Megtörve II.- Lángvihar (18+)

Második fejezet (vége)/6

Crematory

- Croto! - megkönnyebbült, amikor megtalálta a sereg vezérét. - Kérlek, mondd el, hogy pontosan hogy állunk! - szólította fel a parancsnok.
- Szerencsére nincs sok halottunk, uram. Sebesültek akadnak, de a legtöbben könnyen megúszták. Úgy vélem, egy-két napon belül újra fel tudunk állítani egy komolyabb sereget, hogy megvédjük az országunkat - válaszolta.
- Most azonnal hány harcost tudnánk északra vezényelni?
- Most? Nagyjából ötvenezer főt - mondta a kopasz.
- Arra talán elég, hogy a határt felügyeljék a törpök birodalma és Oschya között - sóhajtotta Crematory. - Valószínűleg hamarosan menekültekre is számíthatunk...
- Crema! - hallotta nyugat felől az ismerős hangot és odafordult.

Rorscha szaladt felé, mögötte pedig az apja kullogott Arun és Nyra mellett. Még egy kicsit messzebb a Valagázógépet is meglátta utánuk rohanni.

- Apa! Te meg mi a fenét keresel itt? - kérdezte a fiatal férfi felháborodva.
- Mondtam neki, hogy ki fogsz akadni - veregette meg vállát a bátyja, amikor odaért.
- Ismerem, tudom, hogy leszarta - morogta a parancsnok.
- Én akkor megyek és intézkedek! - mondta Croto, felettese pedig bólintott, így a kopasz el is ment.
- Mind jól vagytok? - kérdezte Crematory a testvérét.
- Igen, és örülök, hogy te is! Kicsit beszartunk a csata felénél, amikor eltűntél az Üvegpartról! - röhögött Rorscha.
- Honnan? - kérdezett vissza.
- Te voltál nem? - kérdezte bátyja és kezdett furcsán nézni rá.

"A parton, ahol Damiennel harcoltunk... a gólem megütötte Zelast aztán el akarta vinni Orzesnek... mérges lettem... Orzesnek igaza volt - ezt mondta. Mi a fenét jelenthet ez? És mi történt ezután?" - gondolkodott.

- Hahó! Mi történt? - integetett előtte bátyja.
- Fogalmam sincs, hogy mi történt - mondta őszintén.

A többiek is megérkeztek. Val'Grav meglepetésére a nyakába ugrott.
- Örülök, hogy jól vagy fiam! - mondta.
- Ő... köszi apa! Én is örülök, hogy jól vagytok! - lapogatta meg óvatosan az öreg hátát, közben Rorschának kétségbeesett fejjel üzente, hogy nem érti a helyzetet.
- Helló, haver - intett Arun is.
- A haveroktól még messze vagyunk... ha nem tévedek, te Nyra volnál... - a lány bólintott. - Te meg a Valag vagy!
- Valagázógép! - kérte ki magának a törp.
- Nyertünk? - kérdezte Val'Grav, amikor elengedte.

Fia a fejét rázta szomorúan.

- Úgy látszik, hogy ameddig mi a gólemekkel foglalkoztunk, Orzes elfoglalta Neverreach várát - sóhajtott a parancsnok. - Sajnálom! - nézett a törpre, aki döbbent képet vágott, aztán egy szó nélkül elszaladt.
- De hát Neverreach északon van! Basingrave-en semmi sem juthat át élve! - csattant fel a diabolik férfi.
- Mi is így gondoltuk, pontosan azért nem küldtünk oda erősítést. - válaszolta neki.
- Hol van Zelas? Veled volt nem? - kérdezte Nyra.
- Ő Staghornban van.
- Ó! Szóval már tudja... - döbbent rá a lány.
- Igen. Már tudjuk, hogy Szilajkarom meghalt - a földet bámulta, nem akart a szemükbe nézni.

Rájött, hogy mégis csak sokat veszítettek ebben a csatában. Úgy érezte, hogy az egész az ő hibája.

- Mi? - döbbent meg Rorscha. - Ő nem Zelas bátyja? Gottynak pedig az udvarlója... volt.
- De igen. - válaszolt neki Nyra.
- Hol van most a hercegnő? - faggatta tovább a parancsnokot testvére.
- Hazament Urzorral és a törpökkel. Szerintem tegyetek ti is így. Itt már nem tudtok többet segíteni! Számomra még hátra van jó néhány fárasztó beszélgetés, attól tartok.

***

A többiek követték Crematory utasítását és elmentek. A parancsnok Croto után ment, hogy segítsen neki. Jobbnak látta, ha a határra inkább hivatásos katonákat küldenek, ezért sem szólt erről családjának.
Még órákig a parton volt. Pakoltak, takarítottak, segédkezett a sebesültek koordinálásában, vagy bármiben, amiben éppen kellett. A robotok roncsait nem tudták még a tengerből elszállítani, így azok meglehetősen szomorú látványt nyújtottak.
Már délelőtt volt, amikor az egyik katona egy telefonnal a kezében szaladt oda hozzá.