A Maffia Kapujában (18+) 1. Riovaggio Story 1/2

2. A Király őrült ötlete

Eiko amikor ismét magához tért, kellemes meleg volt belül és kívül is. Egy gyönyörű kórterembe feküdt. A vörös baldachinja az ágynak fel volt tekerve, a testét puha tiszta vajszínű szatén ágynemű takarta. Az ágy mellett álló barna Chesterfield fotelben pedig egy ősz férfi ült és éppen telefonált. A fickó viszont nem volt idős, a hajában alig volt már barna szál, sokkal inkább szürke volt. Az arca feszes volt, a szeme éjfekete és igéző. Jóképűnek tűnt, csak egy kis horzsolás volt az arcán. Bátorítóan rá mosolygott, miközben beszélt. Eikonak viszont csengeni kezdett a füle és ugyanaz a félelem járta át, mint amikor meglőtték. Nehezen kapott levegőt és azt érezte jobb, ha menekül. Arrébb húzódott, de csövek megfeszültek a karjában. Infúzióra és egy zacskó vérre volt kötve. De mást is észrevett, ahogy megmozdult akkor döbbent rá, hogy etető szonda volt a torkán lenyomva. Kiabálni akart és elkapni, hogy kiszedje.

- Kérem nyugodjon meg Santen kisasszony! - mondta az őszes hajú öltönyös férfi és megfogta a kezét.

Eiko elrántotta a kezét. Már nem érezte azt a sípolást a fülében, de attól még nem nyugtatta meg az idegen, drága öltönyös férfi.

Keservesen nézett körbe. A fehérre festett falakon régi, drága festmények lógtak. Itt valami nem stimmel. Miért nem a kórházban van? Aztán rájött, hogy Adam nem a kórházat hívta, hanem a családját.

Igyekezett nyugton maradni és lecsitítani a légzését, miközben ismét és ismét próbálta kiszedni a csövet a torkából. Hányingere volt. Biztos megetették azon keresztül. Azért nem fázott már. Azonnal ki akarta rántani.

Nővéreket hívott az öltönyös és egyszerűen lefogták. Az ősz férfi aggodalmasan, sőt sajnálkozva bámult rá.

- Nézze, Santen kisasszony. Tudom, hogy nehéz elhinni, de szüksége van a szondára. Hajszálon múlik az élete. Komoly mennyiségű vért veszített, a golyó artériát ért. Szükség lenne még néhány napig rá, hogy kellően megerősödjön és a gyomra kitáguljon. Utána már önre bízzuk. Megértette?

Eiko a fejét rázta és azt sikoltozta, hogy ki fogja húzni az egészet.

A férfi az éjjeliszekrényhez lépett és kivett egy kis noteszt és tollat. Majd felé nyújtotta.

- Kérem, beszéljük meg.

Eiko az őt lefogó csinos és fiatal ápolókra nézett. Lassan bólintott. Remegő kézzel vette el a füzetet és az első kérdést gondolkodás nélkül leírta:

Hol van Adam?

- Az épületen kívül jelenleg, de estig visszatér.

Eiko a megadott irányba nézett. Egy magas felhőkarcoló tetején voltak. Manhattanben és meg sem kellett erőltetnie magát, hogy a Tartaros toronynak hívott helyen volt, a Riovaggio család fellegvárában. Még mindig nem értette miért próbálta meg védeni. Talán a jutalomért? Nem azért, mert kedvelte azt a férfit. Azt a mészárost, akitől mindenki félt. Nem egy dologról hallott, miket műveltek a többi bűnözővel.

Hátra dőlt és felhúzta az ép lábát majd ismét írni kezdett:

Mikor mehetek el?

- Ön nem fogoly. A Főnök a lelkemre kötötte, hogy vendég. Sőt. Azt mondta a telefonban, hogy ő maga sérült meg. Ezért mindenki a Főnök ellátására készült, ami mondanom sem kell, hogy mennyire magas szintű - intett körbe a szobában. - Ez az ő korterme és az ő személyzete.

Eiko a gyönyörű bögyös nővérekre pillantott és már kezdte érteni. Biztos nagy nőcsábász volt. Mi más lett volna.

Ha felépülök utána mi a terv?