A Besúgó

10

-De tényleg én szeretlek... Nem engedtem sosem, hogy az a kezes barom, hozzád érjen. Senkit sem engedtem... De mégis sikerült összefeküdnöd a fivéremmel. Az a nap fájdalmas volt mindegyiknél... De azért... Azért... Az a nyomorult fivérem megdöglik!-néz a felemásra amire az mégjobban sokkot kap.
-Touya?-kérdezi amire a fehér felordítva felnevet.
-Csak nem hitted, hogy halott vagyok?-kérdezi amire a felemás elé megy és felpofozza.
-HOGY MERTÉL TE ELTŰNNI! MIATTAD SZENVEDEK TE NYOMORULT! SZERETLEK MINT TESTVÉRT! ÉS MIDORIYAROL MEG TEGYÉL MÁR VÉGRE LE! Ő AZ ENYÉM MÁR!-ordítja el magát amire Deku a két láncolt kezével a fehér hajú után nyúl ám Aizawa sensei vissza húzza.
-Nyugalom gonoszka... Nem elég neked, hogy már több ezer ember szenved? Most még két diákomat is tönkre akarod rakni?-kérdezi tőle amire a zöld szemű drága angyalom rám néz elgondolkodik majd mint akin emlékek futnak át néz rám könnyes szemekkel és hátráll meg a sensei felé.
-Fé...félek a szőkéktől...-suttogja amire még jobban összetörtem. Tudtam, hogy elbasztam ezért felálltam és elé mentem.
-Sensei Dabit engedje el legyen szíves pitiáner és amíg Deku itt van addíg csak azon lesz, hogy visszacsábítsa abba a koszfészekbe. És legyen szíves Dekut kivinni innen és elengedni, mert a láncokkal nem megy semmire.-mondom majd kimegyek, leülök a kinti padra.
-Bakugou... Itt van a zölded. Rád van utalva, bármit tesz a te felelősséged. Világos?-kérdezi az éj fekete hajú sensei a zöldet kihozva és elém állítva.
-Értettem sensei.-azzal a tanár bemegy a fehér hajú kijön és leterdel a zöld mellé és át őleli a derekánál, és úgy néz fel rá.
-Kér-kezdene bele, de nem tudja befejezni ugyanis Deku egy vörös csáppal ami a hátából jön ki odább rakja majd egy éj fekete kőbe fagyassza.
-De drá-kezdené ismét ám erre a szájat összeragasztja valami furcsa képességgel.
-Amikor eljöttem onnan akkor két emberrel is megcsaltalak. Nem veszed észre, hogy baszottul kiszerettem belőled?-néz rá komolyan amire a fehér hajú ismét vért kezd folyatni a szeméből.
-Na végre.-forgat szemet ám egyből mintha félne.
-Deku mi bajod?-kérdezem elé állva megfogva a kezét amit egyből elcsapott majd rögtön hozzám bújik.
-Segits... Hagyj békén!-suttogja az elejét majd a végénél ellök magától.
-Mi bajod? Megilyesztesz. Valamelyik hős csak segít rajtad, ha pedig nem akkor addig kersem a megoldást mig bele nem halok!-modnom neki megragadva a két vállát és szorítok rá mire ő a szemembe néz én pedig az övébe mélyen.
-Kacchan...?-kérdezi kissé sokkoltan amire bolintok.
-Mi... Hol vagyok?-kérdezi amire hülyen néztem rá.
-Nem emlékszel semmire?-kérdezem amire megrázza a fejét.
-Tudod ki az a faszfej?-kérdezem a feherre muatatva, amire ránéz és miután végig mérte őt rám nézett majd egy kis ideig gondolkozott majd nagy levegőt vett és kifújta.
-Nem... Miért van valami közöm hozzá?-kérdezi amire elképedtem és az állam is leesett.
-Deku... Mi van veled? Tudod mit megyünk az igazgatóiba! Az a patkány biztos tudja mi a fasz bajod van.-azzal a vállamra csaptam Dekut és futva indultam meg az emeletre.
