A Besúgó

2.

Katsuki sz.sz.
Két éve hogy nincs. Két éve vagyok álmatlan két éve kínoz ugyan az az álom. Ugyan az az álom amiben Deku leesik és meghal. Miattam. Bekerültem a UA-be és van egy 19 fős osztályom. Ma van egy kis gyakorlat. Reggel ülök a padban.
-Csá haver!-karol átt Kiri akit elméletileg haveromnak kell mondanom.
-Ma sem aludtál valami sokat. Még mindig rémálmaid vannak?-kérdezi mert ő valahogyan kitalálja az ilyeneket.
-Nem csak egész éjszaka horrort néztem.-löktem el magamtól. Hirtelen ajtó csapódás.
-LÁNYOK! MA A SULINKBA JÖN A HÍRES ZUZU!-ront be Mina amire az osztály lányai sikoltozni kezdenek. Igen két éve kb van egy Zuzu nevű énekes aki a szintén hires Bex-nek a fia.
-Gyerekek leülni, kuss!-lép be a hernyó. Erre mindenki a helyén üll csöndben.
-A mai napra ugye tudjátok, hogy Bex fia Zuzu a suliba látogat. A mi osztályunkat érte a megtiszteltetés, hogy velünk lehet. Ezért megkérem Zuzu-t, hogy fáradjon be.-erre az ajtó kinyílt. Belépett rajta egy fekete farmeros, zöld indges, fekete brokkolihoz hasonló hajú, zöld szemű fiú.
-Sziasztok!-lépett a tanár mellé.
-Be mutatkoznál?-kérdezi a tanár amire a fiú elő lép.
-Igen. Kanin Izuku vagyok! De ti csak Zuzunak ismertek. Nem járok iskolába és van egy nagy cégem. Rohadt sok rajongóm és van egy csomó dalom.-mondja amire a lányok suttodni kezdenek olyanokról, hogy hány barátnője lehetett. Ekkor Uraraka fel emeli a kezét.
-Igen?-kérdezi a hernyó.
-Lehet kérdezni tőle?-kérdezi amire a fiú bólint, majd a tanári asztaltól előhúz egy széket. Leül rá és elhelyezkedik.
-Igen, nyugodtan.-mondja amire Jirou fel is rakja a kezét.
-Igen?
-Zenélhetek veled?-kérdezi halkan.
-Persze! Min játszasz?-kerdezi a fiú mosolyogva. De miért hasonlít ennyire Dekura? Miért hasonlít arra a Dekura akit én ísmertem, akit bántottam és a halálba üldöztem? Miért?
-Gitár és egy kicsit tudok minden hangszeren is. És énekelni is tudok!-mondja a lány.
-Ejha, akkor neked a USJ-ben lenne a helyed!  Azt tudom, hogy te is híres lehetnél! De ha nem jönne össze ez a szakma akkor szívesen várlak a cégemben.-mondja a lánynak aki elpirul.
-Ejha te is egy rajongó vagy?-kérdezi a lanytól aki csak bólintott.
-Oké kövi kérdés?-néz szétt és rajtam meg akad a tekinte, mintha elgondolkozna. Én is visszanéztem rá, majd ahogy találkozott a tekintetünk a szemében egy dühös és gyilkos csillogást küldött felém.
-Te hogy mersz így nézni rám?-csattantam fel.
-Hogyan?-néz rám.
-Mint aki meg akar gyilkolni!-kezdek felé sétálni.
-Nyugi van már bocsi!-mondja majd fel áll és  a táblához megy. Én megtorpantam majd beugrott az a kép amit én okoztam a kis brokkolinak. Ledermedtem majd vissza ültem a helyemre és a napi anti depresszánst be is vettem.
-Huh, ez meleg volt.-mondja Kiri majd fel emeli a kezét.
-Igen?
-Hány éves vagy?-kérdezi.
-tizenhat múltam.-mondja amire mosolyogva visszaült a helyére. Én csak néztem a srácot, és észre vettem a hajában egy két zöld csíkot. Ekkor valamiért beugrott Deku.
-Deku?-pattanok már megint fel.
-Az meg ki a frász?-kérdezi vissza.
-Izuku Midorya.-mondom.
-De ő már két éve halott! Nem bírod felfogni?-kérdezi Denki amire visszaülök és tovább folytatom a padon fekvést.
-Őhm akkor a srác nyugodjon békében.-kezdi majd ránézek.-Bár itt ül-olvasom le a szájáról amire a fejemet beleverem a padba.
-Ennek meg mi baja?-kérdezi a fekete hajú fiú.
-Két éve meghalt egy régi barátja és azóta kisérti ahova megy.-mondja Kiri.
-Akkor azért vagy ilyen?-kérdezi amire én fel nézek.
-Igen.-mondom.
-Beszélni szeretnék veled a szünetben a tetőn!-mondja amire én csak bólintok. Ezek után el ment az óra és kicsöngettek. Én fel indultam a tetőre ahol már Zuzu várt. Ő a szélén üldögélve dúdolászott valamit. Én mellé ültem.
-Tudod, két évvel ezelött mi már találkoztunk.-mondja amire rá nézek.
