A Besúgó

14

Egy zöld hajú vörös szemű kis szeplős kisfiút látok meg a kezemben.
-Te meg ki vagy?-kérdezem a pocakját simogatva amire felkuncog és megfogja az ujjam és rágni kezdi.
-Ő a fi...-kezd bele mögülem egy hang amire megfordulok ám senki sem áll ott.
-Ki az...?-kérdezem amire senki sem felel. A kis gyermek eközben sírni kezd amit el is tudtam azzal állítani, hogy ránéztem. Ekkor valaki lecsapott és felébredtem. Kacchan feküdt mellettem és békésen alszik. Kimásztam mellőle, felvettem az ő koponyás pólóját és egy tiszta alsót. Az ajtóhoz sétálok kinyitom az ajtót majd lassan és hallkan kimentem azon. Amint kiléptem az ajtón és becsuktam kiengedtem a levegőt majd hátra fordultam és sikitani akartam volna ha egy kéz be nem fogja a számat.
-Shh!-néz a szemembe két vörös szempár.
-Mhmmm...-kezdek el beszélni amire csak furcsa mottyogás hallatszik. Én befogom a számat ő pedig elenged.
-Midoriya... Gyere!-fogja meg a kezem és kezd húzni a nappali felé ahol mindenki teljesen kidőlve alszik mindenhol. A szőlő fejű gyászkoporsó a csilláron lógva, a fekete hajú szalagos fiú Pókember lógásban alszik, míg a többiek teljesen kiütve furábbnál furább pozíciókban aludtak.
-Hát ezek?-kérdezem amire Kurogiri párja előmászik a púlt mögül és elém áll.
-Mi után te és az a szőke eltüntetek... Kurogiri leitta magát a sárga földig, és bőgni kezdett miattad mert hallotta a hangodat. Engem dobott és azt mondta, hogy te kellesz neki. Utána meg mindenki elengedte magát és kép szakadásig ittak.-mondja amire kissé sokkosan állok egyhelyben.
-Kurogiri téged szeret, hidd el. Az, hogy mondhatni az exe vagyok és egyszer kétszer keféltem vele az nem azt jelenti, hogy már nem szeret téged. Csak most a pia hozta ki belőle.-nézek a fiúra amire az féltékeny tekintettel néz rám.
-Mi az, hogy keféltél vele? Hányszor?-kérdezi amire csak vállat vonok.
-Nem emlékszem már, hogy ő vele hányszor voltam egy ágyba.-mondom amire könnyezni kezd.
-Rohadj meg te kurva.-akad ki amire Kirisima felpofozza.
-Ne mondj ilyent a legjobb barátom párjára mert vagy én vagy ő fog téged kinyírni.-mondja Kiri amire elmosolyodom.
-Köszönöm Kirisima.-mosolygok, amire a rózsaszín elmegy és valszeg sosem fogom látni.
-Na ez is megvan. De őket hogyan fogjuk felkaparni?-kérdezi kuncogva.
-Hát szerintem csomó fejfájás csillapítóval.-mondom miközben a konyhába megyek, Kiri pedig követ.
-Kérsz kávét?-nézek rá miközben a púltnak dőlök a kávéfőző elött.
-Igen... Amúgy meg szeretnék beszélni veled... Bakugouval kapcsolatban.-mondja miközben az asztalhoz ül. Én elinditottam a kávé gépet megvártam míg lefő és megcsinálja a kávét, majd az egyik csészét a vörös, a másikat pedig magam elé rakva ültem le a vörössel szemben.
-Mi a baj vele?-kérdezem aggódva, ugyanis szerelmemről van szó.
-Nagyon maga alatt van... Ha egy kívülálló nem is, de egy hozzá nagyon közel álló személy nagyon is észre veszi. Igazság szerint Bakugout nagyon bunkó és ellenszenves srácnak gondoltam...-kezd bele és kortyol a kávéba amire engem elfogott a bűntudat érzése.
