Eternal struggle ❤️‍🔥🔞 (3. Rész)

4. Csípős

- Innen két saroknyira van egy brutál jó kebabos! Muszáj megkóstolnod! - szaporázta meg a lépteit Georgina és csak akkor lassított kicsit, mikor hallotta, hogy a férfi hezitál.

- Öhm, én igazából nem vagyok éhes. És hajnalban terített asztal vár.

Édes faszom, ez a csávó!

- Vagy inkább attól félsz, hogy gyomorrontást kapsz a streetfoodtól... - kötekedett.

- Nem. Csak nem kérek és kész. - mondta határozottan.

- Jól van, jól van. Csak nem akartam, hogy végig nézd, ahogy egyedül zabálok. Ha te is eszel, úgy kevésbé kínos.

- Miért lenne kínos? - lépett közelebb mellé.

- Fene tudja... - vonta meg a vállát zavartan, de persze tudta... a szósz mindenfelé csorogni fog, a pitából kihullik a hús, a zöldségek. Nem lehet ezt szépen enni... és valamiért ennek a pasinak a társaságában a legjobbat akarta mutatni magából.

- Az lesz az? - mutatott Avery az előttük álló büfékocsira.

- Ja, az. Úgy látom, várni kell. - mondta, mert négyen várakoztak a kiadó ablak előtt.

- Jó illata van. - mosolyodott el a vámpír, ami nagyon jól állt neki. Még olyan gödröcskéi is voltak az arcán közben. Rohadjon meg!

- Mondtam! - húzta fel a szemöldökét büszkén.

- És van valami bevált kajád?

- Naná! - vágta rá azonnal - Csak nem meggondoltad magad? - vigyorgott önelégülten.

- Lehet... - vonta meg a vállát jókedvűen.

- Úgy tudtam! - boxolt a vállába játékosan, majd az ablakhoz furakodott és bedugta rajta a fejét.

*****

- Ajnur! - kiáltotta Georgina, mire egy erősen akcentusos férfi kiabált vissza neki.

- Georgina drága! Jó látni! - jelent meg egy középkorú, szakállas fickó kötényben, kivörösödve és leizzadva, de a nő ezzel mit sem törődve, az arca mindkét oldalát megpuszilta.

- Két dönert kérek pitában!

- Kivel jöttél? - pillantott rá kíváncsian a török.

- Csak egy ismerős. - legyintett - Semmi komoly!

- Semmi komoly... semmi komoly. - rázta a fejét rosszallóan - Ha egy ilyen férfi,  - mutatott egyenesen rá - neked "semmi komoly", akkor ki lesz az, eh? - nevetett, majd vissza fordult a munkához.

Georgina mosolyogva elpirult és lesütötte a szemeit. Gyönyörű volt! A picsába is, gyö-nyö-rű!

- Szokásos? - kérdezte a fickó, miközben a húst kezdte levágni a nyársról.

- Bírod a csípőst? - fordult felé a farkaslány, mire bólintott, és csak remélni tudta, hogy azért nem lesz annyira erős... azon túl, hogy tényleg nem fog gyomorrontást se kapni, mert nem evett még soha életében büfékocsiból. Az anyja sosem engedte volna. "Túlságosan civil..."

- Egy perc és kész! - hallatszott, és ő is az ablakhoz lépett, hogy fizessen, miután az előző társaság megkapta a rendelését és távozott. Elővette a kártyáját, mire Georgina megkopogtatta az üveget, ami mögött egy kartonra nagy betűkkel volt ráfirkálva: "CSAK KÉSZPÉNZ!"

- Komolyan? - ráncolta a homlokát - A 21. században?!

- Ajnur nem szereti a bankokat.

- Így van! - kiabálta bentről a nagydarab.

- Viszont készpénz az nincs nálam. - vallotta be szégyenkezve, mert rettentően kínosan érezte magát. Elvégre is ő a férfi...

- Oh, amúgy is én hívtalak meg! - legyintett könnyedén - Nem randin vagyunk... - forgatta meg a szemeit, miközben előkotorta a pénzt a kistáskájából.

- Jó étvágyat! - nyújtotta át nekik az ételt a török.

