A Besúgó

12.

Egy fehér hajú férfi lépett át egy portálon a háta mögött a csomó feltüzelt gonosszal.
-Deku... Vagyis Izuku Midoriya... KABD BE A KURVA ÉLETBE IS MÁR! MI AZ, HOGY A HŐS KÉPZŐBE KEZDESZ JÁRNI?-üvölt rám Shigaraki amire felállok és felé kezdek menni a hajam ismét hosszú lesz, a szemem pedig vörös.
-ÚGY, HOGY NEM ODA TARTOZOM AHOVÁ TE! TE NYOMORULT EGY ÉJSZAKÁS VADÁLLAT!-nézek a szemébe amire az hátra hökel és elesik.
-Na mi van? Használ az érzelmi zsarolás? Nem kellett volna megtanítani... Nem gondolod? Ott kellett volna hagyni és megölni! De nem... Te egy szörnyeteget csináltál belőlem... Egy démont... Egy... Egy...-kezdtem remegni amire Kacchan mellém állva rakta a kezét a vállamra és felhajtott fejjel nezett a szemével le a gonoszra közben pedig győztesen kezd vigyorogni,
-Na látod... Megtagad... És gyűlöl... Azt az énét megölné...-mondja amire eszembe jutott valami.
-Engedj el Kacchan...-nézek rá amire ő kissé megilyedve elengedett amire felvettem az All for one álltal használt képesség teljes formáját, majd felrepülve az égbe kezdtem magasabbra és magasabbra föl menni, majd amikor elég magasan lettem a fejem fölé teleportálva egy száz kilós fém tömböt kezdtem el a zuhanni majd a földbe csapódtam ahol megszünt a világ.
Ismét egy sötét hely.
-Izuku Midoriya... Választanod kell... Jó vagy rossz oldal?-kérdezi egy hang amire megjelenik két hasonmásom, egy ami úgy néz ki mint a szörnyeteg énem, a másik pedig az az énem amit All Might képessége hozott felszínre. Én megfogtam magam és futni kezdtem amir egy csomó választási lehetőség került a szemem elé. Egy dolgot megtanultam, hogy a képességek keverése nem a legmegfelelőbb ötlet. Így arra a döntésre jutottam, hogy megfordultam majd a jobbik énemre néztem.
-Választottam... De te ki vagy?-kérdezem amire válsz nem jő. Neki álltam futni a jó irányba majd mikor oda értem bele ugrottam a jó énembe amire a szemeim kipattantak a nagy fém tömböt felküldtem az égbe majd felállva kezdett a testem magától lebegni amire éreztem, hogy egy gonosz erő menekül a testemből, minden ami fekete és rosz az kimegy a testem minden pontjából. Elém repül egy vörös fekete labda amelyben érzem a sötét erőt amelyet meg akarok tisztítani, de nem lehet. Ekkor a kezemből elkezdett folyni a vér. Nem tudtam mire vélni, de felemeltem. Láttam rajta a sok kés nyomot amit még általánosban hagytam rajta, majd egy rázással leráztam magamról a vért.
-Deku?-hallom meg Kacchan hangját amire belenyúlok a gömbbe amire az belém issza magát és érzem kissebb mennyiségben az ereimbe levő gonosz erőt amit elnyomott a szerelmem hangja álltal kapott megnyugvás. Szépen a földre ereszkedtem és aktíváltam az egyik képességet amelyel magamhoz vonztam az összes jelen lévő gonoszt, akiket Momo egy álltala készített kötéllel korbe tekert, Shoto pedig amennyire magánál volt jeget húzott fel koréjük. Én kiugortam a körből majd egyből Kacchan mellkasának futva öleltem át a szerelmem amire ő visszaölelve nyom hosszas puszit a fejemre.
-Hiányoztál...-suttogja a hajamba amire elmosolyodom, de ekkor a fejem iszonyatosan fájni kezdett. Ennek hangot adva ellöktem magamtól Kacchant majd össze estem.