-Héy! Tegyél le! Kacchan! Tegyél le!-ütögeti a hátam kétségbe esve és mintha félne, de nem tehettem le mert fontos a cél.
-Deku nyugodj meg, nem foglak bántani de ez most fontos.-nyugtatgattam majd amikor az igazgatói iroda előtt álltam bementem kopogás nélkül majd leültem az egyik székre míg Dekut az ölembe csúsztattam. Az igazgató kijött az egyik szobábol majd az asztalára ugrott.
-Ohh Bakugou Katsuki, üdv fiam. Mibe lehetek a segítségére?-kérdezi amire felállok Dekut magam mellé állítom amire Izuku csak megszeppenve nézett rám, mint aki szellemet látott.
-Néze meg uram... Furcsa egyik percben még olyan mintha minden megilyesztené, a másikban pedig magabiztos és gonosz... Segítene rajta?-kérdezem amire elállok Deku mellől amire az igazgató leugrik és a körbe nézi.
-Mi a faszt akarsz igazgató patkány?-kérdezi tőle flegmán, amire az igazgató megfogja a kezem és Izuku hátának teszi.
-Mi.. mi történik uram?-ilyed meg a kis zöld én pedig elképedek.
-Nem tudom... Ez furcsa, de megvizsgáltatjuk Szanitéciával, és az orvosainkkal.-mondja majd egy bilincset tesz az én bal és az ő jobb csuklójára.
-Ez minek?-nezünk egyszerre a tanárra, amire ő elmosolyodott és felugrik az asztalra.
-Amíg nem derül ki mi baja addig te csak menj és vigyázz rá.-utasít amire sarkon fordulva megfogva a zöld csuklóját kezdtem el a koliba sétálni, ám nem jutottunk sokáig, mert Dabival kerültünk szembe aki szét olvasztotta a kőtömböt és szét szedte a száját beragasztott ragacsot.
-Na lopd a pasim!-néz rám dühösen majd indul meg felém amire Deku elkezdett remegni, mint aki fél, a kezeit a feje mellé emelve néz le.
-Deku, mi bajod?-kérdezem amire a bilincs leolvad a kezünkről és Izuku hatából két szárny kezdett el kinőlni, a fejéből két szarv, majd nyaka kezd megnyúlni és az álkapcsa is megnyúlik. Karmai hosszabbak lesznek, gerince végéből hosszabb nyúlvány lesz azon tüskék és farok szárny alakul ki.
-Deku... Mi bajod?-kérdezem amire már egy kissebb sárkányt lehet látni a zöld fiúból.
-Izuku... Kérlek, ne csináld... Tudod, hogy erre nem mész semmire...-kezd hátrálni a fehér hajú, amire Izuku nagy levegőt vesz majd zöld villámos plazma golyót küld a fehérre, amire az eszméletét vesztve esik össze, majd Izuku a saját testén jellennek meg az apróbb villámok amire azok felhevülnek és egy hatalmas füst felhőt generállnak.
-Deku!-kezdek kiabálni amire egy hatalmas zöld fény jelenik meg, és a füst halványulni kezd.
-Ka.. Kacchan...-suttogja egy hang amire annak az irányába kezdek futni keresve a zöld hajút, majd eszembe jut a saját robbantásom, amire azt használom is amire a füst tova száll én pedig gyorsan Deku mellé rohanok és elkapom.
-Jól vagy?-kérdezem amire bólint.
-Mi a baj velem?-kérdezi kétségbe esetten zihálva es verejtékezve.
-Nem tudom, de jó lenne, ha visszakapnám az én Izukumat.-mondom amire elpirulva a mellkasomba furja a fejét. Én csak elvigyorodom és megölelem.
-Izuku... El mondhatok valamit?-kérdezem amire eltolja magát tőlem, és kíváncsi kölyökkutya képet vágva néz rám.
-Igazság szerint én már ovis korunk óta oda vagyok érted. Szeretlek teljes szívemből!-mondom a szemébe miközben a kezem az arca egyik oldalára helyezem amire ő megfogja azt és belesimul.
