A Besúgó

5.

Másnap reggel korán kelltem fejfájással és egy enyhe emlék zuhataggal. Fel vettem az egyenruhám és a fürdőbe mentem ahol eszbe kaptam és rájöttem a szemem nem stimmel, ugyanis Midoriya Izukunak zöld szeme van. El kezdtem énekelni egy dalszöveget, hogy a szemem válljon zöldé. Amint ez megvolt a tükörbe nézve láttam meg a régi önmagam.
-Anya... Gyere be kérlek!-kiálltom ki amire anya egyből berohan én pedig sírva fakadok.
-Mi a baj drágám?-kérdezi iderohanva és megölelve amire át ölelem és kezdek össze esni majd a lábaim megadják magukat és össze rogyunk. A fejem a nekem életet adó nőnek a vállába fúrom és úgy sírom el jobban magam.
-Egy szörnyeteg lettem... Egy anti hős... Mond anya... Szeretsz még úgy ahogya eddíg szerettél?-kérdezem nehezen véve a levegőt.
-Persze kincsem. Te vagy az egyetlen olyan ember q földön akiért érdemes élnem. Nem vagy szörnyeteg, és nem is leszek, voltál. Mindíg ugyan az a gyönyörű vidám kisfiam leszel aki itt ugrált fel alá, hogy milyen nagy ember akar ő lenni. A fiam vagy Izuku. Az egyetlen családtagom. Mindent meg teszek annak érdekében, hogy boldog lehess.-mondja anyám lágy és szeretet teljes hangján, amire a szívem lassacskán összetört és éreztem egy erős fájó érzést ami a szeretetem rég elnyomott érzése volt.
-Szeretlek anya...-suttogom sírva amire ő csak szorosan átölel és nem ereszt.
-Na de. Most mosd meg szépen az arcod, raktam neked ebédet és egy kis költő pénzt.-mondja amire elmosolyodom.
-Ez már hiányzott. Köszönöm anya!-állok fel és mosok arcot. Egy jó negyed óra múlva el is indultam a suliba majd elötte megállva vártam egy kicsit, majd valaki egyszer csak elkap és az arcomhoz szorít egy rongyot ami egy régi ódivatú trükk, hogy hogyan lopj embereket. Én egyszerűen fogtam magam és a szebemből kivettem az egyik késem és oldalba szúrtam az illetőt amire az össze esik.
-Mi a fasz? Miért nem ájultál el?-kérdezi hátra hökölve elesve.
-Csak mert talán már raboltam el embereket így? Ne légy hülye! Deku vagyok te tajparaszt! A faszom ki van vele hogy senki sem ismeri a gonoszok első számú emberének kedvencét.-forgatok szemet majd lépek be a UA kapuján és futok fel egyenesen az igazgatóiba.

Katsuki sz.sz:

Ma reggel is szokásos volt. Fel kelek fel veszem az egyenruhát, tíz percig bámulom Deku képeit amiket Inko adott nekem, elkészülödök és elhagyom a házat. Amint mentem észre vettem, hogy valaki egy számomra ismerős hajkoronás fiú szájának nyom egy rongyot amire az elővesz egy kést és bele szúrja a férfi oldalába. A férfi hátra esik majd felnéz a fiúra aki már tisztán látható számomra.
-Mi a fasz? Miért nem ájultál el?-kérdezi tőle a férfi kissé félve a választól, amire a fiú feléfordul és mintha a szemében gonoszság szikrája égne néz le a férfire.
-Csak mert talán már raboltam el embereket így? Ne légy hülye! Deku vagyok te tajparaszt! A faszom ki van vele hogy senki sem ismeri a gonoszok első számú emberének kedvencét.-mondja a zöld szemet forgatva és hagyja ott a férfit. Én oda kullogtam hozzá és lenéztem rá.
-A faszt akartál tőle? Pont a UA elött...-kérdezem amire az felkel és nem szól semmit.
