A harcos győzelme BEFEJEZETT

15. TÜZELÉS TÖKÖN FEJELÉSSEL

Ahogy kiléptem az egyik fa mögül, tökre belemerülve az agyatlan ág keresésbe, felnéztem, majd sikítottam, mint valami picsa, akit éppen vernek. Mondjuk Pokolcica biztosan így tenné.

– Baszki, Vander, halálra ijesztesz! – kaptam a szívemhez, ami azt eredményezte, hogy mindent eldobtam a francba. – Hoppá, felveszem.

– Én is így gondoltam...

– Jaj, ne légy már seggfej, nyuszi vagyok, fogadd el! Nem lehet mindenki annyira tökös, mint te vagy!

A laza mondatom után, lehajoltam a cuccokért, aztán guggolva próbáltam összeszedni őket. Mire felnéztem, konkrétan Vandi Vandert majdnem telibe ágyékon fejeltem, jó, ez túlzás, kibaszottul megtettem, és ő meg egyből kétrét görnyedt.

– Nem tudnál kicsit jobban figyelni? – hátrált el, hogy az egyik fa tövébe guggoljon, majd nyugtató módon, nyöszörögve fetrengjen kicsit. – Nem erre gondoltam a szopást illetően.

– Ja, mert én számítottam arra, valaki megjelenik itt felettem, miközben takarítom fel ezeket a fos ágakat?! Nem a te fejed érintkezett más farkával minden különösebb ok nélkül!

Miután a barna hajú összeszedte magát, én pedig a cuccokat a földről, szexin megforgatta a szemét, jelezve – gondolom –, kurvára tudja, mennyire örülnék az érintkezésnek a tökéletes, vastag, hosszú szerszámával.

– Oké, rakjunk tüzet! – állt fel a korábbi helyéről, és leporolta magát. – Ha nem engem fejeltél volna tökön, fuldokolnék a röhögéstől, viszont most nem különösebben jó élmény – mosolyodott el azért a bongyor, mire az érdes ágakkal szerencsétlenkedtem, és odavittem őket a szexisten kupacához.

– Előfordul az ilyesmi, majd egyszer megengedem, hogy te is lezúzd a golyóimat.

– Nagyon rendes tőled! Nem félsz, kihasználom a lehetőséget?

– Öhm... most már kezdek félni. Féljek, ne féljek, ugorjak le egy hídról, tökön rúgsz most, mit csináljak? – estem teljes pánikba egy pillanat alatt.

Erre Vander brutkó módon elkapott a vállamnál fogva, és gecire megrázott, míg észhez nem tértem újra. Mikorra sikerült kivernem a fejemből meg a farkamból a felesleges gondolatokat, tehát mindent, ami nem Vandiról szól, addigra a faszi eltűnt... a jobb oldalamra.

– Hú, hát megvagy!

– Hogy mi van?

– Azt hittem, elrepültél, vagy felkészültél a farkam szétrepesztésére.

– Édes, milyen kis hülye vagy.

– He? – kérdeztem kulturáltan, majd szerintem egyből paradicsommá, meggyé, cseresznyévé vagy vérré értem. Szépen, klisésen, ahogy azt kell, pirulgatok, mint szűz kislány a kibaszott sok szexszel telekúrt romantikus könyvben.

– Gyere, mutasd meg, tudsz-e tüzet rakni!

– Mi ez, túlélő túra?

– Olyasmi. Csak érdekel, mit tudsz a dugás iránti lelkesedésen kívül nyújtani.

– Az nem elég? Idáig nagyon masszívan nyújtottam, baszki!

– Kár, hogy életben maradni nem fogunk miatta.

– Jól van, nézzük meg mit tudok! – egyeztem bele, ha már ilyen határozottan felismerte az egyetlen szenvedélyem.

De komolyan, kurva régóta baszni szeretnék már valami nagy fasszal élő hímringyóval vagy bárkivel! Ezerszer belegondoltam, valahonnan csórok egy arra való férfiembert, aki mélyen beteheti nekem a véreres faszát.