-Én is... Vágytam rád mindig... De akárhogy is próbáltam, sosem sikerült hozzád közel kerülni...-néz rám könnyes szemekkel amire én csókba húzom, parnáink mozogtak egyre csak faltuk egymást amit egy férfi csizmájának a kopogása szakitott meg.
-Mit jelentsen ez?-kérdezi a fekete hajú goromba tanár, amire mind a ketten gyorsan felugrunk és egymás mellé állunk.
-Bakugou... Te szövetkeztél egy gonosszal?-kérdezi amire a zöld hajú brokkoli a hátam mögé bújva néz ki félve.
-Ő nem gonosz! Tudom, hogy nem az! És érzem is!-állok ki Izukuért amire a tanár csak vállat von.
-Jó legyen, nem gonosz... De viszont most sipirc mind kettőtök a terembe! Óra van!-monja amire mind a hárman bemegyünk a terembe, ám Izukut leállítja a tanári asztal mellé.
-Na szóval akkor mától az álltalunk gonosznak besorolt személy, Deku. Mától az osztályunk tagja. Mutatkozz be és ülj Bakugou mögé.-mondja neki a tanár amire ő elő áll és kicsit remegni kezd a félelemtől ugyan is nem szeret középpontban lenni.
-I..Izuku Midoriya vagyok... 16 éves... És szerintem ennyi amit tudni kell rólam...-mondja félénken amire az egész osztály álla leesik.
-Dehát neki nem flegmán kéne viselkednie?-kérdezi a rózsaszín lány amire a zöld hajú értetlenül néz rá.
-Nem hiszem... Lehet csak megjátsza önmagát.-áll fel Sero és kezd közeledni felé amire a zöld hajú kis brokkolim hátrállni kezd.
-Kérlek... Sa... sajnálom akármit is tettem ellened...-könnyezik a zöld hajú szeme amire Sero megáll és lenéz rá.
-Shh... Semmi baj... Nem tettél semmit... Én vagyok hülye!-nyugtatja amire Deku kissé bátran egy lépéssel közelebb megy Serohoz majd egyből megöleli.
-Héy!-ugrik meg a felemás és megy a fekete hajú mellé és szedi le a zöldet a feketéröl majd ő ölelné át ha Deku nem válna köddé és tapadna vissza Serora.
-Hát ezt szívtad te pöcsfej!-nevetem el magam amire Deku is nevetni kezd és úgy az egész csapatom.
-Heh... Ennyit rólad te fasz... Lehet, hogy sikerült megfektetned, de nem szeret téged! Csak egy egy éjszakás kalandod volt vele...-vigyorodok el mint a vadalma.
-Kacchan! Kuss!-furja a fejét a fekete mellkasába amire a fekete hajú elengedi és mosolyogva lenéz rá.
-Túl aranyos...-könnyezik be a vörös hajú és néz rám.
-Most mi bajod?-kérdezem.
-Ezzel az aranyossággal beragyoghatná az egész világot, és minden gonosz jó útra térne!-szólal meg Mina is mellém csapódva, amire önelégülten mosolyogni kezdtem a zöld pedig teljesen kipirulva szégyenlősen áll a fekete hajú előtt.
-Na jól van gyerekek mai nap során csapatokat alkotva fogtok lenni. Bakugou csapatában lesz Sero Hanta, Kirisima Eijiro, Mina Ashido, Denki Kaminari és Midoriya Izuku. Todoroki csapatát Uraraka Ochako, Iida Tenya, Tsuyu Asui és Tokoyami Fumikage alkotja...-kezdi el sorolni a csapatokat, amire mindenki elkezdett mozgolódni és a padokat összetolva ültünk le negyzet alakban. Mellém Deku ült és Kirisima.
-A feladat a következő. Mindenki kap egy borítékot, benne egy szóval. A csapatok kapnak 45 percet az adott szóval kapcsolatban egy tervet alkotva.-mondja a sensei majd borítékot rak a pad középére, amit Deku elé rakok, had nyissa fel ő.