-Jól van na... Az egyik gonosz bérelt fel, hogy raboljak el egy zöld hajú srácot szeplökkel az arcán mert veszélyes a társadalomra. Csak a munkám akartam végezni.-nyögi ki amire meglepetten néze a férfire.
-Hát nem tudom ki volt az a zöldike, de ahogyan ő is mondta. NE LÉGY MÁR EKKORA FASZ! Hihetetlen vagy te faszika. Hagyd el a suli területét vagy a hősök velem az élen elkapnak és megbüntetnek.-mondom majd a terembe sétálok, ahol a helyemre ülve kezdek játszani valami gagyi régi jatékkal a telómon. Egy pár perc múlva a vörös haverom is megérkezik.
-Bakugou! Hallottad a hírt?-kérdezi elém jőve, én pedig felfigyeltem rá, és hátradöltem a székkel.
-Elvileg új osztály társunk lesz!-mondja amire csak vállat vonok.
-És? Egyel több verseny társ, hogy beteljesítsem a halott zöldikém vágyát!-mondom amire a vörös elmosolyodik és neki áll könnyezni.
-Olyan férfias vagy.-sírja amire betér a sárga hajú kis pokémon hasonmás is aki egyből ide szalad és furcsán kezd nézni a vörösre.
-Mi a baj haver?-kérdezi amire csak szemet forgatok.
-Új barom lesz az osztályban, vagyis új vetélytárs abban, hogy beteljesítsem a halott brokkolim álmát.-mondom amire ő is rá kezd. Egy jó ideig még itt rinyáltak nekem, majd az osztályfőnök belépett az ajtón a csengő megszólalásával egyhuzamban.
-Gyerek kuss és a helyetekre. Fontos bejelentőm van!-mondja amire mindenki rá figyel.
-Mai naptól kezdve új osztálytársatok lesz. Két éve nem járt ilyen intézménybe kérlek titeket segítsétek a beilleszkedés folyamatát.-itt szünetet tart majd az ajtó felé indulva megy a berendezési kellékhez és kinyitja azt.
-Gyere be és mutatkozz be!-mondja amire a reggeli látott zöld hajú gyerek lép be az ajtón majd a tanárral együtt sétál fel a dobogóra és állnak meg a tanári asztalnál. De várj... Ő nem? Nem ő nem lehet. Ő halott... Kezdtem el gondolkodni és éreztem a lábam automatikusan jarni kezdett és az ujjaim is ropogtatni kezdtem.
-Sziasztok. Izuku Midoriya vagyok, örvendek.-mosolyodik el a fiú amire felpattantam és az asztalra csaptam.
-MI A FASZOMÉRT KELL NEKED IS EGY NEVET VISELNED A HALOTT KEDVESEMMEL?-robbanok ki és hazudok egy kicsit.
-Katsuki?-kérdezi amire elé sétálok és a falhoz nyomom.
-Ki a franc vagy te és miért szórakozol velem?-kérdezem amire gonoszul felcsillan a szeme és elmosolyodik.
-Örülök, hogy hiányoztam.-suttogja majd ölel át, amire teljesen összezavarodtam. Eltóltam magamtól a zöldet és lenéztem rá.
-De meghalt! Meghaltál. Nem lehetsz itt!-mondom amire elkezd nevetnk.
-Jajj Kacchan... Mi van ha azt mondom, hogy az a fiú aki annak idején mögéd és a két zaklató társad mögé esett, csak egy bábu volt. El akartam tűnni, hisz elveszett mindenem amiért érdemes élnem. Hát megszabadultam magamtól és új életcélt. Meghaltam felfogadtak énekes gyereknek, és éltem az új életem.-mondja amire egyre ideges leszek.
-A szemem láttára, haltál meg. SZÓ SZERINT MAGAM MÖGÖTT HALLOTTAM A PUFFANÁST.  Megfordultam és láttalak vérbe úszva... És most azt akarod mondani, itt vagyok élek és boldog vagyok? Mi a faszomat csináltál te két éven keresztül? He? Miért adtad fel? Miért adtál fel? Miért?-kérdezem amire a falnak dőlve karba fonja karjait és úgy néz rám.
