A Besúgó

17

Földet értem... És felriadtam. Rémálom volt. Tudtam hogy remálom és be akar hálózni, tudom, és tudtam. Felültem az ágyon majd kimásztam Kacchan mellől, felvettem egy köntöst majd egy törölközőt és pár tiszta ruhát felkapva a karomba mentem el a központi zuhanyozó szobába és álltam le zuhanyozni. Fáj a szívem mert azokon át kellett menjek és fáj is. Minnél többet vagyok józan és tiszta annál jóbban jövök rá hogy az életemet elbasztam. Elbasztam szó szerint. Nekidőlök a hideg csempének majd a zuhany rózsát magam felé állítva engedem meg a langyos vizet. Velem szemben egy tükröt láttam meg amire magamra néztem és hirtelen magamon láttam minden emlékem álltal felhozott sebek, nyomok és egyéb sérülések, fáj hogy igy kellett éljek, döntöm a fejemet is a csempének és csukom be a szemem.
-Bárcsak mindent vissza csinálhatnák...-súgom magam elé amire hirtelen megjelenik egy zöld kapu itt a fürdőbe én pedig ránézek a furcsa zöld ruhás és maszkos emberre.

......

Sziasztok. Midoriya Izuku vagyok,  és Aizawa Shota fogadott gyermekei közül a tizennyolcadik. Negyven gyerek született képességgel a világunkban, abból huszat a fekete hajú sármos milliárdos férfi fogadott örökbe, vagyis az én testvéreimet, vagyis az első osztályt a Plusz Ultra akadémián. Mindenkinek megadatott hogy képessége lesz, és lett is. Egyediek, csak hogy én öt éves koromig azt sem tudtam hogy van, igy egyedül töltöttem az időt. Utána rám talált egy szőke hajú férfi aki megmutatta hogy van erőm és hogy nagyon is fontos, és erős. Ugyanis engem illetett meg az az erő, hogy a térben és időben is tudjak ugrállni. Millió univerzum van amelyben az emberek ugyan azok mint mi ebben a világban. Ezért látogatom meg őket. Figyelek minden ki részletre figyelem mikor van rám szükség, vagy ép az én képességemre.
Gyönyörű fényer reggelre kelltem a Plusz Ultra akadémia szobályaban ahová Aizawa betér és rám nézve végig mér.
-Öltözz fel. Ma is kemény munka lesz. Ma meglatogatjuk a másik univerzumbeli éneidet. Tudom veszéllyel jár, vagy valami de egyedül így hozhatod el a békét minden éned számára.-mondja amire felkapok egy fekete farmert és hozzá egy trikót amire feljön a zöld pulcsim és a maszkom ami betakarja az egész fejem. Bele nézek a tükörbe majd gyorsan apa után szaladok.
-Apa! Elmondod megint azt a hasonlatot?-kérdezem utána menve.
-Persze... Az idő utazás és az ugrás a térben olyan mint magként süllyedni el és makként törve fel a vizben.-mondja amire én elmosolyodva szoritom ökölbe a kezemet és megyek mellette.
-Tudod... Hiba volt nem elmondani az igazat... Féltem hogy mi van ha rosszul döntesz és olyan dolgokat állitasz meg amik jók lennének masoknak de neked nem... Sajnálom a ketejeimet...-áll meg és fordul velem szembe majd kissé leguggolva néz a szemembe.
-Szeretlek prücsök, oké? Te vagy a tizennyolcadik, egy sorsdöntő szamom. És tudod hogy te meg az a kettő akik jelenleg id vitáznak vagytok a sikereink kulcsa?-kérdezi miközben a fejemre puszil.
-Tudom.-kuncogok és indulunk tovább amire megszólal a vész jelző és mindenki neki áll öltözni.
-Én is velük mehetek?-kérdezem amire a fekete hajú lenéz ram és elmosolyodik.
