A Maffia Kapujában (18+) 1. Riovaggio Story 1/2

20. Előre

Eiko szusit kapott vacsorára a repülőn. Finom volt az étel, és ízletes. Mellette horkolt Rita, a tüsi hajú nő, aki a Satsujin-ha egyik európai ügynöke volt, jelentsen az bármit is.

Kíváncsi volt rá mi vár rá és hogyan fogják kiképezni. Egy fekete hajú, húszas évei közepén járó japán férfi lépett az ülésükhöz. Fekete zakót viselt alatta pedig egy fehér garbót. Egy pillantással letudta Ritát. Eikonak nem volt ismeretlen a férfi. Ő kísérte Hinakot a gépre és segítette fel.

- Velem tudnál jönni? - kérdezte a férfi.

Eikonak éppen, hogy bekapcsolt a csengő a fülében. Nem voltak tiszták a férfi szándékai. Habozott. Ha igent mond és megtámadja, vagy egyebek.

A férfi elmosolyodott.

- Mennyire erős?

- Egészen halk.

- Kiváló, átmentél a teszten. Tervben volt hogy lefoglak és rád ijesztek - jelentette ki és a sípolás eltűnt. - De ezt szépen kivédted! Ügyesen kiélesedett a Riovaggio házban a képességed. Gyere, már nincs mitől tartanod! Anya beszélni szeretne veled.

Eiko felemelkedett és ellépett az alvó Rita mellett, amikor észrevette, hogy a bokáján egy halvány cérnaszál szorul meg és mozdítja meg Rita kezét. A lány felült azonnal.

- Csak én viszem el, Rita-san. Nyugalom.

Eiko leszedte a vékony zsineget a lábáról és arra gondolt, biztos kikészült volna tőle, ha nem edzik meg a furcsa helyzetek a Riovaggio házban.

- Unokatestvérek vagyunk? - tudakolta a férfit.

- Nem vér szerint. Az egyik cseléd gyermekeként születtem bele a nagy házba. Anyám egyedül nevelt, miután meghalt, Hinako-sama magához vett. Hayato vagyok egyébként. Isekawa Hayato.

Eiko biccentett és átmentek csendben a gép első osztályára. Hinako-sama egy lámpa fényében éppen újságot olvasott.

- Meghoztam, Hinako-sama - hajolt meg Hayato tisztelettel az anyja előtt.

Hinako összecsukta az újságot és a vele szemben lévő üres ülésre mutatott. Eiko leült. Hayato pedig mellé huppant.

- Sokba került az, hogy lerázzuk a Riovaggiok követő szemét. De sikerült, és innen tudom, hogy nem árultál el minket az olasz gengszternek.

Eiko fülét kissé sértette, hogy Adamet gengszterként emlegetik. Lehet, hogy annak számított, de közel sem volt olyan kisstílű, mint azok az értelmetlenül erőszak, hatalom és pénz mániás alakok, akikre jobban illett volna ez a megnevezés.

- Nem mondtam neki semmit.

Hinako a táskájából elővette a kesztyűjét és átnyújtotta neki.

- Jól gondoltuk, nyomkövetőt helyeztek el benne.

Eiko nem bírt dühös lenni az ajándék kapcsán, helyette csak egy jó mosolygott magában, hogy ennyire kitartó volt.

- Nem tűnsz haragosnak miatta - vetett közbe Hayato. - Pedig nem tisztelte a döntésedet.

- Csak szeretne megvédeni.

Hinako összevonta rosszallva a szemöldökét.

- Nagyon megbízol abban a férfiban.

- Igen. Teljes mértékben - felelte Eiko halkan.

Érezte, hogy a két japánnak nem tetszik a kapcsolata a családfővel, de pont nem érdekelte. Adamnél jobb barát nem létezett a világon és erről sohasem tudná senki sem meggyőzni. Még a tulajdon anyja sem. Mert a férfi elképesztő lelki mélységből szakította ki. Hitet adott neki, miatta tudott erős maradni. Miatta és a család támogatásával tudott úgy gyógyulni, ahogy egy rehabon sem. Otthon volt közöttük és ezen soha senki nem változtathatott.