Megtörve II.- Lángvihar (18+)

Második fejezet/5

⚠️🔞⚠️ Figyelem!!! Felnőtt tartalom, erőszak ⚠️🔞⚠️ 

Urzor

Belevetette magát a csatába. Érezte, ahogy elönti agyát az adrenalin. Magasabb volt nála a gólem, de mivel a mágusok azt megfagyasztották, könnyedén felugrott annak nyakába. Megkapaszkodott és a lézerpengét a szájába nyomta.

- Szopj le, te köcsög! – ordította.

Felröhögött a saját viccén, miközben a kőszerzet szétesett, majd szaladt is tovább a következő áldozata felé. Gyorsan haladt. Élvezte a harcot, végre szabadnak érezte magát. Azt csinálta, amiben jó volt, ezúttal pedig nem kellett vért ontania sem hozzá.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - hallotta maga mögött.

Szerencsére megállt, hogy hátra nézzen, mert abban a pillanatban egy pöröly süvített el feje fölött és kapta telibe a gólem arcát. Persze a rúnát nem érintette, így meg sem kottyant neki.

- Gardrik baszki! Te meg mit művelsz? Majdnem betörted a fejemet, te félnótás! Amúgy meg nem úgy volt, hogy a katonákkal maradsz? – kiabálta Urzor.

- Nem maradhattam! Harcos vagyok és király! Bármennyire elkeseredtem, példát kell mutatnom a népemnek! – válaszolta.

Néhány viharvert törp valóban harcolt itt-ott, de a férfinek az volt az érzése, hogy azok közül, akik a sárkányokkal érkeztek, nem maradtak sokan.

- Azzal, akarsz példát mutatni, hogy megölsz?

- Ismerlek hegyomlás, nem olyan könnyű téged elpusztítani! – odasétált fegyveréhez és felvette a földről.

- Azért, ha fejbe vágnál egy kibaszott kalapáccsal, az érzékenyen érintene... - morgott, de végül úgy döntött, hogy dühét az ellenfelén tölti ki.

Megérkezett Aruun is. Kérdés nélkül felugrott Urzor vállára, aztán szaltózva tovább vetődött és átszúrta a lézerpengével a gólem kobakját. A vörös ork mérges volt, amiért az elf csak úgy dobbantónak használta őt. De legalább még egy gólemmel ismét kevesebb lett... A férfi diabolik nem állt meg. Cikkcakkban haladt tovább társaik között és rohant neki a következő ellenfélnek. Átvágta egyik lábát, amitől a kőszerzet dőlni kezdett. Már rakta volna össze magát, Aruun azonban nem hagyta neki. Amint elérte a fején lévő nyílást, bemutatta azt fegyverének. A mozgó szobor szétesett. Urzor a szemével is csak nehezen tudta követni a fickó mozgását, aki néhány pillanattal később már a következő áldozatával harcolt.

- Azt hiszem, lemaradtunk! - jegyezte meg Gardrik.

- Nem mondod, baszki... amúgy ez nem egy kurva verseny! A lényeg az, hogy eltűnjenek a kibaszott gólemek, lehetőleg minél hamarabb! - morgolódott tovább a volt parancsnok.

Elindult egy másik irányba. Nem akarta Gardriknak mutatni, de őt is zavarta, hogy Aruun ennyire simán aprítja az ellenségeiket. Ettől valahogy sokkal kevésbé érezte magát erős harcosnak. Még öt darab gólem maradt. Így, hogy tudták a gyenge pontjaikat, már nem voltak annyira kemény ellenfelek, mint korábban. Persze bunkókkal most is kalapálhatták volna őket a végtelenségig, ahogyan a bálon is tették...

Urzor megindult ismét.

"Csak még egyet!" - gondolta magában.

Ki akarta élvezni a csatát. Rázúdítani minden indulatát a gólemre. Nekiment. Egy suhintás jobbról, majd lebukott és azonnal balról is. Mégis csak legyen egyforma... Kaszabolta lábait, aztán átbukfencezett alatta. Felpattant, ugrott, végigszaladt hátán és a nyakába ült. Fegyverét belemártotta a kőszerzet szájába. A kövek megremegtek alatta, és szétestek. A férfi velük együtt a földre hullott. Felpillantott az égre.