A Maffia Kapujában (18+) 1. Riovaggio Story 1/2

16. Titkos vágy

Adam beállt a zuhany alá. A nő még pihegett az ágyában. És neki az járt a fejében, hogy mennyire szörnyen üres kezd lenni ezaz egész. A partner, mint mindig issza minden szavát, mindennel egyet ért. Azonnal igent mond a keringőre a vacsora után. Túl játssza, hogy mekkora szikra van közöttük az ágyban. Háromszor megy el sikoltozva. És amikor kitöltötte rajta minden feszültségét akkor Adam fogja magát és gyorsan otthagyja. Már jó ideje így működött. A barátnőivel beszélgetett egyedül utána, vagy aludt néha együtt velük, ha úgy érezte jól jönne mellette egy szuszogó női test, akit átkarolhat. De azok sem voltak éppen igaziak. Semmi nem volt igazi. Üres játékok voltak csupán ki nem mondott torz igazságokkal. Az első, hogy szerette a nőket és a nők is szerették őt. A második, hogy annyira stresszes életet élt, hogy muszáj volt sűrűn szexelnie, hogy egészséges mederben tudja levezetni a felgyülemlett feszültséget. Pillanatnyi lélegzetvétel volt, egy hűvös szellő a pokoli napok közepette. De ennél több sosem volt. A harmadik a hatalma és pénze, amiben reménykedtek a partnerei.

Sokat gondolkodott a férfi, hogy vajon rendben van-e, hogy így éli az életét. De, amikor eszébe jutott, hogy mást választana, akkor nem jutott eszébe semmi más, ami ennyit adott volna neki. Mert a sok vér mellé megannyi csodálatos dolog is volt. Főleg a család fehér oldalán.

A nő már nem volt ott amikor visszatért a szobába, csak egy cetli volt a telefonszámával. Adam oda sem nézve össze gyűrte és kidobta. Leült az ágy szélére és az össze hempergett ágyra nézett. Talán az anyjának igaza volt és tényleg komolyabbat kéne keresnie. De bárhogy is keresgélt nem volt jelölt, aki elbírt volna ezzel az élettel. Akárhány nővel is beszélt egy sem fogta meg.

Talán választhatna akármelyik olasz világa béli nőt, aki otthon marad gyerekeket szülni neki, de ő nem efféle kapcsolatra vágyott. Neki ennél több kellett, meg ugye szerelmesnek sem ártott lenni, ha már egy életre társat választ.

Végül eldőlt az ágyon és írt Eikonak.

– Ébren vagy?

– Persze. Mindjárt ebédelek.

Adam kész idiótának érezte magát. Sosem szokta figyelmen kívül hagyni az időzónákat. Végül felhívta és szivar után nyúlt. Furcsán beteg volt de sokszor felhívta már, ha szex után volt. Jól esett neki beszélgetni valakivel, őszintén.

– Hogy sikerült a randi? – kérdezte a lány.

– Semmi különös. Játék egy játkos lánnyal, gyors búcsú és hasonlók – mondta és mélyet slukkolt a szivarjából. – Tudod, azon gondolkodom, hogy tényleg jó lenne valami komolyat találnom végre. Kezdem utálni ezt az ürességet... ami bennem marad a nők után.

– Talán nem a megfelelő lányokat hívod randizni.

– Nem hiszem, hogy velük van a gond – mondta Adam és mélyet slukkolt majd hamutartót szerzett az éjjeliszekrényéből. – Azzal van a gond, hogy én nem tudom rá venni magam, hogy valakinek igazi esélyt adjak. Nem tudom levetkőzni magamról azt a csalódást, amit Rosa után éreztem.

– Mesélsz róla?

Adam eltűnődött, de végül arra jutott Eikonál alkalmasabb ember nincs is akinek beszélhetne Rosáról.

– Tudod az apja mester cukrász. A tanárom volt, ő tanított ki a szakma minden csínjára. Két évig jártam hozzá. Rosa pedig mindig jött kóstolni. Édes volt a mosolya, szégyenlős és bájos minden pillantása – Adam nagyot slukkolt. – Nem tudom neked volt-e már ilyen hosszú távú szikrád... az első évben alig mert hozzám szólni, mert hogy Riovaggio vagyok. De éreztem, hogy keresett a tekintetével és én is folyton vártam, hogy felbukkanjon. Aztán a második évben... te jó ég megsütöttem életem legjobb szufléját és a mesternek dolga akadt. Kettesben maradtunk és beszélgettünk, nevettünk órákig... Este pedig megtörtént az első csók. Mintha... életemben először csókolóztam volna. Lágy volt, hosszú, gyengéd... mesés volt minden pillanata. És amit okozott bennem... Nem tudtam egyszerűen napi rendre térni tőle. Hihetetlen volt.