-Jövök!-fut felém All Might a hóna alatt egy nővel aki az iskola orvosa, akit elém rak, majd a nő a képességét használva ad egy puszit a fejemre amire elk kezdtem fáradni és kezdtem össze esni. Kacchan még mellém terdelt majd az utolsó kép amit látok az az, hogy az ölébe vesz és vinni kezd valahová.
Nagy feketeség ismét. Már kezdem unni, hogy állandóan ezen a helyen vagyok.
-Izuku Midoriya... Megtagadta a gonoszt és át formáltad jóvá. Saját képességet formáltál. Te vagy az új gyermek aki képes elvenni és át adni képességeket. De ezt csak a jó célra használhatod, mert a gonosz célokkal tudod mivé válsz.-jelenik meg elöttem egy férfi alak aki hasonlított rám, de a haja fehéren fénylet a szemei gyönyörű smaragd zölden világitanak és fehér palásot visel.
-Ki vagy te?-kérdezem amire a testemet meglátom, de teli vagyok a sok sebbel amiket az évek során szereztem. Egy tükör jelent meg elöttem és láttam a hajam kormosságát a szememből kiszökő csillogást.
-Én a te tudat alattid vagyok, Izuku Midoriya, és én leszek ezentúl a személyes segéded. Eddig is itt voltam veled de eddig nem tudtam előjönni egy bizonyos férfinek hála. De mindegy is.-lép mögém majd megérinti a vállam és lenéz rám a tükörben.
-Gondolom rájöttél, hogy ezek mik rajtad. De igen ez az igazság. Ennyi mindent kellett át éljél. Ennyi minden szar van az életedben. A fájdalom és egyéb rosz dolgok.-mondja amire a szemem megtelik könnyekkel majd megfordulva ölelem magamhoz a fiút. Ő visszaölelve kezdi simogatni a hátam.
-Shh... Nyugi. Van egy személy akinek hála vissza tudod nyerni az eredeti önmagad. És ezt a szíved tudja jól ki ki az.-tol el magától majd fordit vissza és mutatja meg a tükörben a szívem egyetlen választottját.
-Kacchan? Mit keres ő itt? Hogyan?-kérdezem kissé kipirulva amire a fehér hajú fiú nevetni kezd.
-A szivedben ő az egyetlen olyan ember aki a legnagyobb helyet foglal el. Ne hülyéskedj. Születésed óta oda vagy ezért a gyerekért. Csak egy ideig nem voltak sem érzéseid sem egyéb más érzéseid is elrejtetted a világ elől.-mondja miközben Kacchant néztem a tükörben. Be kellett látnom, hogy ha már a káromkodás nem nagyon az én terepem, de Kacchant baszottul szeretem. Szeretem de annyira, hogy meghalnék érte. És tudtom, hogy nem a legegészségesebb dolog amit az ember érezhet, de ha egyszer szeretem és nem akarom másnak adni azt ami az enyém, akkor nem tehetek ellene.
-Tudom mit gondolsz és ez aranyos. Amúgy meg... Ha kell kitörlöm a rosz időszakjaid.-mondja amire megfordulok elállok tőle és a szemébe nézek.
-Nem kell... Ha kell bűnhődök életem végéig, de nem akarom, hogy olyan emlékek legyenek kitörölve amelyekre mindenki emlékeztethet. Köszönöm az ajánlatot de ezzel a lehetőséggel nem élnék. A sebeket pedig begyógyitani is csak Kacchan tudja ahogyan elmondtad. Hiszek benne, hogy segít meg találni a fényt amely majd egyszer a mennyek országa vezet, és a mindenható atya is megbocsátja a bűneim.-mondom amire a zöld szemű fiú elmosolyodik.
-Milyen kis aranyos vagy. De ugye tisztában vagy a ténnyel, hogy...-kezdene bele amire elnevetem magam.