- Köszi, Ajnur! Te vagy a legjobb! - kacsintott a nő és elindult egy közeli padhoz. Amint leült, egy szalvétát szétterített a combjain, majd nagyot harapott a pitába.
- Mhmm! - nyögött fel, miközben rágta az ételt - Kibaszott jó! - csámcsogta tele szájjal, de neki még ez is jól állt.

Mellé telepedett a hideg padra, majd óvatosan megkóstolta.
Meglepően finom volt. Különleges fűszerezése volt a húsnak. Nem evett még ilyet, de nagyon ízlett neki.

- Na? Mit szólsz? - kérdezte türelmetlenül a nő.

- Jó. - bólintott elismerően, majd még egyet harapott.

- Csak jó? - csattant fel - Ez a legeslegjobb! Meg kellene köszönnöd, hogy elhoztalak! - mondta, mielőtt újabb falatot tömött magába.

- Huh! - fújta ki a levegőt gyorsan, miután lenyelte, ami a szájában volt - Ez nagyon csíp! Huuuh... - fújtatott, mert úgy érezte, lángol a szája. Georgina felnevetett, amitől egy darab hús kiesett a szájából. Gyorsan oda kapta a kezét, de tovább nevetett. - Te hogy bírod ezt megenni?

- Én kérdeztem, hogy bírod e a csípőst...

- De ez brutális! - huhogott továbbra is.

- Itt várj! - mondta, majd  kezébe nyomta a félig megevett pitáját, felpattant és visszasietett a büfékocsihoz. Nevetve mondott valamit, majd hamarosan minkét kezében megpakolva visszatért.

- Tessék, ayran! - nyújtott felé egy szívószálas papírpoharat. Avery undorodva nézte a sűrű, tejszerű folyadékot.

- Kössz, nem! - húzta fintorogva az orrát, de Georgina gyorsan belekortyolt, majd határozottabban nyújtotta felé.

- Igyál! Segít megszűntetni az égető érzést a szádban!

Az lehet... - gondolta, de már bele ivott, plusz nem igazán szerette a joghurtot, de most ez mégsem zavarta. Elvette a poharat és ivott. Életében először valaki után...
Két korty, és tényleg jobb lett.

- Sült krumplit is hoztam! - tolta felé a barna papírzacskót, majd folytatta az evést.
A körettel és az innivalóval ő is képes volt legyűrni a pokoli dönert.

- Köszönöm! - mondta, miközben megtörölgette a száját a szalvétájával.

- Nincs mit! Bár reméltem, beszédesebb leszel. Így elég unalmas volt. - mondta, miközben összehajtogatta az ölében a szalvétát, ami tele volt a lepotyogott falatokkal.

- Tele szájjal nem beszélek.

- Én igen! - nevetett jóízűen, s közben észre vette, hogy a szája sarkában van egy kis szósz.

- Feltűnt! - mosolygott, s közben a szalvétájával óvatosan letörölte róla a maszatot. Az ajkai megdagadtak a csípős paprikától, így még kívánatosabbak lettek. Egy kicsit még elidőzött a keze az arcán, majd mindketten zavartan pislogtak párat.

- Jobb lesz, ha hazamegyek. Holnap dolgoznom kell. - mondta Georgina, majd felállt és a kukába dobta a szemetet. Ő is követte a példáját, s egy röpke pillanatig kínos csendben álltak egymással szemben.

- Hát, akkor szia! - szólalt meg a nő először.

- Öhm, igen, szia! - válaszolta zavartan, de a farkas már sarkon is fordult. - Legközelebb én hívlak meg! - kiáltotta utána, amitől megtorpant, majd mosolyogva visszafordult.

- Lesz legközelebb? - vonta fel a szemöldökét kételkedve.

- Ha a Fény úgy akarja... - vakarta meg a fejebúbját.

- Ha a Holdanya úgy akarja! - bólintott, majd ismét hátat fordított neki és kezét a magasba tartva búcsút intett. S miközben Avery nézte az egyre távolodó alakját, arra gondolt, hogy lesz második randi! Lennie kell! Még akkor is, ha nem nevezik majd annak...