-Ha igazán tudni akarod akkor gyere a lakásunk melletti bárba.-mondja amire kicsit lefagyok.
-Miért pont oda?-kérdezem amire elmosolyodik és vállat von.
-Csak mert ismerek valakit aki tud valakit akinek van ott egy külön csendes szobálya beszélgetni.-mondja amire csak sóhajtok és bólintok.
-Mikorra menjek?-kérdezem.
-Este nyolc után fél órával. De nehogy késs mert érted küldök valakit.-kuncogja el magát.
-Nem szokásom késni.-forgatok szemet és leülök a helyemre.
-Nos Midoriya ülj le Bakugou mögé.-mondja a sensei amire a zöld bolint és mögém ül.
-Na de akkor itt én ledőlök, csináltok amit akartok. All Might fog bejönni helyettesíteni.-mondja és gúbodzik be a sárga hálózsákjába és alszik el amire a szőke elsőszámú hős belép az ajtón és a tanári asztalhoz sétál.
-ALL MIGHT! ŰDV!-kialltja az osztály kivéve én és Dekut.
-Gyönyörű napunk van nem igaz? Tökéletes a kültéri gyakorlatra. Mindenki fogja meg a táskáját és vegye fel a hős szerkóját. A gamma pályán találkozunk.-mondja amire kicsit megállt bennem az ütő ugyanis Dekunak képessége sincs. Én felálltam és a táskámért mentem, és ahogyan látom Deku is.
-Héy Midoriya... Lenne kedved a csapatomban lenni?-kérdezi tőle a felemás barom. Ő csak bólintott mosolyogva.
-Persze, hogy van kedvem. Két éve már, hogy nem voltam ilyen csapatban. Örülnék ha a tagja lehetnék egynek.-mosolyog kínosan, amire a barna hajú csaj a hátára ugrik és át öleli.
-Akkor mától a csapat tagja vagy! És a csapatunk neve legyen az, hogy Midosquad!-mosolyog amire a zöld hajú fejét rázza.
-Inkább legyen Dekuaquad. Az jobban hangzik.-mondja amire mindegyik gyökér bólint.
-Amúgy Uraraka Ochaco vagyok.-mondja a lány leszállva a zöldről.
-Tudom, láttam a sprort fesztivált. Tudok mindent a képességeitekről.-mondja amire a felemás megfogja a vállátt és át akarolja.
-Biztos nagyon okos lehetsz. Segithetnél a képességem használatában.-mondja a zöldnek amire az kissé kipirulva bólint. Mi a fasz? Nem... Nem és nem! Deku az enyém!
-Persze szívesen segítek. De cserébe kérnék egy kis szívességet...-néz fel rá és állítja meg, majd a füléhez hajolva súg bele valamit. Én csak összeszorított fogakkal és öklökkel sétáltam mögöttük. Mikor oda értünk az öltözőbe elkezdünk vetkőzni. Én oda pillantottam Dekura és megláttam rajta pár erősebb harapás és szívás nyomot, amire a haragom az egekbe szökött.
-Midoriya... Mik ezeke a nyomok végig a hátadon? Csak nem csajod van?-kérdezi tőle Mineta amire a zöld leülve kezdi fel venni a nadrágját.
-Hát inkább úgy mondanám, hogy kaland párjaim vannak...-kacsint a szőlőnek aki elsírva magát büszkén néz rá.
-Ez az Midoriya, éld ki az életed amíg lehet. De amúgy csak lányok, vagy vannak fiúk is?-megy oda mellé a Pikachu másolat. Én csak magamba fortyogtam mert nem enyém, nem velem van és nem én elégitem ki. Ahj a faszom!
-Bakugou, valamj baj van?-kérdezi Kirisima amire mindenki rám néz, még Deku is.
-Kacchan, van valami baj?-kérdezi felvéve egy teljes kés készletes mellényt, ami igazán jól néz ki rajta. Uram atyám, add hogy ne kanosodjak be.
