Szabotázs/ Manuel ff/ BEFEJEZETT✅️

23.

-Nem értelek- rázta meg a fejét értetlenül Kata, és a kezembe nyomott egy pohár vizet. - Ezt hol találtad? - mutatta fel a dobozt, amiben a képek voltak.

-Öhm..ehhez inkább le kell ülnöm- sóhajtottam, és lerogytam a kanapéra. -Van fájdalom csillapítód?

-Igen, adok- bólintott, belépett a konyhába, majd visszajött, és a kezembe adta a Nurofent. -Idd meg, aztán beszéljünk. 

-Oké- helyeseltem az ötletet. Úgyse tehetek mást. Vagy igen?  -De előtte meg kell kérdeznem: hol találtad te meg?

-A szobádban porszívóztam, és megláttam az asztalodon. - magyarázta. -Kezded?

-Aha. Nos. Anya és Apa a szobájukba mindig tartottak egy kis dobozkát, de soha nem engedték meg, hogy belenézzek, mondván az egy fontos tárolóeszköz, tele számlákkal. De akkor is kíváncsi voltam, így miután kikellet költöznöm, elhoztam magammal, hogy majd egyszer megnézzem. - meséltem el egy szuszra. -Találtam benne egy levelet. Ami nektek szólt. Ismeritek egymást? - vontam fel a szemöldökömet, mire Kata zavartan lehunyta a szemét, és elvörösödött. Mint egy tini lány.

-Hosszú történet. - felelte.

-Rengeteg időm, van, és már régóta várok az igazságra, szóval mesélj csak! - türelmetlenkedtem, és a mellkasomban feszengő érzést éreztem.

-Jó. Kezdjük, de kérlek szépen ne akadj ki. A szüleidet régebb óta ismerjük Mártonnal. Együtt jártunk bulizni, majd összekerültünk anyukáddal az egyetemen is, és szobatársak lettünk a kollégiumban. Nagyon jó barátok lettünk, és az egyetem után el is döntöttük, hogy munkatársak leszünk. Csakhogy  anyukád várandós lett veled, én pedig teljesen boldog voltam. Anyud kinevezett minket keresztszülőknek.  Igen, egyben a rokonaid is vagyunk. De nem is ez a lényeg. Viszont anyukádnak...volt már egy fia is. A gimi végén született, 2000-ben. Van egy bátyád, Luca!- megdöbbentett ez a tény. - Kevinke, nagyon ügyes kisfiú volt, míg egyszer csak gondtalanul elkószált az utcán, és soha többet nem került elő. A szüleid rendesen kétségbe voltak esve, a rendőrséget is rosztották, de nyilván nem tettek semmit az ügy érdekében. Te még csak három éves voltál, és a szüleid nem szerették volna, ha tudomást szerzel a dologról, így mindent eltüntették a házban, ami rá emlékeztettet. Aztán a szüleid azzal a hírrel kerestek fel tizennégy év múlva, nyolc hónappal ezelőtt, hogy megvan a bátyád. Egy híres énekes. Megkéne keresned. - ajánlotta suttogva, mire megpróbáltam lenyelni a torkomban lévő gombócot, de nem ment.

-És...ő is Varga? Akkor Varga Kevin? - csuklott el  a hangom.

-Nem. Neked se ez a vezetékneved, csak anyukád, miután a bátyád elszökött megváltozatta a neved. - mondta.

-Mi..az? Mi a vezetéknevem? Az igazi- tettem hozzá, könnyes szemmel.

-Kövesi Luca- felelte.

 Na hali!! Újabb rész, ez is kicsit rövidke lett, de remélem, hogy eléggé drámaira sikerült!