Esély

Ötödik fejezet

Másnap reggel arra kelek, hogy édesanyukám lent a földszintet porszívózik s ez felébreszt az álmomból. Kimegyek a mosdóba, megcsinálom a reggeli arcápolási rutinomat, majd lemegyek anyához, hogy társalogjak vele egy reggeli kávé mellett.

- Jó reggelt kiscicám! - Hajolt közel hozzám anyukám és lágyan megcsókolta a homlokomat. - Hogy telt a tegnapi buli? Minden rendben volt? Nem hallottam, amikor hazaértél.

- Igen. Kicsit szétváltunk a lányokkal, de minden rendben volt. Régi ismerősökkel találkoztunk, aztán engem hamarabb hazahoztak. A lányok még maradtak a Palaceba.

- Kikkel találkoztatok? - Kíváncsiskodott anyukám, ahogyan általában szokott. - Kérsz kávét?

- Igen, légy oly kedves. A régebbi baráti körrel, fura volt nagyon, nekem elhiheted. Sokat változtak egyébként, de észrevételeim alapján jó irányba. 

- Nem volt probléma? - Tudta, hogy mennyire érzékeny téma ez nekem. 

- Nem, minden oké volt tényleg. Köszi a kávét! - Felemeltem a pultról a forró italt, raktam bele egy kis tejet és egy cukrot, majd elindultam a szobám felé, hogy igyam meg a kávémat. 

Amint felértem, lefeküdtem az ágyba és magamhoz vettem a telefonomat. Tegnap este óta nem igazán használtam, szóval nem ért meglepetésként, ahogyan több tucatnyi értesítés virított a képernyőmön. Amit először észreveszek, hogy Sarah írt nekem tegnap este, amikor már lefeküdtem aludni.

,,Minden ju, mosr megyonk haza."

Tehát minden okés velük és hajnali fél ötkor indultak haza. Azért írtam neki egy kérdést a jóllétükkel kapcsolatban. Nem vitatható téma az, hogy jól érezték magukat tegnap este független attól, hogy én nem voltam velük. 

Sokkal jobban szeretem azokat a baráti találkozókat, amikor csak mi négyen vagyunk, nincsenek ott mások és nem egy szórakozóhelyen kötünk ki az éjszaka folyamán. Sokkal emberközelibbnek érzem, úgy meg inkább, hogy már hónapok óta nem találkoztunk egymással. 

Miután megittam a kávémat, ettem egy almát, úgy elindultam edzeni a helyi edzőterembe a rég nem látott biciklimmel. Amióta kint élek Koreában, nem igazán tudtam biciklit használni, ugyanis teljesen be vannak táblázva a napjaim és nem érek rá arra, hogy órákat biciklizgessek egyik helyről a másikra, így hát a magán sofőröm visz mindenhova. De itthon, Cipruson szerencsére hasznát veszem a biciklimnek.

Amint megérkezem az edzőterembe, úgy egy kis öltözőbe veszem az irányt, közben észreveszem, hogy fotóznak és újjal mutogatnak rám az emberek, de ez nem meglepő. Azért szoktam ebbe az edzőterembe járni, ugyanis itt blokkokra van osztva az egész edzőterem. Kis blokkokat alakítottak ki, amiket egy fekete üveggel választottak el egymástól. Én kilátok az üvegen, a kinti személyek azonban csak a tükörképüket látják az üvegben. Irányba veszem az egyik kedvenc blokkomat, ahol van futópad, has edzéshez szükséges kellékek és fekve nyomó pad is megtalálható. 

Mindig valami tematika alapján szoktam összerakni az edzéstervemet. Szerencsére olyan a testem, hogyha meg is híznék, pár héten belül nem hogy csak leadom a kilókat, de könnyen is építek izmokat. Amióta az ezemet tudom saját magamat edzem, soha nem volt személyiedzőm, ugyanis én ismerem leginkább önmagamat, én tudom pontosan, hogy mivel lépek ki a komfortzónámból, mivel dolgoztatom meg magam eléggé, hogy ne csak elfáradjak, hanem a munkának eredménye is legyen. 