-Igen tisztában vagyok vele. De ha már egyszer kell a lelkesítő beszéd akkor már magamnak is megtartom.-mondom amire a talpam alatt eltűnik a szilárd padló és víz lesz helyette.
-Ez meg micsoda?-kérdezem amire a zöld szemű el lép előlem és meghajol. A víz nem nyelt el, hanem tudtam rajta járni, ám a víz alól fények kezdtek el játszani és egy vörös kígyózó vonal körbe kúszott körülöttem majd elindul egy irányba amire én futni kezdtem utána, majd egy kapu elé értünk.
-Már ideje volt. Mi tartott ennyi ideig? Már megint mennyit pofázott az a geci?-kérdezi egy fekete hajú vörös szemű lány amire csak pislogni tudtam.
-Izumi vagyok, én vagyok a fájdalmas igazság, és annak a vörös fekete gömbnek a szüleménye.-jön elém és hajol meg.
-Ohh... De akkor ő?-kérdezem amire a fehér hajú mellém áll.
-Én vagyok a jó oldalad. Ő pedig a rosz. És ő azért lány mert hát... A külsőd lányos...-kuncogja el magát miközben kínosan vigyorog.
-Na ez nem volt szép! Azért vagyok lány mert képes a...-akad ki a lány amire a fiú befogja a száját én pedig felébredek. A szemeim kipattantak és felriadva ülök fel az ágyon.
-Deku?-siet ide Kacchan és aggódva néz rám.
-Kacchan?-kérdezem kitágult pupillákkal és kissé elvörösödve, majd gondolkodás nélkül hozzá bújtam.
-Mi a baj? Jól vagy?-kérdezi át ölelve.
-Igen, jól vagyok. Most már igen.-sohajtok miközben teljesen nyugodt leszek. A szobában meglátok egy olyan tárgyat ami tükröződik és engem vetit vissza. Amint megláttam a saját kinézetem amit az álmomban is láttam, elszomorodtam majd Kacchanra néztem.
-Izuku... Van valami baj?-kérdezi amire elsírom magam és szorosan a mellkasába furom a fejem.
-Kivigyem a box zsák álványom?-kérdezi amire felnézek rá és megrázom a fejem.
-Mond el mi a baj... Kérlek úgy nem tudok segíteni.-néz rám kérlelő tekintettel amire sóhajtva bolintok. Letörlöm könnyeim és Kacchanra nézek komolyan.
-Igérd meg, hogy nem fogsz kinevetni, vagy esetleg bármi más ami nekem fáj...-nézek rá amire megfogja a kezem és összekulcsolja a kezünket.
-Esküszöm, hogy barmi legyen a bajod bármilyen furcsa vagy akár más, nen fogok nevetni vagy akár barmi számodra nem tetsző dolgot tenni.-mondja amire kissé elmosolyodom, majd nagy levegő után komolyan a szőkeségem szemébe néztem.
-Az van, hogy álmomban... Álmomban láttam magam minden sebemmel és fájdalmammal ami a testemre vetül ki... És akárhányszor tükörbe nézek ugyan azt látom... És, hogy újra tiszta legyek, vagyis hogy meggyógyuljak te kellesz nekem... Szeretlek Kacchan. Nagyon szeretlek és csak te segíthetsz.-nézek rá őszintén amire Kacchan álla leesik és egy kis sokk után hirtelen magához ránt és szorosan megölel. Én visszaölelem majd felnézek rá amire ő lenéz és megcsókol.
-Szeretlek én is! De kurvára...-suttogja ajkaimra amire valaki berúgja az ajtót és boldogan beesik rajta.
-Na hol van az az alvó szörnyeteg?-kérdezi egy hang amire Kacchan egyből gyilkos módba válltva feláll az ágyról és a sárga hajú fiú elé áll annak feje elé tartja a kezét és egy nagyobbat robbant a kezével.
