-Tudom, hogy azt mondtam a múltkori után, hogy nem megyünk többet bulizni, viszont most szükséged van arra, hogy kicsit kiszellőztesd a fejedet a történtek után. Jót tenne neked egy kis kikapcsolódás- győzködött Lilla, de már eldöntöttem, hogy nem szeretnék el menni egy ideig sehova az ég világon. Inkább szeretnék bekuckózni a szobámba, egy rakat Milkával -és Oreóval a kezembe, elfelejteni azt, hogy egyáltalán hízok tőle.
- Ne már, Lilla. Megbeszéltük. - néztem rá komolyan.
-Lécci, lécci, lécci!!! Csak most utoljára! És ha nem tetszik, akkor elmegyünk, jó?? - nézett felém bociszemekkel. Nem tudtam ellenállni neki, így bedobtam a derekamat a parti ötletére.
-Oké. De te fogod meggyőzni Katát és Mártont- feleltem. Oké, ez így kicsit furán hangzik, hogy Márton. Mert, hogy Márton nevezetű emberke volt az el rablóm neve is az. Ja.
-Oké, benne vagyok. Sima liba lesz- kacsintott rám.
...........................................
Fél óra múlva már otthon voltunk. Bementünk a konyhába, ahol Kata már javában főzte az ebédet. Hm..Kata ételei amúgy mennyeiek. Ebben különböznek anyutól. Anya nem volt egy nagy konyhaszaki, inkább apa csinálta mindig a menüket, vagy általában rendeltünk. De ez már többet nem fog így történni...
-Sziasztok, lányok- mosolygott Kata. -Segíthetek valamiben? Éhesek vagytok?
-Nem, köszönjük- rázta meg a fejét udvariasan Lilla. -Van valami programjuk ma estére?
-Nem, tudtommal nincs. Mármint amiben a gyerekeink is részt tudnának venni. Mártonnal randevúra megyünk- húzta ki magát örömteljesen.
- Rendben. Akkor Luca esetleg eljöhetne velünk egy buliba?
-Hát nem is tudom.....- fintorodott el Kata.
-Ne már, Kata! Jó leszek!
-Miért rossz vagy? - érdeklődött Kata szórakozottan.
-Ezt csak te tudod eldönteni...- tártam szét a karomat nevetve. -Nos???NA???
-Jó, mehetsz kislányom, de legkésőbb egyre legyél itthon! - felelte szigorúan. Esküszöm, rosszabb, mint egy zsémbes öregasszony!
-Köszönöm!! - öleltem meg, majd összepacsiztam Lillával, aki megnyerően vigyorgott.
-Hova is mentek?
-Ahol múltkor voltunk- felelte Lilla.
Lilla nálunk ebédelt, aminek Bálint örült. Igazából nem egy csajozógép, de ha lát egy jó lányt, akkor tökre beindul. Felvilágosítottam, hogy fiatal hozzá. Erre elszontyolodott a kedve, de megvigasztaltam, hogy nézzen Instán lányokat. Mondjuk utána örült, mert látott egy másik lányt, szóval.....
A fincsi-mincsi ebéd után( ami most spagetti volt) Lillával felmentünk a szobámba, majd beraktam a DVD lejátszóba a Titanicot. Tudom, hogy három órás film, de eljutottunk a feléig, mert minden résznél eszünkbe jutott valami ami a témától tökre eltért, de meg kellett beszélnünk. Csak csupa lányos pletyik, amit a fiúk úgy sem értenek meg.
Nem sokára Emma is betipegett. Szó szerint, mert magassarkú volt rajta. Bizonytalanul járkált benne.
-Csak aztán nehogy Brúnó karjaiba ess- vigyorgott Lilla.
-Miért lenne baj az, ha a pasim a kezébe tartana? - érdeklődött kedvesen Emma.
-Hagyjuk. Itt a ruhád? - kérdeztem.
-Naná. Sikerült baromira dögös és állat ruhákat találnom Shein-en, szóval tiéd hercegnő az első ruha- nyújtott át egy szatyrot Emma, mire kérdőn belenéztem, és kiemeltem a ruhát. Méregzöld, mini, ceruzaszoknyás, testre simuló ruha, mélyen kivágott felsőrésszel. Az oldalába belevoltak vágva.
-Basszus, ha Manuel ebben meglát, eldobja az agyát- vigyorodott el szélesen Lilla, majd betessékelt a fürdőbe. Felvettem, és döbbenten meredtem a tükörképemre. Soha nem éreztem magamat még ilyen csinosan, mint most.
-KELL A SMINK!!!!!- kiáltott fel Lilla, majd hozzálátott az arcom kidekorálásnak. Emma begöndörítette a hajamat, majd megvártam, míg ők is elkészültek.
Hali! Ez egy kicsit rövidebb rész lett, mint az előző, de most ennyire volt csak időm😜👊.
Baromira hálás vagyok nektek, és elképesztően köszönöm nektek, hogy már többen, mint ezren elolvastátok ezt a könyvet. Nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki, és hogy hogyan, de tényleg nagyon köszönöm, és ti vagytok a legjobbak a világon! ❣❤💜💜💜💜🥰🥰🥰🥰
VOUS LISEZ
Szabotázs/ Manuel ff/ BEFEJEZETT✅️
Roman d'amour"-Miért kell mindent elcseszned? - mondtam könnyezve, és aprót löktem a mellkasán, amitől megtántorodott, de a sarkán maradt. -Nem csesztem el semmit. Nem mindig én vagyok a hibás- nézett mélyen a szemembe. -Persze fogd rám. Érdekes, Lillának nem m...