𝙱𝚎𝚝𝚠𝚎𝚎𝚗 𝚞𝚜 |18+| /BEFEJEZETT/

12. Veszekedés

- Mégis mi a fracot képzelsz? - ordított anyám, én pedig csak a földet néztem.

Nem bírtam megszólalni, csak a földet bámultam, a sírás kerülgetett, de nem akartam anyam előtt kimutatni, hogy azért sírok mert ordibál velem, egy olyan dolog miatt, amit ő nem képtelen elfogadni.

- Jó. Talán Amy-nek beszélsz. - állt fel az asztaltól, otthagyva minket.

Még mindig a földet bámultam, képtelen voltam Amy szemébe nézni, hisz tudtam, mennyire csalódott most. Amy felsóhajtott majd leült mellém.

- Nem tudom.. - ennyi jött ki a számon.

- Figyelj. - emelte fel a fejem az államnál fogva. - Most nagyon csalódott vagyok. Nem azért, mert eltitkoltad, hanem azért mert nem mondtad el, mert nem bízol bennem.

- Ezt egy szóval se mondtam hogy nem bízok meg benned.

- Mégse mondtad el! - csapott az asztalra, mire megrezzentem.

- Ne csapkodj. Nem száll el tőle a düh.

- Amióta ismerjük egymást, azóta elválaszthatatlanok vagyunk, és mindent megosztunk egymással. Még a legkínosabb dolgainkat is, sőt még azt is, hogy éppen visszagondolsz az első alkalomra, amikor még csókolózni se tudtál.

- De ez más.

- Kurvára nem más. Most pedig mondj el mindent, mert amikor az iskolába voltam, Vanessa-val alig beszéltetek. De lehet direkt volt, hogy ne sejtsek semmit se.

- Vanessa és én rendszeresen, összejártunk, csináltunk dolgokat, sőt az iskola mosdóban is. Ebből egy pletyka terjedt, amiért kaptam egy igazgatót, illetve azért mert eltörtem egy gyerek orrát. De az lényegtelen. - rántottam meg a vállam. - Utána Maya-val volt egy fura pillantunk, ahol vagy 2 percig csak néztük egymást. Azóta nem tudom kiverni a fejemből Maya-t, és a pillanatot se. Ezt Vanessa nem tudja.

Amy kikerekedett szemekkel nézett rám. Ezek után, tuti, hogy soha többet nem áll velem szóba. Meg is érteném.

- Tehát, vonzódsz a lányokhoz is? - tette fel az első kérdést.

- Hát, pontosabban, Maya..

- Maya tetszik neked? - vágott közbe.

- Valami olyasmi.

- És akkor miért Vanessa-val fekszel le?

- Nem érzek semmit iránta, de jó az ágyban.

- Maya-ra gondolsz szex közben?

- Igen.. - folyt le egy könnycsepp az arcomon.

- Ezt nem hiszem el. Hogy lehet az, hogy heteroként ismertelek meg, de ha már én nem vagyok iskolában, akkor már, te egy lánnyal kefélsz az iskolai WC-ben, akivel sokáig nem is bírtátok egymást.
Aztán meglátogatlak, anyukád azzal fogad, hogy csókolózol egy lánnyal az ágyadban meztelenül, aztán benyitunk, és engem is az a látvány fogad mint anyádat.

- Amy..

- És ezek után bevallod, hogy egy lánnyal az osztályból volt egy 2 perces szemezésetek, és már te beleszeretsz, és Vanessa-val azért fekszel le, mert Maya-t képzeled oda helyette. - akadt ki.

- Az utóbbit nem igazán mondanám.

- Fanny.. Nem. Bocs de nekem ez túl sok.

- Azta. Hogy te mekkora egy képmutató vagy. - nevettem. - Még hogy bármit elmondhatok neked?

- Én képmutató? Nem vagy tisztában a fogalmakkal. - ordított. - A hátam mögött játszod azt akit a legjobban elitéltél.

- Kit?

- Ennyire hülye vagy? A leszbikust Fanny.

- Mert mással már nem is lehet az ember, csak veled? Az embernek egy barátja lehet?

- Nem a barátságról van szó. Az, hogy végig titkoltad hogy szereted a lányokat is.

- Nem titkoltam. - ordítottam mostmár én is. - Váratlanul jött. Nem lehet tudni mit szán az embernek az élet.

- Persze hogyne. - legyintett.

- Jó, tudod mit? - léptem közelebb hozzá. - Az én életem, én döntöm el, hogy milyen döntéseket hozok. Ha én lánnyal fekszek le, az az én dolgom, és az nem a tiéd. Te minden második sráccal lefeküdhetsz, az a te dolgod, és nem az enyém.

- Nem is tudom ki feküdt le egy buliba három sráccal egymás után.

- Kuss! - ordítottam. - Az is az én dolgom, nem a tiéd. Szóval fogd be a pofád.

- Jó. Innentől kezdve nem kell egymás életével foglalkoznunk. - ment ki az ajtón, majs becsapta.