-Ni...nincs semmi bajom.-sziszegek majd elhagyom a hős ruhámban az öltözőt. Amint kiértünk a tanár véig nézett rajtunk majd Dekun megakadt a szeme és végig nézett rajta majd egy kicsit ilyedten nézte tovább.
-Na gyerekek ma a feladat az lesz, hogy kettes csapatokban lesztek gonoszok és hősök. Az első gonosz páros Midoriya és Aoyama, az ő elenn feleik pedig Bakugou és Kirisima.-mondja amire mindenki felmegy a lelátóba és nezni kezdi a terepet. Mi ketten Kirivel elmentünk a helyünkre majd ahogyan elnéztem Dekuék is már a helyükön voltak. Ekkor megszólalt a kürt.
-Hallod, Bakugou. Honnan ismerheted a zöld hajút?-kérdezi csak úgy a semmiből Kirisima.
-Ő az akit két éve halottnak hittem.-mondom amire ő csak bólint, majd a feje mellett egy kés suhant el.
-MI A FASZ? HOGYAN!? HONNAN?-akadok ki amire az én fejem mellett is elhalad egy amit sikeresen kikerültem.
-Ejha... Meglepi. Van képességem... Vagyis hát na... Szereztem.-hallatszik Deku hangja a semmiből majd hirtelen egy lézer sugár eltalálja Kirisimat aki hatra esik. Én felsegítem és tovább kezdtünk menedéket keresni ám valaki bevágott elénk és egy kötéllel elkapta Kirit és fellogatva hagyta az egyik gerendán.
-HOGYAN?-kérdezi egy ideges hang a távolból amire alólam a talaj eltűnik és kezdek zuhanni, majd valaki kiüt, és mikor felébredek Kirisimaval együtt háttal ülve egymásnak kivagyunk kötözve egy egy székhez. Próbáltam robbantani de nem ment.
-MI A FASZ? HOL AZ ERŐM?-ordítom amire Deku jelenik meg a sötétségből egy kardot dobálva a kezében.
-Ugye milyen érzés, ha nincs képességed? Gyenge vagy, idegesítő mert felnézel egy olyanra akinek van. Egy nyomi mert nincs olyan erőd amivel mások rendelkeznek, egy különc. Ugye milyen rosz érzés?-rakja az egyik lábát a székre a lábaim között és emeli fel a fejemet, hogy nézzek rá. De én nem válaszoltam, csak elfordítottam a fejem. Ő megfogta magát és a vörös ölébe ült.
-Mi... Midoriya... Kérlek ne... Ez kicsit félre érthető...-kezd dadogni a vörös amire a zöld hajú ahogy hallom szipogni kezd.
-Mi... Mi a baj?-kérdezi a vörös.
-Mit csináltam rosszul?-kérdezi majd hátra néztem és láttam, hogy könnyei folynak és a vörös szemébe néz.
-Nem tudom mire gondolsz...-mondja az igazat a hegyhajú barom.
-Mit csináltam rosszul, vagy mit tettem ami miatt nem lehetett soha olyan kapcsolatom mint neked Kacchannal? Mit csináltam rosszul, hogy nem tudott úgy tekinteni rám mint most rád?-kérdezi amire a szívem össze szorult és minden amit eddig tettem és ő tett velem emlékként hullottak az ölembe, majd könnyezni kezdtem.
-Deku... Hogy megy a dolog?-jön be csillogva a szőke lila szemű Párizsból szökött bohóc.
-Ohh... Mi a probléma Midoriya mester?-kérdezi amire a zöld elkuncogja magát. Mi ez a hangulat ingadozás? Hogyan? Miért?
-Majd elmondom, de még egy mesterezés és kidoblak innen, a családoddal együtt.-nevet a zöld aminek a hallatán a szívem mégjobban összeszorult. A kürt megszólalt majd kijelentették a gonoszok nyereségét és Deku eltűnt én pedig leültem a kilátóra.