Megtörve II.- Lángvihar (18+)

Harmadik fejezet/2

Zelas

Már sokadszorra hagyta ott Crematoryt. Azt hitte, hogy egyszerűbb lesz ennyi alkalom után, de nem volt úgy. Alenaär és Ve'lys is hiányoztak neki. Sokszor megfordult a fejében, hogy visszamegy az orkhoz, legalább addig, ameddig egy kicsit összeszedi magát, de nem akarta kihasználni a férfit. Különben meg... "Biztosan csak addig tartana?" - gondolkodott. Nem akart az útjába állni annak, hogy Crematory normális életet és normális párkapcsolatot tudjon kialakítani. Zelas tudta magáról, hogy mennyire nyomorult és nem lenne képes megadni neki azt, amit megérdemelne.

Hiába hallotta, hogy mi történt Gottyval, nem bírt a lány szeme elé kerülni. Szégyellte magát amiért korábban nem akart szembenézni a gyógyítóval kapcsolatos megérzésével. Minden egyes alkalommal elkergette a gondolatot, hogy mennyire hasonlít a férfi egyes tulajdonságaiban Seruunra.

Nuala is felszívódott. A csata óta egyedül Ve'lysszel lépett egyszer kapcsolatba, akinek azt mondta, kérje el Zelastól a Hubrys kristályt és tanulmányozza. A diabolik ezt a kérést nagyon szívesen teljesítette. Egyáltalán nem kívánt a kővel foglalkozni.

A lány jobb híján ismét Nyra mellett kötött ki, aki bár eleinte ódzkodott attól, hogy újra mámorbogyót adjon neki, végül beadta a derekát. Újra megkezdődtek a közös bulizások. Egyik alkalommal pont barátnője szobájában fetrengett az ágyon, amikor kopogtak az ajtón. Nyra felpattant, hogy beengedje a váratlan vendéget. Zelas meglepődött, hogy Arun állt odakinn. Valamit beszélgetett halkan a másik két diabolik, de nem értette mit.

- Hát te? - kiabálta ki a férfinek, miközben a fejét lefelé lógatta az ágyról.

- Ó... te is itt vagy? Akkor én inkább nem is zavarok! - búcsúzott volna Arun.

- Ne szopass már, bújj be te is! Szerintem el leszünk itt hárman is... - válaszolta.

A férfi féloldalasan elvigyorodott, Nyra pedig arrébb lépett az ajtóból és beengedte. Arun Zelashoz ment, belenyúlt a lány kezében lévő mámorbogyós tasakba, kivett néhányat és bekapta őket. Ez után leült az ágy elé Zelas lelógatott fejétől nem messze.

Ritkán volt Arun közelében, ezért még bebogyózva is furcsa volt számára, hogy csupán néhány centi választja őket el egymástól.

- Nyra mondta, hogy mostanában kevesebbet találkozik Rorschával... ezek szerint veled kúr helyette? - sandított a férfire.

Barátnője ledobta magát Zelas mellé az ágyra és inkább ő válaszolt.

- Megesik néha... - nevetett.

- Akkor azt hiszem nekem kellene elmennem, hogy ti nyugodtan... - forgatta a szemét Zelas.

- Azt már nem! Nem mész sehová! - kapta el Nyra és megcsókolta.

- Na, máris kezd érdekes lenni a buli!? - térdelt fel Arun és feléjük fordulva az ágyra támaszkodott, hogy a csókolózó lányokat csodálja.

Zelas megdöbbent a csóktól. Hirtelen jött számára, főleg, hogy mióta újra együtt múlatták az időt, nem történt ilyesmi. Csinosnak tartotta Nyrát, de komolyan soha nem akart tőle semmit. Mégis kellemes volt számára a lány közeledése, így nem lökte el magától. Amikor elváltak egymástól ajkaik, Arun vigyorgó képével találta szemben magát. Kezdett rájönni, hogy mibe csöppent, és nem volt ellenére.

Arunt mindig is szexi férfinek tartotta, de amikor az árnyharcos harcolni tanította őket, mindketten máshoz tartoztak. Meg hát volt közöttük nagyjából húsz év korkülönbség is, ami egy tinédzser lány esetében annyira nem biztos, hogy szerencsés lett volna. Most azonban mindketten felnőttek voltak és függetlenek.