-Ne értsd félre nem ellened szeretnék beszélni, csak szeretném, ha tudnál Bakugou helyzetéről. Az elején mint mondtam igen csak visszataszító személyiségnek gondoltam, de viszont egyszer meghallottam ahogyan két fiú és lány beszélnek valami halál esetről. Akkor ott oda mentem és bujkálva hallgatózni kezdtem, és leskelődni. Ha jól emlékszem akkor egy fekete hajú és szemű fiú volt, és egy barnás szőke hajú fiú, beszélt egy barna szeműveges lánnyal és egy kék hajú lánnyal. A téma egy zöld hajú és szemű Dekunak becézett fiú volt és az, hogy Bakugou mekkora egy fasz, hogy a bántalmazás ellenére beleszeretett a halott fiúba. Akkor nem tudtam, hogy mi a múltja, így még inkább el akartam kerülni Bakugout.-mondja és itt ismét belekortyol.
-Azok a nyomorult...-kezdek bele amire a vörös hajú megfogja a kezem és rám mosolyog.
-Tudom, hogy hogyan érzel... Legalábbis sejtem. De hidd el, hogy az a beszélgetés után meghallottam ahogyan éjszaka Bakugou őrjöngését. A mostani szobája már a negyedik amit kapott. Volt, hogy annyira őrjöngőtt elvileg az állmatlansága miatt, hogy felrobbantotta majdnem magát. Akkor este bementem hozzá és láttam a kezében egy kest és az ágyán egy dobozt amelyen sárga mosolyogós emojik vannak. Megkérdeztem mi az, de nem válaszolt.-mondja amire sokkot kapok.
-Kénytelen voltam másnap leitatni, hogy ki tudjam szedni belőle mi bántja. Az nap este mikor az eset megtörtént ő kicsit megnyugodott és elaludt sírva. Ott maradtam vele, hátha másnapos lesz és hányni fog. Nem akartam, hogy megfulladjon. Azóta vagyok a nyakán úgy mint egy kullancs, hogy érezze legalább egy ember őszinte együttérzését.-néz rám lágy mosollyal, amire a már amúgy is bűntudatos lelkem megtörik és sírva fakadva hajtom le a fejem és állok neki kiadni magamból azt a mennyiségű bűntudatot amit érzek jelenleg. De nem látok rá semmi esélyt, hogy én a múlttal akár meg tudok békélni. Sosem leszek elég erős ahoz hogy legyőzzem a sötétséget ami a múltamban van.
-Héy... Midoriya. Szerintem már rég megbocsátott a tetszhalálod miatt. Hidd el, hogy ha nem az akkor más sosem mutatta volna ki hogy mik is a valódi érzései. Vedd úgy ezt az egészet mint egy tükör ami megmutatja a valóságot. Azt, hogy az a fiú akiért a szíved dobog ugyan úgy érez mint te.-emeli fel a fejem és néz a szemembe miközben letörli a könnyeim.
-Nem tudom mit éreztél vagy mit gondoltál akkor mikor megcsináltad az a dolgot de az csak a sors volt.-mosolyog rám amire nekem is el kellett mosolyodjak.
-Az igazi oka az volt, hogy megtettem... Az volt, hogy  már nem bírtam tovább a sok rossz dolgot és nem akartam itt lenni... Kacchan és amit mutatott gyűlölet az irányomban pedig a második olyan nyomós ok volt amiért csak szívességet tegyek neki. Nem akartam, hogy tovább kelljen tűrnie az idegesítő kis nyamnyila maszlag énem. Csak neki akartam jót, e helyett... Az elentkezője lett. Nem így terveztem. Nem így akartam élni.-hajtom le ismét a fejem amire a vörös magához húz és át ölel.
-Shh... Semmi baj. Már nem lesz gond. Bakugou végre boldog lehet melletted. Hidd el, hogy meglátom ha boldog. Amikor ott voltál abban a szobában Mina mondott pár félreérthető dolgot és, hogy mikben tudna elképzelni. És Mina még meg is közelített téged amire Bakugou eléggé feszültté vállt. Szeret téged, de kurvára.-kezdi simogatni a hátam. Egy kis idő után mikor megnyugodtam akkor elvállaltam a fiútól és rá mosolyogtam.
