𝙱𝚎𝚝𝚠𝚎𝚎𝚗 𝚞𝚜 |18+| /BEFEJEZETT/

22. Csak egy csókot

- Miért tette? - hallottam sírást, ahogy a mosdó felé közeledtem.

A hangot Mayahoz tudtam hasonlítani.

- Nem tudom. - adott választ, Stacy.

Egy darabig az ajtó előtt álltam. Nem tudtam eldönteni, hogy bemenjek-e, vagy se. Végül benyitottam. Stacy rám kapta tekintetét, Mayat átölelve. Maya össze volt kuporodva, és az arcát a kezébe temette.

- Mi a probléma? - csuktam be az ajtót magam mögött.

- Te. - állt fel Stacy, és elém állt.

- Beszélhetnék vele?

- Azért, hogy még jobban összetörd a szívét? - lépett közelebb a lány. Már túlságosan is közel állt hozzám.

- Te ezt nem érteted. - löktem el magamtól.

- Mit? - emelte fel a hangját. - Azt, hogy össze töröd a legjobb barátnőm szívét, azzal, hogy kefélsz a tanároddal?

- Oké. - vettem egy mély levegőt. - Neked ehhez semmi közöd. Csak had beszéljek vele.

- Jó. - forgatta meg a szemét, majd kiment.

Leggultam Maya elé, de továbbra se nézett rám. Már nem sírt, de ugyan úgy volt, mit amikor bejöttem.

- Maya. - szólítottam meg, de semmi. - Beszélhetnénk, kérlek?

- Mit akarsz? - adott végre választ, de továbbra se nézett rám.

- Kérlek, nézz rám Maya. - emeltem fel a fejét, az állánál fogva. Rám pillantott, a szeme elárulta, hogy mennyire fáj a látvány. Azaz én.

- Szia kicsim. - mosolytam.

- Kicsim? Azok után, hogy megcsaltál, képes vagy a szemembe úgy csinálni, mitha én lennék életed szerelme?

- Mert az is vagy.

- Valóban? Ha az lennék, nem tartanánk most itt.

- Figyelj. Megengeded, hogy megmagyarázzam?

- Nem. - fordította volna el a fejét, de lefogtam, és megcsókoltam, de nem viszonozta.

- Kérlek, csak egy csókot. Tudom, hogy képtelen vagy most a szemembe nézni. És bármennyire hiszed azt, hogy már nem szeretlek, nagyon rosszul hiszed. Szeretlek Maya.

- Én is szeretlek Fanny. - lábadt könnybe a szeme. - De eljátszottad a bizalmat. Nem tudom már elhinni hogy szeretsz, hiába mondod. A szavak nem tettek.

- A szavak nem tettek. - bólintottam. - A csók is szó?

- Nem. Csókkal nem tudod bizonyítani.

- Igen? - csókoltam meg, de elhúzódott tőlem. - Azt hiszed?

- Oké. - állt fel. - Amikor megcsókoltad Mr. Lewist éreztél valamit?

- Jézusom. Fúj. Persze hogy nem. Egyáltalán, hogy jön ez ide? És honnan veszed azt, hogy csókolóztunk?

- Látod. Megcsókolsz simán úgy valakit, hogy nem érzel semmit. Ezért nem bizonyíték a csók, arra szeretsz.

- Dugjalak meg, itt és most? - álltam fel én is, Maya pedig szorosan a falhoz állt, én pedig szorosan elé álltam, ajkunk pár centire voltak egymástól. - Én itt is megteszem.

- Engem is bajba akarsz sodorni? Kösz kihagyom. - lökött el magától, és az ajtó felé sietett, de elkaptam a csuklóját.

- Téged? Soha. Ha én bajba kerülök, minden áron távol tartalak a bajtól. És tudod miért? Mert kibaszottul szeretlek Maya May.

Maya erre nem tudott szólni semmit, csak nézett rám. A következő pillanatban szorosan közel állt hozzám, és ajkait az enyémek tapasztotta. A csókja lágy volt, és érzéseim szerint élvezte is. A kezeimet a derekára helyeztem, és közelebb húztam magamhoz, amennyire csak tudtam. De Maya hirtelen megszakította a csókot, és hátrébb lépett.

- Bocs. Én ezt nem akartam.

- Hé. - léptem közelebb, de ő csak hátrált. - Nincsen semmi baj. Élvezted te is, ahogy én is.

- Nem. Megkaptad az egy csókot. De ez ennyi. - ment ki az ajtón.

A földre ültem, és a szavai csak ismétlődtek a fejemben. A közös pillantokra mosolyogva gondoltam vissza. Az rántott vissza a valóságba, hogy egy könnycsepp folyik le az arcomon.