Ahogy azt Attila meg is ígérte, a színpad széléről nézhettem a PASIM koncertjét. Csak, hogy én arról nem tudtam, hogy mennyien lesznek, azért se, mert általában nem szoktak több tízezren lenni, de Attila felvilágosított, hogy Manu nagy koncertet vállalt el. Sokkal több lány volt itt, mint amennyire számítottam.
Manu a Tiarával kezdett, amit magamban dúdoltam, mert hát, azért nem a nézőtéren vagyok, szóval nem szerettem volna ordítva énekelni a sorokat, mint egyesek az első sorban. Remekül éreztem már most magamat az elmúlt egy dalnál, pedig még be sem indult igazán a szórakozás. Mindig is imádtam nézni, ahogy ugrál a színpadon, és minden erejét beleadva varázsolja el a közönséget a csodálatos hangjával. És igen. Aki nem tudja fejből a dalait, az igazából nem is Manuel fan. De ahogy láttam, többek között mindenki átment a próbán, mert rengetegen énekeltek Manuval.
-Ki ismeri az új albumomat??????? - szólt bele a mikrofonba Manu, mire több lány visongva sikította, hogy ÉN!!!! -Remek. Akkor a Doktor meg van nektek, ugye?
-IGEN!!!!!!! - skandálták, majd felcsendültek az első akkordok.
-"Doktor felemésztett ez a túl sok tánc - kezdte el énekelni Manu a sorokat.
-Nem dobban a szívem úgy, mint rég, és félek nem fog már
Lángolt a szemében, ezer őrült vágy
Nem tudta, hogy csapdában van, és én hozzáláncolnám
Megin' elhittem, megpróbáltam
De, amikor az arca, eltorzul hajnalig
Már magamban sem látom, hogy meggyógyulok egyszer
Így én már
Így én már, nem változom meg
Így én már
Így én már, nem leszek olyan, mint ő
Elcsendesült minden, de vele dúdolnám
Mindegy, hogy a régen hallott dal, már nem szól úgy hozzám
Féltem, hogy az élet, tőled elsodorhat majd
De nincs több időm, nincs több időm lány rád
Túl gyors húszas évek
A fele elmúlt már
A fele valahol mélyen bennem vár mire minden klappol már
Elfelejtek mindent, és talán nem nagy kár
Megin' elhittem, megpróbáltam
De amikor az arca, eltorzul hajnalig
Már magamban sem látom, hogy meggyógyulok, egyszer
Így én már
Így én már nem változom meg
Így én már
Így én már nem leszek olyan mint ő" - fejezte be Manu a dalt, mire hatalmas tapsot kapott. Láttam, ahogy elmosolyodik majd hozzám fordul, és vigyorogva rám kacsint.
Mire vége lett a koncertnek, elmúlt tizenegy óra is, nekem pedig már haza kellett volna érnem, félre, szóval spuriznom kellett.
-Nem alszol nálam? - dobta be az ötletet Manu a kocsijában.
-Nem, bocsi, most nem lehet. Majd máskor. - nyomtam egy puszit az arcára.
-Kár- vigyorgott, majd megállt a házunk előtt. -Legyen szép éjszakád, ás álmodj rólam- hajolt hozzám, majd szenvedélyesen megcsókolt.
-Te is rólam- mosolyogtam felé, majd kiszálltam a kocsiból. Egy darabig még néztem, ahogy elhajt az utcából, de decemberben nem szerencsés az éjszaka közepén kint lenni, szóval pár perc fagyoskodás után, bementem a házba. Kata még fent volt.
-Szia. Bocsi, hogy késtem- húztam be a nyakamat. Vártam a lecseszést. De nem történt meg. Helyette ELMOSOLYODOTT.
-Nem baj, csak máskor szólj, hogy később jössz haza- mondta. -Na ki volt az a srác? Aki haza hozott?
-Ha csinálsz forró csokit, elmondom- vigyorogtam, mint a vadalma.
-Megtárgyaltuk.- bólintott.
Hali! Itt az újabb rész! Remélem nem baj, hogy kicsit rövidke lett.. Pusz: H
VOUS LISEZ
Szabotázs/ Manuel ff/ BEFEJEZETT✅️
Roman d'amour"-Miért kell mindent elcseszned? - mondtam könnyezve, és aprót löktem a mellkasán, amitől megtántorodott, de a sarkán maradt. -Nem csesztem el semmit. Nem mindig én vagyok a hibás- nézett mélyen a szemembe. -Persze fogd rám. Érdekes, Lillának nem m...