-Bakugounak igaz volt... Tényleg ámulatba ejtő a mosolyod.-ámul el a vörös amire ajtó nyitódás hallható.
-Nekem mindíg igazam van te nyomorék. És különben is... Mit keresel te Deku közelében?-jön ide Kacchan felhúz a székből leül rá majd engem az ölébe húzva szorít magához és néz féltékenyen a vörösre.
-Bakugou... Nyugodj meg... Nem akarok tőle semmit. Tiéd és tiéd is lehet örökre.-teszi fel védekezően a kezét és kezd nevetni.
-Ne nevess te ro...-kezdene rosz jelzőket használni ám én befogom a száját.
-Shh, nem beszélünk igy a barátainkkal.-szólok rá amire Kirisimát elkapja valami és a földre esve kezd nevetni szinte görcsösen.
-Na most veszett oda az egyik erős láncszemünk.-kuncogok fel amire az ajtóban megjelenik a felemás hajú kis naiv hercegecske.
-Mi.. Midoriya? Mit keresel te Bakugou ölében?-kérdezi amire Kacchan rám szorít és beleharap a nyakamba.
-Au. Kacchan!-szólalok fel amire enged a szorítason és szívni kezdi a nyakam.
-Ohh... Értem... Tehát akkor csak egy újjabb áldozat vagyok a listádon...-néz rám érzelem mentes arccal ám a szemében a szomorúság csillogni látszott.
-Figyelj. Ha az igazat akarom mondani, akkor te csak arra kellettél, hogy bosszút álljak Dabin... Elhitette velem, hogy viszont szeret miközben azzal a tollas hőssel kurogatott a hátam mögött. Tudom, hogy Dabi szereti az öccsét, pontosabban téged és mivel tudja, hogy mikre vagyok képes, így tőlem féltett. Nem akarta, hogy összetörjelek ám szerintem sikerült. Nagyon sajnálom, hogy azt kellett tennem, mert igazából az akiért élek az Kacchan. És ő az egyetlen aki tud segítsen a múltam elfelejtésében.-mondom amire a felemás sarkon fordul majd elmegy Kacchan pedig át ölelve puszilgatja a nyakam.
-Szeretlek Deku, nagyon szeretlek.-suttogja a nyakamba amire elmosolyodom, ám itt rosszul is lettem. Kiugrottam Kacchan öléből majd a mosdók felé kezdtem el futni, Kacchan pedig utánam. Amint a mosdoba értem a wc mellé térdeltem és adtam ki a gyomrom tartalmát.
-Deku...?-jön ide Kacchan és guggol le majd kezdi simogatni a hátam.
-Jól van... Shh. Nyugi. Biztos csak másnapos vagy.-kezd nyugtatni ám itt van egy is kis probléma amit szerintem nem sejt. Vagyis az, az, hogy sosem vagyok másnapos már. Régen nagyon az voltam de az idő múlásával egyre jobban kezdtem hozzá szokni a másnaposság érzéséhez. És most az álmom után nem tudom mi történhetett. A gyomrom tartalma kiadása után felnéztem a szőkére és elmosolyodok amire látszólag ő is megnyugszik.
-Kacchan... Fáradt vagyok.-nézek rá fáradtan majd annyit érzek, hogy zuganok majd a világ is elhomályosul és ugyanott a feketeségben vagyok.
-Miért kell idejönnöm megint? Miért vagyok olyan amilyen? Miért?-nézek körben ám nem látok senkit és semmit. Elindulok az egyik irányba amerre szintén semmi. Ám egy kis idő után lépteket hallok magam mögött amire egyből hátra fordulok.
-Mi a?-kezdek össze zavarodni. Nem látok senkit de mégis lépteket hallok. Ekkor valaki megfogja a lábam. Lenézek és ismét ugyan az a kisgyerek.
