Megtörve II.- Lángvihar (18+)

Negyedik fejezet (A ketrec két oldalán)/1

Nyra

Egyáltalán nem értette, hogy miért kötött ki Orzessel egy ágyban. Tisztában volt vele, hogy a sárkány nem erőszakolta meg, hiszen emlékezett rá, hogy ő is ugyanannyira akarta a férfit. Annyira kívánta, hogy teljesen átadta magát az ösztöneinek és át is változott. Harapta, karmolta. Azt követően viszont, hogy befejezték, már semmit sem érzett.

Miután a gyík elment, jobban körülnézett. Egy ablak nélküli szobában volt. A falakon néhány gyertya folytatott szélmalom harcot a sötétséggel. Nyrát ez nem zavarta, hiszen jól látott kevés fényben is. Minden bútor kőből készült. Az asztal, a székek, még az ágy is. Annak tetejére mindössze egy vékony matrac és néhány pokróc volt dobva. A szoba egyik sarkában egy zuhanyrózsa, egy lefolyó, mellette pedig egy lukas ülőke foglalt helyet. A wc – döbbent rá.

A következő meglepetés azután következett, hogy lezuhanyzott és rendbe hozta magát. Az ajtón ugyanis nem engedték ki. Hatalmas haragra gerjedt. Ismét felvette démoni alakját és tombolni kezdett. Csak órákkal később tért magához a földön fekve. Nem tudta, hogy pontosan mit művelt, de az ajtó magán viselte karmainak nyomát.

Orrát megcsapta valami. Az ajtó előtt, a földön egy tálka várta valamilyen hús étellel. Gyomra hatalmasat kordult. Az agya tiltakozott az ellen, hogy megegye, éhsége viszont erősebb volt. Rávetette magát az edényre és kézzel kezdte el magába tömni a falatokat. Ujjairól a zsírt az utolsó cseppig lenyalogatta. Mióta nem ettem?

Elszégyellte magát. A tálat a földön hagyta, ő pedig visszamászott az ágyba. Sok reményt már nem fűzött ahhoz, hogy mégis kiengedik.

Egyáltalán nem tudta meghatározni az idő múlását. Ideges volt és unatkozott. Magában ezerszer lepörgette az eseményeket. Mindig is szabad szellemű volt, de amit az elmúlt napokban tett, még tőle is szokatlannak számított. Crematory, Rorscha, Arun, Orzes.

– Tényleg egy ribanc vagyok! – sóhajtotta, a zár pedig ebben a pillanatban kattant egyet.

Orzes

Miután az ismeretlen diabolikot hazavitte, bezárkózott vele a törp kastély egyik szobájába. Napokon át mást sem csináltak, csak hancúroztak. Amikor elmúlt a hormon gőz, a lány megszeppenve nézett maga elé. Orzes ekkor döntött úgy, hogy magára hagyja. Lezuhanyozott, felöltözött és elindult, hogy a véleménye szerint jól megérdemelt pihenés után dolgozzon is.

– Hamar elfelejtettél Orzes nagyúr! – hallatszott a gúnyos megjegyzés. – Azt hittem, hogy jobban érdekellek!

A sárkány odanézett. Riley az árnyékban támasztotta a falat durcásan.

– Csak nem féltékeny vagy? – kérdezte a vezér szélesen elvigyorodva.

– Azt gondoltam, hogy ennél kitartóbb vagy! – vont vállat.

Orzes odament az emberhez, a falnak támaszkodott a feje fölött és az arcába hajolt.

– Érdekelsz! Ez a lány semmit sem változtat ezen! – az ujja hegyén lévő karmával megemelte Riley állát. – Te viszont ne játszadozz velem tovább! Kellek neked, vagy sem?

Látszott az ember arcán, hogy nem tetszik neki a nyers beszéd.

– Mi az, hogy nem változtat semmit? Ő is tudja ezt?

– Ez a, hogy is hívják... Nyra, szart sem tud! Nem azért kellett, mert annyira tetszik nekem, ezen kívül szerintem én sem vagyok az esete – forgatta szemét a sárkány.

– Akkor miért? Különben is, már nem számít, hogy mi van a lábam között?

– Pontosan tudom, hogy mi van ott! És azt is, hogy mi lesz, ha végre beadod a derekadat nekem! Elárultad magadat a kis játékaiddal! Csak egy nőstény tud ennyire vakmerő és pimasz lenni! – engedte el. – Ezen kívül a bátyád is bevallotta!