Megtörve II.- Lángvihar (18+)

Második fekezet/4

⚠️🔞⚠️ Figyelem!!! Felnőtt tartalom, erőszak ⚠️🔞⚠️ 

Rorscha

- Borzalmas ez a tehetetlenség. - morogta nevelőapjának.

Miután Urzor tájékoztatta a sereg tagjait a gólemek gyenge pontjáról, azok már sokkal célirányosabban tudták támadni az ellenséget. A robotok mellett a katonák drónokkal lövöldözték a kőszerzeteket. Rorscha és a többi hús-vér harcos, ugyan a trollokat legyűrték, a szikla-teremtmények még túl mélyen voltak bent a tengerben ahhoz, hogy a kolosszusokat segíteni tudják. Egyelőre nem tehettek semmit.

- Nyra! - fordult egyszer csak hátra, kissé álmodozva.

- Kicsoda? - kérdezett vissza Val'Grav.

- Barát. - válaszolta a fiatal ork.

Nem kellett sokat várniuk. A lány átverekedte magát a tömegen és rávetette magát a férfira. Combjait Rorscha nyaka köré tekerte és a földre rántotta. Mindketten hanyatt vágódtak. Bár a körülöttük lévők értetlenül bámultak, Nyra nevetni kezdett.

- Szóval már te is kezded... - jegyezte meg fancsali pofával a fémkarú harcos.

- Ez más Val... - tápászkodott fel - ő itt Nyra. Valóban fontos nekem, de nem vagyunk úgy együtt. - a diabolik arcán egy furcsa fintor szaladt át. A férfi nem reagált rá, hanem folytatta. - Nyra, ő itt a nevelőapám, Val'Grav.

Közben megérkezett a csapat többi tagja is. Az árnyharcos, a mágus, a törp, akikkel Grayscar ostrománál már találkoztak, és Gotty.

- Hercegnő! - szaladt oda rögtön ahogy meglátta.

Látszott rajta, hogy szomorú, de Rorscha még kisírt szemekkel is gyönyörűnek találta.

- Üdvözöllek! - mondta a nő és mosolyt erőltetett az arcára. - Mi a helyzet itt? - kérdezte ismét komoly tekintettel.

- A fegyvereink nem érnek el olyan távolságba, hogy segíteni tudjunk, nyakig a tengerbe merülve pedig nem lennénk képesek harcolni. Szóval... egyelőre várunk.

- Itt van a spenót képű testvéred is? - kérdezte duzzogva az árnyharcos.

- Rys... - bökte oldalba a mellette álló szőkeség.

- A spenót képű testvére, a fiam... - válaszolt helyette Val'Grav. - Itt van, de nem velünk. Elkeveredtünk egymástól.

- Á! Csak most esik le! Ezért voltál te pipa rám legutóbb! - kiáltott fel a törp, a félkarú pedig még morcosabb képet vágott.

- Hercegnő! Mi a baj? - simított végig Rorscha gyengéden a dryn karján.

Gotty nem válaszolt, csak a szemébe nézett. A férfi zavart és fájdalmat látott tekintetében.

Egy hatalmas villanás zökkentette ki őket ebből az intim pillanatból. Nem a vízben csatázó felektől származott, a déli partnál történt valami. Arrafelé, amerre öccse is tartózkodott. Az erős fény ragyogott az éj sötétjében, először narancsos-sárgás színnel, majd egyre világosabban, szinte fehéren. A látványt hangos sistergés kísérte. Néhány perc alatt a hirtelen jött világosság tompulni kezdett, majd opálos köd telepedett le a tenger mentén, ami lassan őket is elérte.

- Mi az isten volt ez? - kapta fel a fejét Val'Grav.

- Mindenki maradjon a helyén! - ordított fel az egyik katona, majd mondott valamit a társainak. Végül elindult a jelenség irányába.

Amikor közelebb ért, akkor vették észre, hogy a fickó nem más, mint Croto Xalrath.

- Crema... - suttogta Rorscha és a kopasz tiszt után szaladt. Val'Grav követte őt.