A Maffia Kapujában (18+) 1. Riovaggio Story 1/2

27. Ösztön

A lányt hasba vágta a hirtelen felmerülő kérdés azon a nyugodt, halk hangon és bele nézett a szürke, hideg szempárba. Hallott pár meredek dolgot Adamről. Főleg Hayato szerette hangoztatni mennyire kegyetlen kivégző hírében áll, főként az árulókkal szemben. Lényegében Adam nem csak azért járta annyit a világban, mert tárgyalt a bűnözőkkel. Hanem azért is, mert maga kívánta megtorolni az árulást. És megtette. Csonkított, ölt és nem volt az arcán szemernyi megbánás sem. Azért volt olyan jó kondiban. Állítólag minden nap halálra vert legalább egy embert.

A lánynak kiszáradt a szája, ha csak ezen információra gondolt és már tudta, hogy azért tudott ilyenkor komolyan megrémülni tőle. Mert Adam amennyire kedves tudott lenni, annyira elképesztően kegyetlen is. Alig bírt rendesen lélegezni.

A kérdés után kezdett kifutni a válaszadási időből. Már vagy fél perce is hallgathatott. Így kihúzta magát lehunyta egy pillanatra a szemét, hogy megszakítsa a szemkontaktust és mélyet sóhajtott.

– Igen, tudom miket csinálsz – mondta végül halkan és ahogy meghallotta a saját hangját megtalálta magában az erőt és az egyensúlyt. Szembe nézett a férfival, aki valószínűleg már most többet gyilkolt a tulajdon két kezével, mint három veterán bérgyilkos.

Kinyúlt és kivételesen ő érintette meg az arcát Adamnek.

– Úgy gondolom, ha ez az egy év sem fakította meg azt, hogy veled akarok lenni, akkor semmi nem fogja megtenni.

Adam magához húzta a széket és az ajkára tapadt. Eikot olyan váratlanul érte az a minden falat leromboló, őrjítően szenvedélyes csók, hogy a feje hangosan csapódott a székbe. Adam olyan hevesen csókolta, és olyan jól, amilyet még soha nem tapasztalt. Mohó volt, de nem fojtó, sem túl nyálas, a technikája észbontó volt. Letaglózta és teljesen felizgatta. A lába között nedves lett és érezte, hogy a férfi magához húzza. El akarta kapni a kezét, hogy álljon le. Tehetetlenül kereste újra és újra, miközben azon kapta magát, hogy minden erejével viszonozza a nyelve játékát. Lassan fuldoklik, de mégsem képes elengedni. Még soha nem közeledtek hozzá ilyen vággyal, határozottsággal és erővel. Elkapta a férfi csuklóját, de akkor már túlságosan lüktett a nőiessége. Adam megdermedt és el akart húzódni, Eiko pedig a mellére helyezte a férfi tenyerét. Maga ment vissza hozzá a lélegzetvételnyi szünet után. A karja a nyaka köré fonódott. Hozzá simult és lehunyt szemmel csókolta. Egyszerűen elveszett benne. Olyan régen nem érintették már így. Felállt a székből. A férfi lesimított a derekán megragadta a fenekét és bele markolt majd megemelte. A lány felnyögött, átkulcsolta a lábával, míg a férfi az asztalra tette. Az öltönynadrágban az a merevedés bárminél keményebbnek tűnt. Már olyan rég érzett ilyesmit. Annyira nedves lett már ennyitől, és úgy érezte, ha most belé hatolna akkor sem fájna.

– Istenem! – nyögte és a nadrágszíja csatjához nyúlt, hogy minél hamarabb megszabadítsa a ruhadarabtól.

A férfi nem ellenkezett lehúzta a lány kabátját és a keze befurakodott a pulóvere alá, a melléhez. A nadrágszíj kioldódott és a lány keze megtalálta végre azt a forró, duzzadt lüktető dolgot. A férfi benyúlt a pólója alá és megmarkolta. Szabályosan égni kezdett a lány, hogy morzsolgatni kezdte a mellbimbóját és rámarkolt a vaskos csöpögő végű farkára. Adam felnyögött és döfködni kezdte a kezét. Hanyatt döntötte az asztalon és elvált a szájától. Úgy csókolta a mellét, hogy a lánynak szája elé kellett tennie a kezét, ne sikoltson. Lüktetett az egész teste. Adam nem váratta sokáig végig csókolta és lehúzta a nadrágját és olaszul káromkodott egyet.

– Mi az? – kérdezte a lány.

– Nincs nálam gumi.

– Csak gyere... – nyögte a lány.