A Besúgó

4

-Anya. Meg ígéred, hogy nem fogsz elítélni, vagy esetleg kitagadni?-kérdezem amire csak furán néz rám.
-Anya. Két évvel ezelőtt mikor úgy mondjam meghaltam, akkor egy elvileg híres énekes férfi befogadott és apám helyett apámat játszotta kb két hónapig, amikor ugyanis Shigaraki és a kissebb kezdő bandája meg nem ölték őt. Az én szemem előtt történt az eset, és akkor voltam azon a ponton, hogy már semmi nem tudott érdekelni. El vesztettem mindent ami fontos volt számomra. Születésem után apámat vesztettem el. Négy évesen a legjobb barátomat vesztettem el, vagyis Kac... Pff neki becenév Katsukit vesztettem el mert nem volt képességem. Utána pedig szépen lassan a mosolyom amit fenn akartam tartani. Két évvel ezelőtt pedig meg kaptam, hogy ha hős akarok lenni és képességet akarok akkor ugorjak fejest egy épület tetejéről. Én ezt meg tettem látszólag. De nem én voltam, hanem egy rám hasonlító bábu. És másfél éve pedig itt tanyázok. Shigaraki elmondta, hogy ők azok mellett állnak akikkel az élet kibaszott rendesen. Én pedig csatlakoztam hozzájuk. A fővezértől kaptam egy képességet és jelenleg úgymond a hősökkel állok hadi lábon.-mondom amire anyám csak könnyezve borul a nyakamba.
-Nem ítéllek el, a te életed. Csak azt szeretném ha biztonságban lennél, és boldog lennél. Ha kell bármit megteszek, hogy tudjam boldog vagy úgy ahogyan élsz. Kérlek ne tűnj el és légy velem kapcsolatba. Kérlek.-mondja lágyan mosolyogva, miközben a szemében aggodalom és kicsi bánat fénye csillan. Én elmosolyodtam majd át öleltem lágyan.
-Igérem visszatérek hozzád. És ha kell veled élek.-mondom neki lágyan amire el kezd mosolyogni, amire a szívem egyel nagyobbat dobbant. Ezek után még pár dolog megbeszéltünk es haza engedtem. A szobám felé haladva észre vettem, hogy Dabi telefonja csörög én fel vettem.
-Szia Dabikám... Mikorra is beszéltük a találkozót? Tudod, hogy milyen feledékeny vagyok.-szól bele egy ismerős hang. Nem ez nem lehet, vagy mégis?
-H...Hawks?-kérdezem amire a vonal másik végén valami puffanás hallatszik.
-Iegen én vagyok. De te meg ki vagy?-kérdezi amire ki kellett találjak valamit.
-Őhm, Dabi egyik eltitkolt öccse vagyok, mkt szeretnél a bátyámtól?-kérdezem.
-Semmi rosszat, csak szeretnék vele randizni, tudtommal van neki egy párja, de viszont már kiszeretett belőle és csak játszik vele. Na meg csak kihasználja a testét.-mondja a szárnyas hős amire én csak megfogom az egyik késem és teli erőből a folyosó végén található darts tábla közepébe hajítom.
-Ohh... Köszönöm az információt, át adom az üzenetet és további szép napot.-mondom majd lerakom és a telefont vissza rakom a talált pozícióba. Ezek után elmentem a késért és a szobámba mentem.
-Kurogiri, kérlek gyere ide!-ülök le az ágyra, a kezembe temetve a fejem.
-Itt vagyok ifjú Midoriya. Miért hívtál? Te szentséges ég. Veled meg mit tettek?-kérdezi mellém ülve deaktiválva a képességét, s át ölelve enegem.
-Dabi... Már mást szeret nem engem és csak játszott velem.-kezdek könnyezni.
