A Maffia Kapujában (18+) 1. Riovaggio Story 1/2

25. Csalódás

Adam már három hónapja nem hallott Eiko felől. A száma elérhetetlen lett. Megint elcseszte, megint megrémisztette a lányt azzal, hogy családfőként próbált rá hatást gyakorolni. Pedig tudta, hogy Eiko mennyire nem szereti.

Legalább annyit írj, hogy jól vagy! Ha nem válaszolsz úgy veszem, hogy már nem élsz – írta az üzenetet, amire azonnal jött a rövid válasz.

Jól vagyok, ne aggódj. Ha végeztem a kiképzéssel ismét felveszem veled a kapcsolatot.

Annak felettébb örült, hogy jól volt, annak viszont kevésbé, hogy ennyi időre el akart szigetelődni tőle. És habár egyáltalán nem akarta világgá kürtölni mennyire fontos neki a lány úgy döntött vérdíjat tűz ki rá. Hátha a Karmától valaki kísértésbe esne. Mert ő nem fogja hagyni, hogy addig levegőnek nézze a lány. Ahogy ezt eldöntötte nyílt a lakosztálya ajtaja és Angela jelent meg. Egy ballonkabátban volt, vagyis alatta biztosan egy frissen beszerzett gyönyörű fehérneműt visel, semmi mást. Már ezerszer átélt ilyesmit.

A nő oda sietett hozzá és csókot lopott tőle majd levette a kabátot. Nem volt alatta más csak egy kosztüm. Adam csalódottan nézett rá.

– Miért van rajtad ilyen kabát, ha nem vagy fehérneműben alatta?

– Nagyon morcos vagy – állapította meg a nő. – Történt valami?

– Csak egy makacs ember, akit lassan ki is tagadhatnék a családból.

– Megint „az" a barát, igaz? Eiko. – ült bele a nő azonnal az ölébe és karolta át a nyakát majd választ sem várva megérintette a felduzzadt lila arcát.

– Remélem a másik már nem él.

– Ne beszélj ilyesmiről – emelte fel a hangját a családfő.

A nő csókot adott a szájára és rá mosolygott.

– Nem vagyok gyerek, tisztában vagyok azzal, hogy miket csinálsz. Miért várod el, hogy eljátsszam azt, hogy nem?

Valóban könnyebbnek tűnt, hogy nem köntörfalaznak annyit, de Adam nem bízott Angélában és emiatt feszélyezte az egész. Viszont végre kiteregette a kártyáit, ilyen egyszerűen és könnyedén beszélni egy gyilkosságról bizony nem egyszerű hazugság lenne. Vagyis ideje befejezni a színjátékot és végre szamon kérheti.

– És mikor beszélgetünk rólad?

– Mire gondolsz? – kérdezte a nő és neki kezdett az inge kigombolásának.

Adam elkapta a kezét.

– A cégedre. Hogy miért olyan kevés a termék, miért olyan sok a bevétel. Hogy miért nem félsz tőlem, miért beszélsz ilyen egyszerűen a gyilkosságról. Honnan volt annyi tőkéd és ki vagy te valójában?

A nő nem tűnt meglepettnek csak megsimította finoman a férfi arcát és kiszállt az öléből, majd elvett egy szivart az asztalról és levágta a végét.

– Miért olyan nagy gond, hogy nem kürtölöm világgá mivel foglalkozom?

– Ideje hallanom, Angela. Ha azt akarod, hogy bízzak benned, ne titkolózz előttem tovább.

A nő elvette az öngyújtóját és meggyújtotta majd kifújta a füstöt. Adam látta már szivarozni, nem volt meglepő, hogy bírja.

– Te biztosan nem emlékszel rám, de régen mi találkoztunk. Futó kaland volt csupán. Egy bulin történt, még nem voltál családfő, csak a szétszórt örökös. Hawaiin találkoztunk először.

Adamnek annyi lánnyal volt dolga már hogy nem is tudta felidézni, egyedül annyi maradt meg benne, hogy akkor kapták a telefont Aron haláláról, ami miatt aztán családfővé vált.