Először mindig az erőnléti edzéssel kezdek, ez most sincs máshogy. A vállammal és a hátammal kezdek, majd rátérek a hasamra és aztán a combomra. Majd miután kellőképpen elfárasztottam az izmaimat, bizsereg s remeg a lábam, úgy ráállok a futópadra és ötös fokozaton elindítom a gépet, csak annak kedvére, hogy bemelegítsek egy lassabb tempójú kocogással. A zene ordít a fülemben, minden megszűnik létezni, csak futok és dúdolok. Aztán amikor megérkezik a zene a drop-hoz, úgy én is feltolom hetes fokozatra a futópadot. 

Másfél órával később már a biciklimet lakatolom ki és elindulok hazafelé, izzadtan és leharcolva. Sosem fürdök ilyen nyilvános helyeken. Mindig attól félek, hogy összeszedek valami fertőzést. Ahogyan befordulok az utcánkba, úgy egyszerre odavonzza a tekintem az a szürke autó amiben tegnap ültem Matt-tel. Mire észbe kap a felismerés, úgy már el is hajt mellettem és én olyan gyorsan, mint a villant a kocsi után kapom a fejemet. Aminek meg is lett az eredménye, ugyanis túl közel kerültem a patkához, és a biciklim kereke nekimegy a járdaszegélyének és oldalra dőlök ennek köszönhetően. 

Semmi komolyabb bajom nem lett, de valószínűleg Matt a visszapillantóban látta az egészet. Egy pillanatra lassít az autó, aztán mintha meggondolná magát úgy inkább felgyorsít és kikanyarodik az utcából. 

Amint hazaérek, úgy beállok a zuhany alá és nem csak az izzadságot és a vért mosom le magamról, hanem a szégyent is, amit magamra hoztam amiatt, hogy valaki olyan után nézelődtem, akivel csak egy egyszeri beszélgetés történt, semmi komoly. Amúgy sem kellene esélyt adnom arra, hogy bármilyen kapcsolatba kerüljek egy hím neművel, ugyanis a munkám annyira nem engedné azt, hogy egy kapcsolatot megéljek. 

Napokig csak otthon vagyok,  a lányok egy-egy estére átjönnek hozzám, beszélgetünk, filmezünk és mindenről beszélgetünk amiről csak lehet. Így hát kiderül számomra, hogy Maya együtt van Harryvel, Sarah nagyon berúgott a napokkal ezelőtti bulin, Anna pedig még mindig szingli akar maradni és magára akar összpontosítani. Én viszont nem meséltem nekik a Matt-tel történtekről, de a beszélgetés folyamán kiderül az is, hogy ő sem osztotta meg azt, amikor órákon keresztül a kocsijában beszélgettünk és nevettünk. 

Ez valószínűleg csak egyszeri dolog volt, lehet hogy csak mindketten örültünk annak, hogy van egy jó társalgó társunk. Ennél nem történt több. 

Azonban Matt feltűnik majdnem mindenhol. Az álmomban visszatérő szereplő, az instagram értesítéseim között gyakran ő villan fel előszőr, az utcán is látom néha-néha vagy az ablakomból ahogyan elhajt autóval az utcánknál. 

Egyszer olyanra vetemedem, amire utoljára tizenhat éves koromban vetemedtem. Előveszem azt a fekete kis noteszt, amiben a manifesztációimat vezettem. Ahogyan kinyitom, úgy vizslatom, hogy utoljára 2021.január 13-án manifesztáltam és az is csak egy spanyol témazáróval kapcsolatos kívánság volt. Nem is emlékszem már, hogy sikeres lett-e vagy sem. Most majd kiderül, hogy sikerül-e vonzanom különböző dolgokat vagy sem. 

A Kezembe veszem a piros tollamat, előveszek egy gyertyát és egy kristályt, majd elkezdek írni. Vonzani azokat a dolgokat amiket szeretnék. Akit szeretnék. Először sosem nagy dolgokkal kell kezdeni, csak egy kis álommal, hogy álmodjon velem, ugyanis mind tudhatjuk azt, hogy milyen az a jelenség, amikor valakivel álmodunk, akit már valószínűleg évek óta nem láttunk vagy nem beszéltünk vele. 

Én tudom milyen ez, de vajon Matt is meg fogja tudni?