-Figyelj, nem csak te jártál így. Emlékszel mikor meséltem neked hogy együtt voltam valakivel és ő hogyan bánt velem?-kérdezi amire rá nézek és bólintok.-Na látod, nem vagy egyedül. Figyelj ha őszinte akarok lenni, akkor elmondom, hogy tetszel, tetszik a hangod a szemed az alkatod a személyiséged a mindened tetszik, de viszont a korkülönbség nagy így nem akartam mondani semmit.-mondja kissé pirosan amire én is kipirulok.
-Ohh... Nem tudtam... És sajnálom, hogy nagy a korkülönbség...-nézek félre amire ő maga felé fordítja a fejem.
-Ne sajnáld. Nem kell. Tudom, hogy neked majd más lesz az igazid úgy mint nekem. Te is és én is megtaláljuk majd az igazit.-mondja bölcsen amire elmosolyodom és bólintok.
-Igazad van. Köszönöm.-ölelem meg amire ő vissza ölel. Ekkor Dabi lép be az ajtón, amire az arcom közömbös lesz és fapofával nézek rá.
-Neked meg mi bajod drá...-szólalna meg amire a feje mellett dobok el egy kést.
-VÉGE! Kötünk mindennek vége!-mondom amire lesokkol és furcsán néz rám.
-Meg tudtad igaz?-kezd el kuncogni, amire még idegesebb leszek és egy sátáni hangot adva leszek egy sátáni lény. Szarvam szárnyam lesz és a kezemet hatalmas karmok díszítik.
-Héy nem akartalak megbántani!-kezd el menekülni miközben hátra felé küld pár tűz labdát. Én utána megyek és kezdem el a labdákat viszadobálgatni, majd egy kést kihúzva dobom bele a lábába amire el esik és felém fordulva kezd el csúszni a földön.
-Na, hogy esik ez most? Nem jól ugye? Most én fogok játszadozni veled!-jelentem ki elé érve, majd kezdem el élesíteni a karmaim amire ő a falhoz ér én pedig a feje mellett támasztott meg magam a lábammal.
-Sa... sajnálom... Nem akartam... De megbabonázott... Sajnálom!-néz fel rám kétségbe esetten. Én megfogtam a kést, kihúztam a lábából majd egyből a vállába döftem, kihúztam és vissza alakulva a saját kinézetembe indultam el a szobám felé.
-Tudod... Az egy éjszakás kalandok jobban tetszenek mit a veled való együttlét...-állok meg és nézek hátra le rá, elmosolyodva gonoszul.
-Te... tessék?-kérdezi kissé idegesen.
-Azt mondtam, hogy mától ha itt látsz valakit akit nem ismersz akkor ő velem van... És tudod mit a legelső ember akivel kibaszott jó éjjelt csinálok az a kis öcsikéd lesz. A felemás hajú helyes gyerek.-nyalom meg az ajkaim szexyn amire egy két láng csóva kezdett kijönni a fiú kezéből és láttam rajta idegessége már kezdi meghaladni a nyugodt szintet.
-Heh... Mhmm... Már várom, hogy azt nyöghessem... Ahh Todoroki-kun... Ahh Shoto-kun... Vagy hogy Lollipopnak szólitsam.-mosolyodom el még jobban és kezdek el ugrándozva menni a nagymesterhez.
-MESTER!-szólalok meg elvékonyult hangomon amire a mester rám néz.
-Mit terveltél már megint ki?-kérdezi amire leülök az asztalára és hanyatt fekeszem azon.
-Hát... Arra gondoltam, hogy segíthetnél bejutni a UA-be mint 1A osztályos diák... A legjobb besúgó lennék. Az a nyomorult Aoyama nem fog semmit sem tenni, túl gyenge hozzá a szíve.-mondom majd hasra fekszek és úgy kezdek el játszani az egyik tollával. Ő hátradőlve a székében kezd el gondolkodni.
-Mhmm... Nem rosz ötlet. Legyen. Segítek bejutni oda, de cserébe mit kapok?-kérdezi amire rá nézek gonoszságtól izzó szemekkel.