-Igen de utána variánsokat keresünk!-mondja amire esuhan Iida és hátra nézve int hogy menjek amire egyből szaladni kezdtem utána és aprókat teleportálva.
-MIDORIYA! TE MEG HOVÁ MÉSZ?-kérdezi üvöltve Todoroki utánam csúszva amire csak felugrok a falra és ott futok tovább egy hurkot csinálva a folyosón.
-KÜLDETÉSRE! APA MEGENGEDTE!-kiálltom neki amire egy ragacsos fiú ugrik ki és rám, s úgy megyünk a nappaliba, ahol All Might vár minket.
-Gyerekek ha mindenki itt va akkor be a hajóba! Egy kis probléma merült fel az egyik bankban. És mivel hallom Midoriya is csatlakozik, ő fog titeket bejuttatni és a tusztokat kiszabadítani. A többie a szokásos tevékenységeiket csinálják! Nem szabad elcseszni! Fontos a dolog!-mondja amire én teljesen feltüzelve mintenkit a hajóra teleportálok és leülök.
-MI A FASZ DEKU!? TUDUNK MOZOGNI!-ordítja le a fejem Kacchan amire nagyjából az egész csapat nevetni kezd.
-Hagyjad Bakugou, látod mennyire oda van... Ez az első neki.-mondja neki Momo amire elvigyorodva néz rám.
-Mhmm... Én úgy tudtam hogy az első már meg volt neki...-vigyorog rám amire kivorosodve a maszk alatt ülök mint egy béna gyerek.
-Midoriya minden rendben?-kérdezi a mellettem ülő Uraraka amire bólintok.
-Kacchan ne... Kérlek!-suttogom amire még szélesebbre húzódik a vigyora. Én csak ide teleportálva egy párnát dobom a fejéhez amire mindenki nevetve néznek rám és Kacchanra.
-Nem tudom mi van veletek de ti aztán minta tesók vagytok mondhatom...-modja Tokoyami.
-Hagyjad rájuk Midoriya tudjuk hogy cuki és aranyos de hogy ennyire azt már nem. Kár hogy eddig nem jött velünk, most olyan jó az összkép is meg úgy minden is.-mondja a vöröske amire meghallok egy másik univerzumbeli énem hangját amire elkomorodom és koncentrálni kezdek. Azt hogy mit mond nem tudom ki venni csak érzem hogy zuhan, de hogy honnan azt nem tudom, de remélem nem nagy szám és csak valami ejtőernyős kiképzésen van. Ezt a dolgot élhessegetve rázódom vissza és szállok le a többiekkel.
-Hallom, hogy inkább a főteremben vannak többen, Midoriya a mosdókba be tudsz vinni minket? -Kérdezi Jirou amire bolintok és portált nyitok a mosdókba és mintenki át fut rajta én pedig bezárom, és teleportálok oda.
-Oké... A felderítők menjenek előre és tartsák fel a bentieket.  Hagakure te pedig szabadítsad ki a túsztokat.-mondja Iida amire ő és a nagyobb testű bagázs kimegy és felderítenek majd a láthatatlan lány is utánuk megy.
-Mikor mehetünk mi is?-kérdezi Bakugou amire a lila hajú lány int hogy a harcoló csapat is mehet. Amire a második hatos banda kimegy és harcolni kezdenek.
-Midoriya te is menj! Emlékszel hogy hogyan csaptál be egy rablót az egyik külön küldetéseden?-kérdezi amire eszembe jut hogy már csereltem fel egy pisztolyt egy hajszárítóra.
-Igen. Miért?-kérdezem amire egyből le is esik.
-Na ha leesett akkor fussál segíts másoknak! De aksis hajszárítók legyenek feltöltve!-kacsint rám amire gyorsan magamra húzom a csukját és becsúszok a placc közepér a hatamon és koncentrállva cserelem ki a pisztolyokat hajszárítókra. Ekkor az egyik megfog és egy hajszárítót fog a fejemhez.
-Tizennyolcas! Ne!-néz rám Kacchan amire csak ásítok egyet.
