Miután tovább dolgoztatott ez a seggfej, kifáradtam, ezért lehevertem a fűbe, aztán néztem tovább Vander munkálkodását. Jó, valójában totálisan szartam arra, mit csinál, jobban érdekelt a selymesnek tűnő, göndör haja, az izmos, magas teste, a férfias, közben mégis ártatlan arca.
Tetszett, ahogy egy-egy tincset elzavart onnan, amikor a fekete szemét basztatták. Én meg csak ültem, akár egy lusta disznó vagy egy házsártos húsevő növény, és bámultam őt. Egészen megható, szexi, ahogyan teszi a dolgát.
Főleg az apró ránc jött be a homlokán, amit a koncentráláshoz vágott a nagy napfényben, a tüskés növényekkel szerencsétlenkedve. Vagyis... velem ellentétben, a barna hajú profi lehetett, értett hozzá, ahogyan pakolta, ahogyan leszedte, minden mozdulatán látszott a hozzáértés.
– Nem akarod letörölni az izzadságot a homlokomról, mielőtt a szemembe cseppen, szétcsípi, és világvége lesz? – szólalt meg hirtelen a sok hallgatás után.
Én lelkesen feltápászkodtam a fa alól, amihez leheveredtem, aztán a saját ruhám ujjával letöröltem a fején csillogó folyadékot. Bejövős, bár bizonyára kicseszett büdös, jól néz ki vele. Nem hiszem el, ennek a Vandernek minden előnyösen áll!
– Köszi.
– Nem értem, mire kell ez a sok lófasz? Nem tudsz növeszteni magadnak? – hisztiztem, miután kezdtem úgy érezni, lassan elhalálozom a napon.
– Bájitalokhoz, enni, ha éppen bujkálnunk kéne, mert a tegnapi csávókák megtaláltak bennünket, meg sok út vár ránk.
– Sárkány vagy, nem? Akkor elröppenünk úgy, legalábbis remélem.
– Igen, azt terveztem, viszont nekem sincs végtelen mennyiségű energiám, ha hiszed, ha nem. Asterius, amennyiben te jobbat tudsz, ne félj közölni velem, hallgatlak! – beszélt tovább gyűjtögetve, lucskos, ragadós kézzel.
– Oké, akkor kussolok!
– Azt helyesen teszed!
Még legalább fél óráig baszakodott vele, mire sikerült befejeznie a dolgot, azt hittem, sosem készül el. A teli zsákkal, ami a létől csöpögött, elindult valamerre, ezért némán követtem.
– Hová mész? – zaklattam szokásomhoz híven, hiszen mindig megsértődtem, ha egyedül hagytak.
– Meg kell mosnom a kezem, nem értem, te hogy nem mocskoltad össze magad.
– Gyenge vagyok, nem zúzok le mindenfélét. Amúgy... ha jól látom... Igen, az egy kút! Hozok fel neked vizet!
Lelkesen futottam, egyszer kishíján orra buktam, de összeszedtem magam. Vander csak röhögött, bizonyára élvezte, mekkora hülyeként nézhetek ki ilyenkor, vagy remélte, megtörténik a tegnapi cucc.
Kiderült, tényleg egy kutat láttam, amihez egy vödör is volt kötve. Azt felhúztam, izzasztó munka árán, nem tudtam, hogy ez ennyire kimerítő, lusta hercegként gőzöm sincs az ilyesmiről, aztán vittem az én barna hajú megmentőmnek.
– Megérkeztem! – mondtam elégedetten, aztán lelocsoltam a kezét.
Alaposan mosakodott, konkrétan megremegtem, mikor az arcát dörzsölte meg. Ilyenek csak a klisés könyvekben történthetnek meg, basszus, erre itt is előfordul ez a szép jelenés! A klisék királya újra bizonyít!
Ezután visszavittem a vödröt, majd Vanderig meg sem álltam. Vagyis de, előtte azért megtettem, nem akartam beleütközni, mivel akkor megérzi az álló farkam, abból pedig bajok lesznek.
ESTÁS LEYENDO
A harcos győzelme BEFEJEZETT
FantasíaMeridius Renewal fiatalabbik fia minden, csak nem a megtestesült kőkemény férfi. 𝐀𝐬𝐭𝐞𝐫𝐢𝐮𝐬 𝐑𝐞𝐧𝐞𝐰𝐚𝐥 a könyvek világában éli mindennapjait, kliséket keres az életben, miközben egy Cassien nevű szexi csávóval enyeleg a képzeletében. Azonb...