-AUU!-röpül ki a fiú a szobából és ahogyan hallom ki is jukadt az épület fala.
-Még egy ilyen kijelentése feléd és megölöm... Nem érdekel, hogy a hősségem múlna rajta... Bár te már így is hős vagy...-jön ide és ölel magához.
-Én hős?-kérdezem sokkoltan amire feláll és leveszi a felsöjét amire csomó vágási és égési sérülés hege látható a szőke felső testén.
-Ka...-kezdenék bele.
-Shh... Ezek mind az én hibáim... Míg oda jártunk abba a pokolba nem csak te vagdostad magad, hanem én is... Mindíg is utáltam magam mert bantanom kellett téged. Rühellem magam miatta mai napig. És ez sosem fog múlni. Miután te meg tetted azt az ál halál dolgot erősebben kezdtem magam bántalmazni. Először jobban megvágtam magam hátha utánad tudok menni, de sosem sikerült. Ezek után saját magam kezdtem a saját képességemmel égetni.-mondja miközben felveszi a felsőjét, majd a szekrényéhez megy amiből elő vezs egy kissebb dobozt amit elém rak le és előhúz egy számomra már jól ismert narancssárga naplót.
-De aztán mikor elmentünk anyukádhoz megtaláltam ezt... Elkértem anyukádtól ő pedig nekem adta. Az nap este ezt a kis füzetet ledobtam az író asztalra és neki álltam az antidepresszánsomnak a túladagolásának, de a kíváncsiságom, hogy mi van benne nagyobb volt. Elkezdtem olvasni, majd szép lassan rájöttem, hogy te igazából mindig is szerettél... És hogy elbasztam. De ha akkor nem kezdem olvasni a naplóidat akkor valószínűleg nem lennék itt túladagolás miatt.-meséli amire teljesen lesokkoltam, ugyanis vannak abban a naplóban elég beteg gondolatok is.
-Azokat is elolvastad...?-kérdezem elhalo hangon, amire elfordítja a fejét és bólint.
-Halott vagyok... Bo... bocsánat azokért...-fordulok el és szégyenemben próbálok nem rá nézni.
-Heh... Jó tudni, hogy nem csak engem kínoznak az ilyen gondolatok, ha a másik félről van szó.-mondja miközben idejön és maga felé fordítja a fejem miközben az ajkaimat kezdi nézni. Ekkor az ajtón bejön a vörös hajú fiú és megköszüröli a torkát. Mi ketten rá nézünk.
-Gyertek... Midoriya, neked van egy meglepetésünk. Bakugou ötlete volt... És a tanárok is bele egyeztek... De a többit majd ott lenn...-azzal Kirisima megfog a vállára rak majd elkezd velem futni, amire Kacchan dühösen utánunk fut.
-TEDD LE TE AGYHALOTT!-ordítja amire Kirisima mint aki meg sem hallja fut velem tovább. Én pedig hangos nevetésbe kezdek és úgy nézek hátra Kacchanra.
-LOPJÁK A MENYASSZONYT!-hallom meg Mina visitását amire én abba hagyom a nevetést és kipirulva nézek a szőkére aki szintén vörösen fut utánunk ám itt egy kanyar következett amire Kacchan telibe a falnak futott amire egyszerre lettem kissé ingerült, hogy nem tudok segíteni rajta, másrészt pedig rám jött a nevetőgörcs aminek hangot is adtam.
-Bakugou, jól vagy?-megy oda a felemás szemű srác amire Kacchan csak feláll és fut tovább utánunk. Amint leértünk a földszintre minden vak sötét volt.
-Maradj itt oké?-tesz le a vörös majd megy el, amire Kacchan mellém áll és érzem megfogja a kezem. Ekkor a villany feloldódik, majd mindenki előugrik, ugyan olyan ruhában amilyet én terveztem magamnak hősködésemre.
-MEGLEPETÉS!-orditják amire könnyezni kezdek majd megjelenik egy ismeretlen alak.