek a faszfejnek?! Hogy képzeli, hogy csak úgy semmibe veszi?! Ezt nem teheti vele... - szorította a telefont kétségbeesetten.

Ordítani akart vele és ütni addig, míg magyarázatot nem ad az elhidegülésére. Meg kellett volna beszélniük a történteket, végülis mindketten kimutatták a foguk fehérjét... Láthatták a másik sötét, rejtett oldalát, de ahelyett, hogy egymást tisztelve megnyíltak volna, faképnél hagyták a másikat.

Mégsem tudott rá haragudni. Ő is így tett, mikor a farkas készült kitörni belőle. Elmenekült.
Nem engedte, hogy segítsen rajta, nem magyarázta el a dolgok miértjét.

Hogy is várhatta el ezek után, hogy Avery elfogadja majd, hogy megleste munka közben?!

Barom vagy Georgina! - szidta magát.

De legalább szép emlékekkel váltak el. Mert a gusztustalan mészárlást és a félelmét leszámítva, iszonyatosan beindult a vámpírra. Sosem látott még ilyen tökéletes "gyilkológépet". Tudta, hogy ezután már sosem fog ugyanúgy nézni a férfiakra... Mindenkiben őt fogja keresni és sajnos tartott tőle, hogy bármilyen beteges is ez, de senki sem lesz elég jó...

*****

Amikor Avery már a motorján ült, érezte, hogy berreg a mobilja. A következő lehetőségnél félre állt és megnyitotta az üzenetet, de amint elolvasta, erőt véve magán letiltotta a farkast.

Tovább haladt hazafelé, miközben cikáztak a gondolatai.

Iszonyatosan dühös volt rá. Csalódott benne. Fájt neki, hogy nem bízott benne.

Annyira remélte, hogy Georgina nem úgy néz rá, mint mindenki más... Hogy ő végre érzi a valódi erejét "bemutató" nélkül is. Hogy igazi férfiként tekint rá annak ellenére, hogy folyton "tökmag"-ként emlegeti. Legalább is így érezte...

Mikor meglátta a sikátor végében leskelődni utána, egy világ omlott össze benne. Szomorúságot, majd  haragot érzett. Az általa elképzelt kapcsolatuk abban a pillanatban hullott darabjaira...

Kapcsolat! Na, persze! Hisz' úgy sem lehetett volna semmi köztük, de sajnos nagyon is élvezte a társaságát azon túl, hogy mocskosul vonzódott hozzá testileg is...

Most mindennek vége.

Letiltani muszáj volt, hogy könyebb legyen elfelejteniük egymást. Úgysem fognak többet találkozni...

*****

Georgina a kórházban letusolt és átöltözött. A találkán viselt ruháit egy vákuumos zacskóba gyűrte és szorosan lezárta, máskülönben a falka megérezte volna rajta a vámpír szagát...

Szag? Dehogyis!

A legfinomabb illat! Üde, friss, gyömbéres! Már alig várta, hogy ihasson egy jó hideg Crabbie's-t...

Amikor kiszállt a házuk előtt a kocsiból, Duncan lépett elé farkasként. Picsába, már megint ő van szolgálatban?! Bár tény, hogy minden alkalmat megragad az apja felé a nyalizásra...

Ki akarta kerülni, de akkor megrázkódott és a szeme előtt változott vissza emberré. Látta már máskor is meztelenül, de mindig rá tudott csodálkozni, mennyire "tökéletes" teste van. Mindene izmos, formás és arányos. A farka pedig... hát, az is szép darab. A tökéletes Alfa jelölt. Csak nem neki... Sajnos semmit nem mozgatott meg benne. Unottan pillantott fel az arcára.

- Mi van?! - kérdezte gyorsan, mert most baromira nem akart vele foglalkozni.

- A randink. - mondta, s miután nem reagált rá, folytatta - Nem mondtad még meg, mikor lenne alkalmas.

Mert soha nem lesz alkalmas! - akarta mondani, de a kötelességei miatt csak megforgatta a szemeit.

- Ne csináld már! - fogta a férfi könyörgőre - Bármelyik lány azonnal igent mondana nekem!

- Igen. - bólintott Georgina - Csakhogy én nem vagyok bármelyik lány! - szegte fel a fejét büszkén és hátat akart fordítani neki, mikor elkapta a karját.

- Igen. Te az Alfa vére vagy. Pontosan emiatt közeledtem hozzád tisztelettel, de ne hidd, hogy téged is olyan nagyra tartalak. - Georgina ledöbbent - Tudom, hogy már tucatnyi pasinak széttetted a lábadat, szóval ne essen nehezedre alám feküdni és megszülni a tökéletes kölykeinket. Nekem sincs ehhez több kedvem, mint neked. Szívesebben vennék nőül egy szende, szűzlányt, de be tudom járulékos veszteségként, hogy egy ilyen mocskos kurva lesz a párom, ha ez kell ahhoz, hogy Alfa legyek!

- Ezt mondd el farkas alakban is, hadd hallja a falka! Kiváncsi vagyok, mit szólnának hozzá!

- Oh, most hirtelen érdekel a falka?! Ha többet lennél te is farkasként köztük, akkor pontosan tudnád, hogy sokan gondolják ugyanezt. Engem sajnálnak és nem téged! De most is bűzlesz a kratomtól. Könnyebb betépni, mint megtanulni uralni a másik éned... Szánalmas vagy! - nézett rajta végig undorodva, s Georgina erre nem tudott mit mondani. Fájt neki az igazság. Szó nélkül kitépte magát a kezei közül és ott hagyta.

- Most meg hová mész? A házatok a másik irányban van! - kiáltott utána Duncan.

- A kocsmába megyek! Ez a mocskos kurva ma istentelenül be akar baszni!- lendítette hátra a karját a középső ujját feltartva.

- Mulass jól, kedvesem! Szombaton pedig elviszlek randira, ha tetszik, ha nem!

Georgina megtorpant. Szombaton? De hát szombaton...

- Jó! - fordult meg, hogy a szemébe nézhessen - A Temptationbe megyünk!

- Ahogy a "hölgy" kívánja! - hangsúlyozta undorodva a szót, de Georginát már egyáltalán nem érdekelte a faszfej baszakodása. Széles mosollyal az arcán fordított neki hátat és elindult végre azért a kurva gyömbérsörért.

Sziasztok!
Bocsánat, hogy csak most... újra melózom, így nagyon nehéz a munkát, anyaságot, háztartást és az írást össze egyeztetni...
Azért remélem, kitartotok, még ha ritkábban is lesznek részek!
❤️

Eternal struggle ❤️‍🔥🔞 (3. Rész)Où les histoires vivent. Découvrez maintenant