-Igen, én épp haladtam be azon a kis kapun te pedig elsírtda magad egy barátod halála miatt.-mondja.
-Akkod re vagy a fekete furcsa fiú aki beszólt majd ott hagyott?-kérdezem amire rám néz.
-Igen, én vagyok az. És azért szeretnék bocsánatot kérni. Csak én is az nap veszítettem el valamit.-mondja.
-Semmi gond csak igazábol dühös vagyok magamra. Miattam halt meg! Miattam.-mondom könnyes szemekkel.
-Te is ismerted a brokkolit?-kérdezi amire rá nézek.
-Miért te igen?-kérdezem.
-Igen. Egy élet vidám mosolygós fiú volt. Az nap amikor meghallottam a hírét, hogy meghalt nagyon dühös voltam egy fiúra aki miatt ugrott.-kezdi amire rá nézek.-Ismertem közelebbről. Mindíg csak egy fiúról áradozott. A neve asszem Kacchan volt. Azt hajtogatta, hogy milyen erős bátor és harcias. A szíve mélyén szerette a fiút majd a halálával végződött a története.-mondja amire a szívemben megforgattak egy tőrt. Egész végig bántottam azt a fiút aki csak a közelemben akart lenni. Itt és most akartam volna leugrani, de valaki a vállamra rakta a kezét.
-Ne törd magad rajta a múlt az a múlt. A jövőben majd egy titokra is fény derül.-mondja majd fel vesz egy repülő ruhát. A falhoz sétál és nekifut.
-Huhú!-kiállt fel és a levegőben lesiklik az élület ajjára. Én csak rémülten néztem végig az eseményt a többi diákkal együtt. Én lefutottam az epületről ahol ő lent állt és egy szinpad szerüségen vette le magáról a repülő ruhát. Én megálltam a színpad előtt az első sorban. Egy olyan fél óra múlva megjelent az osztályom mellettem. A többi osztály és még egy két külső embert is láttam. Az egyik a szüleim voltak a másik pedig a lefogyott alacson Inko. Lefogyott a fia halála óta. Őt mégjobban megviselte az egész és csak az tartotta benne a lelket, hogy anyáék ott voltak. Én nem mertem a szemébe nézni, nem is akartam. Én egész végig bántottam és a halába kergettem. Ekkor elindult egy kis gitár játék. A Zuzu kezében egy vörös basszus gitár van.
-Üdvözlök mindenkit!-kiállta fel a fejére helyezhető mikrofonba, majd a színpad elejére sétál.- A mai nap számomra egy kicsit szomorkás, ugyanis egy régi barátom, pár évvel ezelőtt egy balesetben elvesztettem. A dal amivel készültem kedzésnek az szóljon az ő emlékere. Ezt a dalt még ő írta egy számára fontos személynek s megkért, hogy egyszer adjam ki, és had hallja meg az illető az erzéseit. Én teljesítem, így a kezdésre ha nem gond akkor egy megemlékezés szerű dalt tennék.-mondja amire egy egyértelmű "nem bánjuk" harsogástól kezdett zengeni az akadémia udvara. Ekkor a fekete hajú meghajolt majd egy dallamot kezdett el gitározni. Majd egy szerelmes, érzelmes szöveget kezdett el énekelni. Nem mondom, hogy nagyon rossz az egész de egy valamin megakadt a figyelmem. A szövegben ha jól tudtam kivenni, akkor egy szőke vörös szemű fiúnak szól. Amint a dal végére ért besétált egy fehér haju kék szemű srác aki adott neki egy palack vizet majd egy gyors ölelés és csók után ő hátra ül a dobhoz. Ekkor elkezdődik a rendes koncert szerűség. A lányok ordíbalni kezdtek, a kanos faszok meg nyáladzani, ami a dobosnak úgy látszik nem tetszhetetett ugyanis úgy elkezdte ütni azt a hangszert, hogy azt erősítő nélkül is meghallja a szomszéd város is. Amint vége lett az egésznek a fekete hajú fiú kilép előre majd egy nagy dobozból kezd el kiszórni különböző méretű és formájú aláírt lapokat amibő én is elvettem egyet hátha később jó lesz. Amint az egész doboz tartalma elfogyott, a szinpadra közben egy nagyobb vörös  piramis lett rakva annak a tetejére pedig egy szék. A fehér hajú felül a tetejére majd a fekete utána megy s beleül a fehér hajú ölébe.
-Tudjátok, minden koncertem után lehetsége akad a rajongóknak kérdezni tőlem bármit.-szólal meg Zuzu akit a fehér hajú srác ölel. Én egy kissebb robbantást kiadva kerültem a színpad elejére és úgy néztem az énekesre mint aki komolyan akar kérdezni.
-Az a dal... Az a dal...-kezdek el mottyogni amire a fekete hajú kimászik a fehér öléből és elém állva néz fel rám.
-Ne mottyogj úgy nem értem mit mondasz.-szólal meg amire a szemeibe nézek.
-Az a dal az elején, rólam és nekem szól igaz?-kérdezem amire a srác hátrállni kezd.