Szabotázs/ Manuel ff/ BEFEJEZETT✅️

26.

      Tökre rosszul érzem magam attól, hogy egyedül vagyok. Semmi nem köt le. A sorozat unalmas, a könyv unalmas, ja, és minden unalmas. Éppen a megdöglésem közepette jártam, amikor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt. Alapból nem szoktam felvenni ismeretlen számoktól a hívásokat, de ez most érdekelt.  Nem tudom, miért. Felvettem.

-Haló? Varga Luca- mondtam kíváncsian a telefonba.

-Soha nem mondd, hogy soha! - azzal lerakták. Megint ez az idióta telefonbetyárkodás? A tizenévesek soha nem fognak ezekkel leállni? Mi a jó ebben?? 

Végül úgy döntöttem, hogy el megyek egyet  sétálni. Nem bírtam már többet a négy fal között ülni, tétlenül. Bedugtam a fülembe az AirPodsom, aztán neki álltam a sétámnak. Nem volt kifejezett utam, hogy hova szeretnék menni, csupán annyi, hogy menni akarok , a háztól messze, hogy az unalom nehogy tovább kísérjen. Miközben Manuel Voodoo baba című zenéjét hallgattam, erősen elgondolkoztam azon, hogy mi is van köztünk. Talán csak egy szimpla barátság. De szerintem ez még annak is kevés. Állandóan öljük egymást a tekintetünkkel, de néhol már szavakkal is. De nekem azon az estén, amiket mondott, már csak hab volt  a  tortán. De nem az enyémen. Elfogom neki mondani, hogy nem vállalom tovább ezt a játszadozást. És a pénz se kell. Elegem van belőle, de komolyan. 

    Az a baj, hogy ő is a "ha nincs ló, jó a szamár is " elvet használja, csak , hogy nem én vagyok a ló. Én a szamár szerepét töltöm be, magyarán csak másodlagos ember vagyok. És én soha nem szeretek felesleges lenni. De mindig az vagyok, ahogy az éveim során megtapasztalhattam. Utálom, ha játszadoznak velem, egyszer aztán csak a képembe vágják, hogy egy elcseszett ember vagyok, aztán lelép. Én nem akarok ilyen kamu barátot. Sőt: semmilyent.  Mindenem ki van már a fiúkkal. És a szülinapommal is. Meg se próbáltam már őt felhívni, hisz tudom, hogy úgy sem venné fel. 

  Vajon csak én vagyok az egyetlen, aki nem ünnepelheti meg normálisan a nagykorúvá válását? Meglehet, de nálam rosszabbul senki se járt még. Kaptam cuccokat, jó. Aránylag meglett, amit szerettem volna, de valahogy úgy érzem, hogy ez a nap, akkor sem rólam szól. Fáj, de el kell, hogy mondjam, hogy ez a legrosszabb szülinapom. 

  Útközben vettem egy fánkot, és azt majszoltam el, a nagy gondolkozásom közepette. Meg ittam egy Starbacks-os kávét. Nem volt nagyon mit tennem, ezért bementem a BP-be, és olvastam Wattpadon. Az legalább lekötött. 

                                                               ................................................................

-Mi az? - szóltam bele a telefonomba.

-Több lelkesedést, köszi- nevetett a túloldalon Emma. -Hol vagy? 

-A Budapest Parknál- feleltem furán. -De miért?

-Miért vagy ott? Tudtommal nem lép fel ott senki...- gondolkozott, mire mosolyogva félbeszakítottam.

-Csak úgy kijöttem.- mondtam. 

-Ja, értem. Nincs kedved átjönni? - vetette fel, mire összeráncoltam a homlokomat.

-Érdekes...bocs, hogy ezt mondom, de ha én hívlak át titeket, akkor nem értek rá, de ha ti hívtok, akkor nekem futnom kell...- fura volt kimondani ezeket a szavakat, de éreztem, hogy igazam van, valamilyen téren.

-Na? - mint ha meg se hallotta volna amit mondtam. 

-Megyek. -sóhajtottam, majd elindultam villamossal a házuk felé.

Odaérve aztán lenyomtam a kilincset, és benyitottam. Minden sötét volt. Aztán egyszer csak felkapcsolódtak a villanyok és...............