𝙱𝚎𝚝𝚠𝚎𝚎𝚗 𝚞𝚜 |18+| /BEFEJEZETT/

5. Bukott ügy

Amint leértem az iskola elé, rá gyújtottam egy cigire. Tudom, elsősként, nem lehet lejönni a szünetekbe cigizni, nem hogy óra közben. Ezzel nem is foglalkozva, szívtam tovább a nikotin szálat.
Később láttam, hogy Amy jön ki a felsősekkel együtt, szintén cigarettával a szájában.

- Te komolyan megverted Mayát? - nyújtotta kezét jelezve nekem, hogy adjak neki gyújtót

- Te mit keresel itt? - fújtam ki a füstöt.

- Én is kérdezhetném ezt. Neked mi bajod, hogy megvered a második nap az osztálytársadat, aki csak aggódik érted? - gyújtotta meg a cigit.

- Jó. - léptem 2 lépést hátra. - Nem vertem meg, és tudjuk,hogy te boldog párkapcsolatban élsz, és akkor már egyből én vagyok a szar mindenért. Élni se lehet már.

- Ó. - nézett le a földre. - Szóval Liam áll a háttér mögött.
Nos, Liam az a fiú akivel épp kavarok, de az a helyzet hogy belé szerettem, és nyilván való ő számára ez nem kölcsönös. Mindenki akivel kavartam eddig, általában ők szerettek belém. Vagyis látásom szerint. Most vissza ütött a karma.

- Az a helyzet hogy kurvára megkedveltem.

- Dehogy kedvelted. - fújta ki a füstöt. - Tetszik neked.

- Valami olyasmi. - mosolyogtam.

- Fanny. - ölelt meg, én pedig azt hittem mindjárt elsírom magam.

- Csak játszik velem, Amy.

- Ahogy te eddig a többiekkel. - nevette.

- Hát ja. Ez az élet rendje. - nevettem kínomban.

Miután végeztünk, felmentünk a terembe, majd megláttam Mayát, úgy éreztem bocsánatot kéne kérnem, de nem volt most alkalmas. Nem is értem miért pont őt bántottam, amikor semmit nem tett ellenem.

- Maya. - szólítottam meg a lányt, aki éppen figyelte a német tanárra, aki irta fel az alap dolgokat németül a táblára.

- Igen? - nézett hátra. Láttam benne a csalódottságot.

- Beszélgetnénk suli után?

- Aha. - adta az egyszerű választ, majd előre fordult.

- Mit szeretnél? - jött oda Maya.

- Hát. - néztem a földet. - Ne haragudj a reggeliért. Tudod, nem jön össze mostanában nekem semmi.

- Ha neked nem jön mostanában össze semmi, akkor ezért kell bántani a másikat, aki aggódva, megy utánad.

- De nem... - kezdtem volna bele.

- Hát persze. - forgatta meg a szemét. - Ebben a világban, már az ember nem lehet jo szívű se, mivel semmit se ér, és azért kell megverni.

- Komolyan mindenkinek azt mondtad hogy megvertelek? - nevettem. - Kell a figyelem?

- Nem mondtam azt, és nem vagyok egy figyelem hiányos ember.

- Ha neked ez verésnek számít, akkor ha tényleg megvernének akkor az már gyilkolás?

- Nem. Hagyjuk inkább. - nézte a földet. Nem mer a szemembe nézni. Fél tőlem.

- Szerintem is. - hagytam ott, az iskola előtt.