A Maffia Kapujában (18+) 1. Riovaggio Story 1/2

17. Ragadozók

– Szóval? Mit találtál? – kérdezte Adam kíváncsian.

Leon már több, mint két napja volt Firenzébe, de a hangja ugyanolyan csalódott volt, mint az előző három beszélgetéskor.

– Semmit. Mintha felszívódott volna. Minden piti tolvaj és család őt kereste, de végül nem lett meg. Eszembe jutott, hogy talán csak egy turista volt átutazóban és az egész csupán egy óriási tévedés.

– Lehet mi lettünk túlságosan paranoiások az idők során. Elvégre miért is hagyta volna el a saját lányát és tettette volna halottnak magát? Nagyon közel álltak egymáshoz.

– Ennek ellenére nagyon gyanús a nő háttere. Az eltűnt vagyonnal és a holtest kicserlésével egyetembe.

– Lehet valami yakuza kapcsolódása lenne?

– Nem tudom. Még meghagyom a vérdíjat és a keresést két hétig. Nekem viszont tovább kell állnom. Van néhány tárgyalásom Rómában, aztán haza kell térnem a Tartarosba.

– Persze Leon. Köszönöm, hogy utána néztél!

– Ugyan. Tudja, mennyire oda vagyok a titkokért.

Adam felsóhajtott.

– Tudom. De nevetséges lett volna, hogy valami regénybe illő rejtély legyen Eiko családfájában.

– Tudta, hogy ez a képesség, amit a kisasszony birtokol több kultúrában is felmerül?

– Nem érdekel a képessége és téged se érdekeljen.

– Félre ért. Nem akarom kizsákmányolni, de arra gondoltam, talán többen is lehetnek képesek ilyesmire. Nagy hasznot hozhatna, ha találnánk valakit, akit használhatnánk is.

Adam erre már nem mondhatott nemet. Ő sem volt ostoba.

– Ha valaki jó pénzért vállalná az nem lenne hátrány – ismerte el. – Jó éjt Leon!

– Önnek is!

Adam ahogy letette eszébe jutott, hogy felhívja Eikot a hírrel, aztán az is, hogy nem is tudott erről az egészről, és talán jobb, ha így is marad. Feleslegesen nem fogja felzaklatni.

Végül mégis csak megnyomta a hívás gombot. Eiko pedig felvette.

– Szia!

– Szia! – mondta Adam és elkényelmesedett az üres kocsiban.

– Mi a helyzet? Ugye nem sérültél meg?

– Egy karcolás sincs rajtam! Az elmúlt öt napban nem történt semmilyen éles helyzet. Meglepően nyugodt mindenki, pedig az év vége felé mindenki egyre feszültebbé válik. Amolyan kapuzárási pánikjuk van. Mindenfélét el akarnak még intézni, mielőtt jön az új év.

– Ez azt hiszem szinte mindenhol így van – mondta Eiko kimérten.

– Na? Voltál kint a háznál? Hogy halad?

– Anyukáddal és a nénikéddel voltunk. Nincs teteje és ki van belezve. Voltam az emeleten, nagyon jók a szobák elrendezése is. A márvány padló viszont megsérült, cserélni kell, mert olyat már nem lehet kapni. Én próbáltam elmondani, hogy pótolják egy hasonlóval, de... – A lány elhallgatott. – Nem is tudom, minek mondom ezt neked. Most biztos boldog vagy, hogy így még többet költhetsz rám.

Adam ezen felnevetett.

– Nem. Egy kicsit együtt éreztem veled. Úgy nem olyan jó móka az egész, ha nem én mondhatom, hogy cseréljék. De persze egyet értek az otthoniakkal. Ne legyen csúnya, ha már neki álltunk.