𝙱𝚎𝚝𝚠𝚎𝚎𝚗 𝚞𝚜 |18+| /BEFEJEZETT/

14. Bunyó

Rosszul érzem magam az előzőkért. Úgy érzem, hogy valakivel erről beszélnem kéne, de Vanessa, ezt úgyse értené meg, és amúgy is most Laura-val van. Maya lenne az én emberem, de akkor meg eltaszítom magamtól, és azt nem szeretném. Most tesi van, és röpizünk. Utálom.

- Áú! - néztem abba az irányba ahonnan a labda jött. - Melyikőtök volt?

- Nyugi már, ez csak egy labda. - szólalt meg Logan, aki egy igazi seggfej.

- Te voltál?

- Igen ő volt. - szólalt meg Maya.

- Jólvan forgás, Fanny te szerválsz. - utasított a tanár.

Tudni, kell nagyon béna vagyok a röpiben. Csoda ha átütöm a labdát.
Ez most is valahogy összejött.

- Szép! - dicsért meg Maya, én pedig rámosolyogtam.

- Na mivan, most nem tört le a körmöd? - gúnyolódott Logan.

- Nem.

A játék jól ment, és élveztem is, addig amíg le nem tört a körmöm.

- Letört? - kérdezte Vanessa.

- Le. Bassza meg. - vettem a számba az ujjam.

- Minek érsz bele a labdába akkor? - jött oda Logan, csesztetni.

- Kuss már. - szólt rá Maya.

- Jaj nem halsz bele. - szólalt meg Laura.

- Igen? Ha neked törik le, akkor már mentőt kell hívni. - nevettem, mire Laura elkezdett közeledni felém.

Igen, attól még hogy Vanessa-val jóba vagyok, Laura-val nem.
Laura ütött volna, meg, de megfogtam a kezét, és kicsavartam.
Lábát kirúgtam maga alól, mire a földre esett.

- Bunyó! - ordított fel Logan. - Gyerünk csajok!

- Áú oké, megadom magam! - ordított Laura. - Engedj el!

- Én is így gondoltam. - engedtem el, majd fölé hajoltam. - Mostár tudod, hogy velem nem húzol ujjat.

- Jólvan, jézusom. Nem kell a véredre venni. - állt fel a földről, majd rámnézett szúrós szemekkel. - Remélem tudod, melyikünk a leszbikus.

Gyorsan, megfordult, és elment, mielőtt újra a földre tepertem volna.

- Na jó elég. - mentem utána, a haját megfogtam, és elkezdtem húzni a földön, Laura vísított, de nem érdekelt.
Egy idő után elengedtem.

- Örülj hogy másodjára is kegyelmezek neked. - guggoltam le hozzá, majd a kezébe mélyesztettem a körmeimet.

- Ez a kegyelem? - nézett kétségbeesettül.

- Szegény Laura. Én azt hittem, hogy amilyen nagy szád van, legalább annyira tudsz verekedni. De nem. Megmutattad, hogy egy gyenge ribanc vagy. Még visszaütni se tudtál. - nevettem. - Egy jó tanács: ha nem tudsz verekedni, ne legyen ekkora szád, és egód. Ha pedig mégis, legalább tudj visszaütni.

Laura erre nem tudott köpni, nyelni. Csak ott ült a földön engem nézve. Kezére ránézett, ahol a körmeim nyoma még mindig látszott.

- Na jó, én erre elszivok egy cigit. Gyere Maya. - karoltam át a lányt, őket otthagyva.

- Minden rendben? - kérdezte Maya.

- Persze. Csak még az adrenalin dolgizik bennem. - nevettem, mire ő is nevetett.

Nagyon jól elbeszélgettem Maya-val. A magek utáni dolgokra egyáltalán nem is gondoltam. Maya teljesen elterelte a gondolataimat, és csak magára irányította.