-Ismerős ez a nézés... Ugye nem azt akarod mondani, hogy megölöd All Mightot?-kérdezi amire feltérdelek és felé forulva ülök az asztalra úgy, hogx lábaim szét legyenek terpesztve.
-De de... Ide hozom neked a fejét, hogy ki rakhasd trófeának.-fogom a fejét meg két oldalt és fordítom magam felé.
-Heh... Imádlak téged. Te vagy a legjobbam!-ránt az ölébe és ölel át.
-Héy! Ezt szerintem Shigarakinak ne mondja el.-kuncogom el magam amire csak nevetni kezd.
-Jól van. Jól van.-nevet majd kirak az öléből és feláll az asztaltól és egy ajtóhoz megy.
-Van egy kis elintézni valóm, te addig menj haza. Tudod anyádhoz. Tudtommal elmondtál neki mindent. De viszont én kezeskedem abban, hogy ne kapjon el senki. És jah a zöld kontaktlencsét ne hagyd itt. Mert mától ismét a kis iskolás Midoriya Izuku leszel. A hős képzős Izuku.-hagyja el a szobát én pedig felpattanva szaladok a bárpult felé ahol leülök az egyik helyre és várom Kurogirit.
-Ohh Midoriya. Drágaságos brokkolink, mit adhatok neked?-kérdezi amire felugrok a púltra és bekapcsolom a zene gépet.
-Adj valami boldogságot okozót!-mondom amire nekem ad egy üved valamit aminek szilva ize van. Én neki álltam inni majd egy kevés idő múlva extrém boldogan kezdtem el táncolni a púlton.
-Eyha. Mi lett veled?-kérdezi Kurogiri amire letérdelek és megcsókolom, amit viszonoz egyből.
-Bejutok a UA-be és szabad vagyok! Csinálok amit akarok.-mondom miután elváltam tőle. Ő csak mosolyogni kezd amire visszahúz a csókba. Ekkor pedig ajtó nyitódás és egy fekete hajú gonosz srác tér be a bárba.
-Szóval már Kurogiri is jó? Az előbb az öcsémet mondtad!-idegesedik be a fekete amire én elválok a kék hajútól és felé furdulok a második üveggel a kezemben.
-Nem azt mondtam hogy mással nem folytatnám a kalandokat. Csak azt mondtam, hogy az öcseddel a te szemed előtt fogom csinálni!-nézek gonoszul vigyorogva rá, majd az üveggel a kezemben indulom ki a bázisról. Hazáig meg sem álltam. Fel mentem a lakásunkhoz ahol be csöngettem, és anyám egyből ajtót is nyitott.
-Izuku, kincsem. Te meg?-kérdezi amire bemegyek az ajtón és a már üres üveget leraktam a cipőtartó tetejére. Anyám bezárta az ajtót utánam én pedig levettem a cipőm és beljebb mentem.
-Figyelj Izuku... Nem tudom miért ittál, de kérlek, ne csinálj semmi rosszat itthon. És kérlek ne menj be a...-kezdi mondani ám megakad amikor én belépek a nappaliba és eszre veszem a három Bakugou-t.
-Anya... Lehetne egy furcsa kérdésem?-kérdezem egy kicsit részeges de komoly hangon.
-Persze drágám.-jön mögém mellém amire felé fordulok és ránézek komolyan.
-Ezek meg mi a francért vannak itt?-kérdezem amire valaki fulldoklani kezd. Én oda fordulok és meglátom ahogyan Katsuki fulldoklik és az apja a hátát veregeti.
-De...Vagyis Izuku!?-néz rám úgy mint ha szellemet látott volna.
-Nem. Nem. És nem!-rázom meg a fejem, és lépek közelebb a társasághoz.
-A nevem Kanin Izuku, és csak egy gyors látogató vagyok. Meglátogatom az anyámnak mondott személyt ugyanis tudom hogy a fia két évvel ezelőtt meghalt.-fordítom a fejem anyám felé és kacsintok, hogy legyen olyan drága anyukám, hog, kicsit falaz nekem.
