"-Miért kell mindent elcseszned? - mondtam könnyezve, és aprót löktem a mellkasán, amitől megtántorodott, de a sarkán maradt.
-Nem csesztem el semmit. Nem mindig én vagyok a hibás- nézett mélyen a szemembe.
-Persze fogd rám. Érdekes, Lillának nem m...
Ahogy ezt kimondtam, mintha a levegő megfagyott volna köztünk. Manuel szemei elkerekedtek, és döbbenten meredt rám. Én se hittem el a szavaimat, de be kellett látnom, hogy ez tényleg így van, és már nagyon régóta hitegetem magamat, hogy úgyse lesz köztünk semmi. De hát a szívnek nem lehet parancsolni, ugye? Ha egyszer szeret valakit, és oda húz a szeretete, akkor nincs már visszaút. Fejest kell ugrani a rózsaszín felhőbe. Már csak egy kérdésem volt: vajon ő is?
Még mindig nem szólalt meg. Beharaptam az alsó ajkamat, és vártam a reakciójára. Egy hang se csúszott ki a torkán. Lesütöttem a szememet, és idegesen nézegettem a körmeimet, mert, hogy az sokkal jobb elfoglaltság, mint a szeretett fiúnak a szemébe nézni a vallomás után.
Hirtelen Manuel az állam alá nyúlt, és felemelte, hogy a szemébe tudjak nézni. Elmélyedtem a mogyoróbarna szempárban. Fölém hajolt, majd megcsókolt. Annyira hirtelen jött, hogy fel sem tudtam fogni, hogy mi történik velem, de improvizálnom kellett. Átkulcsoltam a kezeimet a nyaka körül, és beletúrtam a hajába. A két karja egyre szorosabban fonódtak a csípőmre. Belemosolyogtam a csókunkba. Ajkai puhán simogatták az enyémet. Egy dolog biztos: Baromira jól csókol.
-Én is, Varga Luca, én is- suttogta, majd ismét fölém hajolt, de ekkor megszólalt a telefonom csengőhangja, ami a Doktor volt. Elvörösödve halásztam ki a táskámból a mobilomat és megnéztem, hogy ki az. Lilla hívott.
-Igen? - szóltam bele kérdőn.
-Veled van Manu? - kérdezte, és a hangjából mosolygás hallatszott.
-Miért?
-Csak mert senkinek sem veszi fel a telefont, és fél óra múlva koncertje lesz- mondta, mire Manu a háttérben erőteljesen a homlokára csapott.
-Megpróbálom elérni- kacsintottam Manura.
-Oké. Köszi. Pusz- ezzel lerakta.
-Hogy felejthetted el a saját koncertedet??? - nevettem fel.
-Jól van, na- vigyorgott. -Annál sokkal jobb elfoglaltságom is volt- vigyorodott el perverzen, mire kissé megütöttem a tarkóját. -Eljössz?
-A koncertedre?
-Aha. Szeretném, ha ott lennél- felelte.
-Öhm...oké? - kérdezte vissza. - De! Előtte ezt hazaviszem, és átöltözök!
-Ahogy akarod, hercegnő. Akkor irány, mert ahogy elnézem, nem öt perc lesz az öltözködésed! - mondta, adott egy puszit a számra, majd elindultunk hazafele.
Manuel jól gondolta, tényleg nem öt perc volt mire elkészültem. Most kivételesen kicsíptem magamat. Ebbe voltam:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Szerintem nem annyira feltűnő, és nem is annyira hétköznapi. Erre persze felvettem egy kabátot, a sálamat, és a sapimat, amiből konkrétan alig láttam ki, annyira a szemembe húztam. De nem bajj..
-Hallod, nem kint leszünk- röhögött ki Manu, majd nyomott a fejemre egy puszit.
-Nem baj, fázós vagyok. Majd levetkőzök, aztán kész- vontam vállat, mire felvonta a szemöldökét. -Nem úgy- vörösödtem el.
-Ugyan már, nem mondtam semmit- karolta át a vállamat. -Induljunk, tíz perc múlva ott kell lennem, vagy Niki leszedi a fejemet.
Fogtunk egy taxit, aztán elindultunk. Manunak igaza volt, tényleg nem kint voltunk. Páran hülyének is néztek gondolom, hogy úgy öltöztem fel, mint egy eszkimó, de nem bántam. Én legalább nem nyáriasan öltöztem, mint egyes lányok, akiknek még a combjuk feléig se ért a szoknyájuk....Bementünk a backstage-be, ahol egy fiú már bent volt.
-Mondom mi van- csapta össze a kezét Manuel, majd rám és a fiúra nézett. - Luca, ő itt Kristóf, akivel a Voodoo babát éneklem. Kristóf, ő itt Luca, a barátnőm. Amíg fel nem jössz a színpadra, vigyázz rá, jó? És ha teheted, ne hajts rá, ok? Vagy kiheréllek- nem is azért vörösödtem el, mert ki akar valakit herélni, hanem mert fura kimondani, hogy IGAZÁBÓL a barátnője vagyok.
-Manukám, itt van a mikrofonod- nyomott a kezébe a hangos egy mikrofont.
-Milyen tömeg van?
-Oltári nagy. Főleg lányok- kacsintott rá a férfi, majd felém fordult. - Szia, Attila vagyok. Gondolom te Manu barátnője vagy.
-Igen. Luca- nyújtottam felé a kezemet.
-Ha szeretnéd, mutatok egy helyet, ahol nagyon jól tudod végig nézni az egész koncertet. Benne vagy?
-Benne- bólintottam.
-Akkor Manu, bocs, de elrabolom a csajodat.
-Akkor mégsem velem lesz- görbült le Kristóf ajka játékosan.
-Te majd énekelni fogsz öcsisajt. - vigyorgott Manu. Odaléptem hozzá, majd adtam neki egy rövid csókot.
-Ügyes legyél- suttogtam bele a fülébe.
-Én mindig az vagyok.
-Egoista- forgattam meg a szememet.
Na hali!! Itta legeslegújabb friss rész. Remélem, hogy tetszik nektek. Eléggé szaftos lett, nem? .
Ezt a részt @_florika_-nak írtam, hisz ma ünnepli a szülinapját!! Innen is happy birthday, barinőm!!!!!!!!❣❣🧡💙💙💜💜💗💗💗💗