-Szia picurka.-guggolok le hozzá amire egyből sírva fakad és mosolyogva mászik az ölembe és szorítja a nyakam.
-Ne menj...-kezdi el mondogatni amire nem értem mi a baja lett hirtelen. Elkezdem símogatni a hátát és nyugtatni.
-Nem megyek. Itt maradok oké? De te ki vagy?-kérdezem amire látom, hogy mondani akar valamit de nem hallom. Nem tudom a nevét levenni a szájról mert el van homályosulva.
-Mindegy... Akkor a neved Kira lesz.-mondom amire valaki megfogja a vállam én pedig felkapom a fejem és a lányt látom meg.
-Tudod már ki ő?-kérdezi mellém guggolva elmosolyodva.
-Nem. De valószínűleg az a fehér hajú férfi nem engedi hogy elmondjad. Ugye?-kérdem amire bólint.
-Tudnál segíteni egy kicsit?-nézek rá sóhajtva amire érdeklődve néz rám.
-Miben?-kérdezi amire felemelem a kicsit és ránézek majd felsegítem és komolyan nézek rá. Ekkor valaki hátulról leüt és felriadok.
-AU!-ülök fel az ágyon amire Kacchan mellém siet.
-Izuku mi a fasz van veled?-kérdezi aggódva amire a választ még én sem tudom.
-Nem tudom, eddig még sosem volt ilyen. Semmi ilyen bajom nem volt.-nézek rá kétségbeesetten amire megfog és felkap majd elindul egy irányba.
-Hová viszel?-kérdezem amire választ nem kapok.
-Kacchan... Tegyél le!-kezdem neki kántálni a két szót. Meghatni nem hatottam meg vele de legalább már érzem, hogy ő az én kedvesem és óvni akar.
-Deku... Féltelek. Nem akarom, hogy valami bajod legyen. Akármi bajod is van most.-néz le rám aggódva, majd megáll eg, ajtó előtt és be is rúgja azt.
-Bakugou fiam?-néz ránk az All Might nevezetű hős.
-All Might és Szanitécia! Nézzék meg Dekut... Valami nincs rendben vele.-parancsol rá a kettő idösebbre majd rak le az ágyra ami mellé az alacsony nő jön és néz rám furán.
-Őhm... Van valami baj?-kérdezem amire All Might mellém ül és rám néz, majd Szanitéciára.
-Hozzá érhetünk?-kérdezik egyszerre Kacchan felé nézve, amire én kezdtem értetlen fejet vágni.
-Igen... De ha egy haja szála is meggörbül...-kezd bele Kacchan amire elkuncogom magam, ő pedig elmosolyodik.
-Na tehát... Izuku ugye? Öhm légyszi húzza fel a felsőjét.-néz rám az orvos amire úgy is teszek, ám szerintem nem kellett volna mert teli vagyok a tegnap esti szórakozásunk nyomával.
-Midoriya fiam... Ez meg?-kérdezi a hős kissé feszülten és sokkoltan.
-Őhm... Hát az úgy volt, hogy... Őhm...-kezdek el makogni amire Kacchan mögém mászik és a derekamra rakja a kezét.
-Semmi közük hozzá...-néz rájuk gyilkos szemekkel én meg csak kipirulva próbáltam elrejteni a zavartságom.
-Ejha... Nem tudtam, hogy az első számú gonosz ilyen érzékeny tud lenni.-mondja All Might amire rá nézek majd el nézek tőle szomorúan.
-Héy, Deku... Nyugodj meg oké? Már nincs semmi baj oké?-néz rám Kacchan biztató mosollyal amire nekem is felszökött az arcomra egy halvány mosoly.
-Figyelj... Izuku... Van egy kis problémánk...-néz rám az orvos furcsán, ugyanis amíg mink beszélgettünk addig ő csendben megvizsgált. Mind a hárman ránéztünk, én kissé feszülten, Kacchan érdeklödve, a hős pedig szimpla aggódalommal.