A harcos győzelme BEFEJEZETT

13. NÉMI ZABA

Miután megvoltam a felejthetetlen élménnyel, és majdnem összeélveztem magam, végre tisztának érezhettem a lusta testem. Kimásztam onnan, aztán kurva hamar rájöttem, valami kibaszott szerencsétlenség elfelejtette, a ruhái szintén gusztustalanok.

Inkább örültem a nyakamban függő gyűrűnek meg a zöld kis szaromnak, amit mindig ott hordoztam, hiszen azt gondoltam, tutira állati nagy ereje lehet. Vagyis, rohadt szépen világított a sötétben, néha meg nem, amikor éppen elromlott benne valami cucc.

– Húha, ez durva volt! Jól megsúroltál azzal a kefével, nem kefélünk máskor is? – utalgattam teljesen ártatlanul, na, hazudtam, egyértelműen perverz szándékkal, ő szintén felfoghatta, nem éppen finomkodtam az utalgatással.

– A teremtőkre, kanos vagy!

– Tudod, mindig, ez a hobbim, a fő jellemvonásom. Princetop hercege, a kanos. A testvérem, Nostredamus, ő a harcos. Ez a szerepfelosztás.

– Az komoly, a jobbikhoz jutottál hozzá! Én egész életemben harcosként éltem – közölte velem Vandi, mintha éppen valami jelentéktelen szarságról pofázna.

Konkrétan nem értettem, mire gondol. A faszcibálásra? Harcosként? Összezavart a csávó, akárhányszor megszólalt, vagy mértéktelenül felizgatott, ez a két opció tűnt idáig lehetségesnek.

Igaz, kurvára ért mindenhez, a pegakornisokat pedig vadember módjára felzabálná. Nem túl elfhez méltó dolog, ha már ilyen állítólagosan békés dolgok vagyunk. Nevetséges, miközben kurva nagyokat csatázunk.

Lassan megszáradt az ázott farom, míg a dézsa mellett pihengettem a barna hajúval szemben, míg a nagy lófasz köztünk állt. Csak bámultam őt, akárcsak az idióták vagy a nyuggerek szokása, közben eltöprengtem, mi a faszért kellett összeszaroznom a ruhám.

– Jól van, harcos, kérnél nekem ruhát? Ha lehet, most ne fektesd meg a csajt, hanem rögtön hozzad a dolgot!

– Nekem te nem parancsolsz! – fordult meg drámaian, a göndör fürtjei meg libbentek utána.

– Mégis.

– Talán mégis, de csak azért siettem, mert nagyon rendes vagyok – nyomta elém a ruhákat. Kemény fél perc alatt megjárta az utat, mégsem történt baszás, kivéve, ha a pillantásával dugta meg.

– Persze, persze, én meg ennél sokkal több!

– Mivel?

– Mivel, én miattam láthatod azt – mutattam felfelé a napra – megettem a fellegeket.

– Felzabáltad őket? Tudod, mit zabálnék én?

– Egy jó pegakornis combot?

– Olyasmi, viszont kérjük meg a falusi suttyókat, hátha adnak némi kajcsit, hogy ne légy annyira nyűgös, aztán tudj csicsizni!

– Kösz, faszkalap!

Ezután közösen sunnyogtunk be a házba, amint sikerült felkapkodnom a rongyos ruhadarabokat. Baromira csodás, mind rohadt nagy, legalább eltakarják a gyenge testem! Azt a szánalmas, elbaszott szart, amiben élnem kell!

Ebben lélegzem, iszom, dumcsizom, hát kész káosz! Melyik rohadt asszonyság választotta ki számomra ezt a faszom fost? Felháborító! Lehetne az enyém Vanderé, erre nem, valami rosszat, úgyis herceg! De másodszülött, kérem, másodszülött, ti rohadt istenségek!

– Na, mi ez a feszültség?

– Hogy tessék?

– Itt mutogatsz az ég felé, mint valami kattos, gondoltam, van valami jelentősége.