-Igen... Ő a fiamnak mondott személy aki a halott fiamat pótolja.-mosolyodik el és lép mellém.
-Ohh... Értem. Csak hát nagyon hasonlít Izukura. És még a neve is ugyan az.-áll fel a szőke nő és lép elém.
-Sajnálom hogy azt hittem Inko halott fia vagy.-hajol meg egy kicsi majd kezet nyújt.
-Mitsuki Bakugou vagyok, ő a férjem Masaru Bakugou, és a fiúnk Katsuki Bakugou.-mutatja be a már álltalam jól ismert személyeket.
-Ohh... Semmi baj az össze keverésért. És nagyon örvendek a találkozásnak.-mosolyodom el és ülök le az egyik fotelbe ami még szabad volt.
-Na és, mi szél hozott erre másod fiam?-kérdezi anya a mellettem lévő fotelbe ülve.
-Hát igazából csak meg akartalak látogatni. De ha esetleg zavarok akkor megyek is ha kell.-nézek rá kétségbe esetten, amire Mitsuki elkuncogja magát.
-Nem kell menned. Nem zavarsz.-mondja amire megkönnyebbülök.
-Na de melyik suliba jársz?-kérdezi Masaru amire egy kicsik furán kezdtem érezni magam.
-Hát igazság szerint ma már mi láttuk egymást, ugyanis Zuzu vagyok. Vagyis az énekes aki ma a UA-be lépett fel.-mondom amire a nő és a férfi elmosolyodnak.
-Ejha Inko szerencsés vagy, hogy a másod fiad ilyen sikeres abban amit csinál. Katsuki is egészen ügyes a UA-ba, de viszont az óta a nap óta sosem kipihent egészen.-mondja a nő amire a kissebbik szőke foglya magát és kimegy a konyhába. Én felállok és utána megyek.
-Jól vagy?-kérdezem amire rám néz ilyedten és látom az ismerős tablettát a kezében.
-Mhmm... Fincsi bogyó... Adsz belőle?-kérdezem amire már csak zavarodott lesz.
-Dehogy adok ez gyógyszer, nem pedig cukorka.-mondja majd lenyeli.
-Ohh... Pedig ez a bogyó akkor jó isten igazából, ha valami erős alkohollal kevered.-mondom felülve a pultra.
-Pff... Persze majd még mérgezzem meg magam. Hülye nyomi vagy?-kérdezi amire csak fejet rázok.
-Nem nem vagyok az. Csak gondoltam szólók hogy ha igazán aludni akarsz akkor este vegyél be belőle és valami olyan alkoholt igyál mellé ami altat. Nekem be vált.-mondom majd megyek fel a szobámba és nézek szét.
-Mhmm... Nem változott semmit. De vajon még meg vannak a rejtett cuccaim?-kérdezem hallkan magamtól amire a szekrény ajtaja nyílik ki és ugrik ki belőle a szőke psziho csajszi.
-IZUKU-KUN!-ugrik rám és terülünk el a földön.
-Jó ég áldjon meg! Mi a francot keresel te itt?-kérdezem amire Katsuki belép az ajtón és furcsállva a helyzetet kap észbe és néz gyilkos szemekkel a lányra.
-Toga Himiko. Te meg a faszt keresel itt?-kérdezi kicsiket robbantgatva a kezével.-én csak a lányt visszaküldtem a szekrénybe ahonnan egy át kiabálás után megszűnik a hang.
-Ez mit jelentsen?-kérdezi a szőke amire az anyja kiabál, hogy mennek. Ők elmennek és én pedig elmentem lezuhanyozni, és megköszönni anyámnak a falazást. Ezek után a szobámba mentem ahová a semmiből ott termett a holnapra szükséges ruhám és a cuccaim. Én elraktam a tanszereket a táskámba, az ingem, ujjatlan zakóm, a nadrágom és nyakkendőm, váltó cipőm és kés készletem is elraktam, majd bedőltem aludni.