-Nagyon fasza kis hajszárítóitok vannak. Melyik hajas szalonból vannak?-kérdezem amire elenged a férfi én pedig mögé teleportálva magamhoz teleportálva egy kaszág vágom ketté a ferfit és rázom le a vérét a kaszáról, amire mindenki tátott szájjal néz rám.
-Mi a picsa?-szökik ki a szőke hajú száján a szó amire csak vállat vonva teleportálom maga a csillarra és pár dobócsillaggal végzek minden gonosztevővel.
-Ezt meg honnan?-kérdezi Kacchan amikor leugrok egy kecses hátra szaltó közben.
-Apa tanította...-nézek fel rá amire a túsztok kiszaladnak és apa jelenik meg az ajtóban hatalmas mosollyal a száján. Belép és körbe néz.
-Ezt meg ki csinálta? És miért vannak itt a lányok hajszárítói?-kérdezi amire Jirou elő jön és elmosolyodva jön mellém és karol át.
-Midoriya műve volt. Kicserélte a pisztolyokat hajszárítókra. Már volt hogy többször is megviccelt ilyenekkel minket. Nálam például volt hogy az ugró kötelemet cserélte ki láncra, és nem tudtam mi olyan hideg és mi csörög. Tokoyaminak egyszer a ruháját cserélte ki... Szóval gondoltam hogy megemlítem akkor az akciókat fel tudom turbózni hogy élvezzük az egészet ne csak sírjunk mert meghalt pár gyökér.-mondja amire Aizawa mosolya hatalmas lett és elégedett.
-Midoriya Izuku mától te is jössz minden küldetésre!-modnja amire a csapat együtt kezdett őrjöngeni és ünnepelni.
-EZ AZ BASSZA MEG!-ordítja el magát Kacchan amire mindenki elneveti magát.
-Kacchan nyugi.-megyek oda elé és a maszkomat feltolva a fejemre nyálazom be a hüvelyk ujjam és törlök le egy vercseppet az arcáról amire kissé elpirul és én is vele együtt.
-Úuuu...-kezd el visitani Mina amire rá nézünk és mind a ketten gyilkos tekintettel nézünk a szemébe.
-Nem szóltam...-suttogja a lány smire mindenkit haza a szobályába teleportálok kivéve magamat mert én Kacchan szobályába megyek. Amint a zárt ajtó mögött vagyunk Kacchan neki nyom annak majd az ajkaimra tapad.
-Deku... Ne indíts be a küldetésen! Tudod milyen beindító volt az amit ott tettél?-kérdezi a pulcsimat levéve rólam, és az ágyra dobva, miközben a lábaim közé nyomja egyik lábát.
-Biztos jó ötlet ez az egész?-kérdezem félve, ugyanis testvérek vagyunk. És ez kicsit sem olyan hogy ki kéne tudódnia.
-Miért ne lenne? Tudod jól, hogy nem vagyunk vérszerinti tesók, csak amolyan fogadott tesók. És különben is, a fele akadémia rád pályázik, nem hagyom, hogy elvegyenek tőlem.-bele harap a nyakamba amire én felnyögve ölelem át és szorítok a pólójába.
-Az enyém vagy Izuku Midoriya... Az enyém vagy.!-sugja a fülembe és hirtelen az ágyra dobva mászik felém és kezd el érzékien csokolni amit viszonzok és a kezeimet a nyaka köré fonom.
-Tiéd vagyok...-nyögöm a csókba amire kopogás hallatszik. Én lelököm magamról a szőkeségem majd felállva igazitom meg a ruhám és a hajam.
-Igen?-nyitom ki az ajtót mosolyogva amire a mosoly le is lohad ugyanis a fekete hajú férfi áll az ajtóban felbőszült tekintettel.
-Ohm... Szia apa...?-nézek rá nagyon halványan mosolyogva amire nagy levegőt vesz és kifujja.