-Miért?-néz rám értetlenül, amire csak komoran ránézek, ő pedig elveszi és felbontja.
-Na mi van benne?-kérdezi Denki aki mellette ülve izgatottan bukik már szinte fel a badra.
-Gonosztevő...-teszi a papírt az asztal közepére, kissé fal fehéren.
-Héy, nyugalom Deku. Tudod jól, hogy az nem te vagy.-tárom ki a karjaim amire egyből a karjaim közé borul, én simogatni kezdem a hátát hogy nyugodjon meg.
-Haver, ha tudnád milyen menönek tart Denki... Meg még Mina is...-modja biztatóan Kirisima amire Izuku felkapja a fejét és az emlitettekre néz.
-Komolyan?-néz rájuk kissé gyerekes rajongással, amire mind kettő mosolyogva bólintanak. A kis brokkoli csak boldogan könnyezni kezd és mosolyogni.
-Na most mi van?-kérdezem visszahúzva magamhoz és át ölelve.
-Semmi csak boldog vagyok...-nevet fel amire gyorsan elmosolyodok.
-Na kezdjük mert megy az idő!-mondom amire Deku elkuncogja magát.
-Kacchan... Az idő nem megy sehová.-neveti el magát édesen csengő nevetésén, amire mindenki kipirulva nézi a zöldet, én meg mérgesen nézek körbe.
-Na de tényleg kezdjük. Tehát az a feladat, hogy gonoszként alkossunk egy tervet?-kérdezi a vörös amire Deku egy kis gondolkodás után bólint.
-Valószinüleg igen.-mondja majd elővesz egy füzetet amit nem tudom, hogy hogyan teremtett ide de itt van. Lerakja az asztalra és kinyitja. Nem hiszek a szememnek... Az egész osztályról van itt kép és személy leírás.
-Ezt hogyan?-kérdezik egyszerre amire Deku csak vállat von.
-Titok.-mondja amire neki állunk tervet eszelni. Nagyrészt Deku tudott ebben tökéletesíteni, majd olyan fél óra alatt meg is voltunk, amire eszre vettem, hogy Izukun elkezdtek megjelenni kissebb nagyobb seb helyek. Halvány de mégis erőteljes rózsaszínen. Haja hossszabb lett valamennyivel majd a szeme is barnább lesz.
-Hey Deku... Jól vagy?-kérdezem amire minden eltűnik róla és boldogan mosolyog rám.
-Igen. Jól vagyok...-mondja amire sóhajtok.
-Te csak ne mond meg hogy vagyok...-suttogja amire furán nézek rá.
-Én?-vonom fel a szemöldökom.
-Nem... Amióta bennem van a One for all és az All for one... Kettő énem van... És az egyik gonosz a másik pedig ez ami most van jelen...-mondja a fejét fogva.
-Tehát akkor azért sikerült egy teljes tervet megcsinálj harminc kibaszott perc alatt?-kérdezem amire lesüti a tekintetét. Denki és Mina erre mérgesen kezdtek el nézni rám.
-Most mi van?-kérdezem amire Deku szipogni kezd.
-Héy... Nyugi... Nem úgy gondoltam... Figyelj.-emelem fel a fejét az állanál fogva majd nézek a szemébe.
-Csodálatos fiú vagy. Hidd el nekem. Kérlek. Nem gondoltam komolyan az elő...-mondanám a szövegem ám Deku befogja a számat.
-Te is... Te is szörnyetegnek tartasz...-suttogja amire elveszem a kezét a szám elől majd ajkaira hajolva kezdem el mozgatni amire Mina fangörcsölni, Denki és Kirisima síró görcsöt kapva sírni, míg Sero csak olvadozni kezdett. Elválltam a zöld hajútól majd a szemébe néztem.
-Tökéletes vagy, úgy ahogyan vagy.-simitok végig az arcán amire kipirulva süti le a szemét, és amire Aizawa sensei mögénk áll és felmorog.
-Ha készen vagytok akkor mehettek át öltözni.-mondja amire úgy is teszünk mindanyian.