-Gyere dolgunk van az idő vonallal! Már így is sokat bemértünk és tudod, hogy van ahol meg kell akadályozni a kisiklásokat.-mondja amire bólinok, és magamon át váltva a ruhát fekete öltönybe és vászon nadrágba követem a férfit.
-Deku! Mi a faszt jelentsen ez?-jön utánam Kacchan és néz rám aggódva talán.
-Segitek más univerzumbeli énemnek. Vagyis meg keressük az első leválást az idő vonalakon és levágjuk. Olyan mint egy kötél ami már kezd szét szakadni, na a kötél maga a fő vonal, a kis rolytok pedig az elváltozások. Tehát ha én most itt megállok és elmegyek valami teljesen mindegy milyen helyre és vissza se jövök akkor már van egy leválásunk. Egy rossz döntés és vagy ötven millió kis idő vonal keletkezik... A legtöbb másomat csak álmomban találom meg, és azt is úgy hogy az álmát látom, de ma a küldetésen volt egy kiingás. Végre éreztem hogy hol és milyen időben van.-mosolyodok el amire Aizawa megfordul mosolyogva.
-Tehát akkor el is tudod kezdeni, ugye?-kérdezi amire bólintok, magamra varázsolom a küldetéses ruhám és amint beérünk a szobába a fekete hajú férfi a gépekhez megy, a szőke az ajtóban marad és ott néz rám.
-Biztonságos ez?-kérdezi aggódva amire rá mosolygok és bólintok majd nyitom a portált és kezdem keresni az idő vonallat. Keresem és keresem. Egyszer csak meglátok egy alakot a zuhany alatt, könnyezve nézve felfelé.
-Bárcsak mindent vissza csinálhatnák...-suttogja amire át lépem a portált és nézek a most könnyeit letörlő fiút aki elcsúszik a zuhany tálcát és felnyögve néz rám, amire a portál bezárul és a fiú félve néz rám, de szemébe az elveszettség szikrája, a félelem és az elveszettség... Fájó de tudom milyen érzés ez, és tudom, hogy most furcsa lesz... De amúgy nem 17 éves vagyok fejben hanem 56 ugyanis ott ragadtam egy helyen 39 évet egy világ végi világban.
-Hey... Shhh!-állitom el a vizet és guggolok le elé, majd leveszem a maszkom, amire az elképedve néz rám.
-Mi a...?-nyitná a száját amire én csak rátapasztom a kezem.
-Egy másik világból jöttem, tudok időt és teret urgrani és van egy kis dimenzió kapus képességem is... Mindegy. A lényeg az, hogy segitek a másik társaimnak, és hallottam, hogy valamit vissza szeretnél csinálni. Mi lenne az?-kérdezem amire ő elveszi a kezem.
-Hogy minden ami rossz sose történjen meg... Vagyis soha de soha ne kerüljek a gonoszokhoz...-mondja a kis zöldike amire én felallok és egy törölközőt adok neki.
-Elviszlek arra az időbe ahol rosszul döntesz és azt megoldjuk hogy ne legyen úgy. Utána pedig szépen visszajövünk oké?-kérdezi míg ő megtörölkozik és felveszi a ruhájat.
-De várjál... Ha minden máshogy alakul akkor az azt  jelenti hogy én és minden emlékem és emlékük eltűnik...-mondja amire megpöckölöm az orra hegyét.
-Te butus. Az hogy azt kiküszöbölöd azt, akkor duplán lesznek emlékeid. Lesz egy ami abból az időből van és ebből az időből. Csak gyere.-azzal megfogom a kezét és ugrok vele egy harmadik helyre, egy tetőre amin egy zöld hajú véres és depressziós fiú ül.
-Csak meg akarok halni... Kacchan is megmondta All Might is... A hősöknek képesség kell... Nekem pedig nincsen...-suttogja a fiú amire bolintok és a kis gonoszka énemmel oda megyünk és a két oldalára ülünk amire az megilyed.