Szerelmünk koncertei (Marics FF)

4. Fejezet

- Leszálnátok a ruhatáramról?!- akadtam ki rajtuk. A fiúk csak védekezőn felemelték a kezüket. Kinyitottam a hűtőt remélem, hogy valami laktatót talalálok benne, de csalódnom kellett hisz egyetlen félig üres tejesdoboz díszelget egymagában.
- Ti fényevők vagytok?- vontam kérdőre Lacit.
- Tudod létezik olyan hogy Wolt, mi onnan kajálunk.- válaszolt.
- Nem éltek valami egészségesen...
- Szerinted minket ez érdekel?
Nem is vártam más választ. Pár perccel később Bruno is megérkezett.

- Te meg hol voltál?- érdeklődtem.

- Nen tartozom neked elszámolással.- milyen igaszságos, bezzeg nekem mindenről be kell számolnom.

- Amúgy... Peti miért is van itt?- tettem fel a kérdést bátyámnak és barátjának.

- Lesz egy közös számunk és át jött egyezetni.- felelte Bruno.

- Most hogy én is itt lakok örülnék ha nem hozznátok fel bejelentés nélkül random embereket.

- Nen hiszem hogy téged Marics társasága annyira zavarna.- mondta Laci pimasz mosollyal.

- Te inkább meg se szólalj...- mutattam rá az ujjammal fenyegetően.

- Aranyos hogy azt hiszed hogy veszélyt jelentesz rám.

- Nem tudod te Tóth László hogy mire vagyok képes.

- Valóban? Akkor egyszer megmutathatnád- mondta perverz tekintetével.

- Na ezt most fejezzétek be!- lépet közbe Bruno.

- Na én elmentem Shoppingolni alig van itt ruhám.- készültem elhagyni a konyhát.

- Ha alig van ruhád akkor mi a faszommal volt tele az a két nagy bőrönd?- érdeklődött Laci.

- Tudod 2 bőröndnyi ruha nem elég 4 egész szemeszterre. Bár ezt te nem érteheted azzal a két ruháddal amit hetente váltogatsz.- válaszoltam, majd felmentem a szobámba készülődni.

Miután elkészültem buszra szálltam majd útba vettem a legközelebbi plázát hisz nem volt kedvem órákat utazgatni pár göncért. A Bershkaban pont nyúltam volna egy gyönyörű ruháért melyből az volt az utolsó darab a boltban, de egy másik lánnyal egyszerre fogtuk meg a válfáját.

- Bocsi de nekem nagyon kéne ez a ruha, este buliba megyek és nincs mit rá felvennem.- szólalt meg a lány.

- Nekem meg ruhám sincsen, tegnap költöztem fel Budapestre és alig hoztam magammal ruhát.

- Mi lenne ha én ma elmennék ebben a ruhába bulizni, aztán meg neked adnám?
- ajánlotta fel az ismeretlen.

- Honnan tudjam hogy tényleg odaadod majd?

- Ennyire nem bízol bennem?

- Nem, hisz nem is ismerlek.

- Jó, akkor mi lenne ha te is eljönnél a buliba?

- Mivan?

- Látnád hogy a ruhának semmi baja, összebarátkoznánk és másnap pedig odaadnám a ruhát.- elég abszurd helyzet, hogy egy random lány egy ruha miatt elhív bulizni, de hát ki kell lépni néha a komfort zónából szóval beleegyeztem.

- Hát jó, legyen, veled megyek.

- Szuper! Amúgy Nelli vagyok, majd instán elküldöm a bulival kapcsolatos részleteket. Amúgy mi is az instád?

- Pető_Laura
És miért instán írsz rám?

- Mert ott könnyebben megtalállak. Na de most mennem kell, van még egy csómó dolgom. Ja és puszilom bátyádat!

- Várj, honnan ismer...- már nem hallotta.

- Vettem még ruhákat, elmentem a Starbucksba kávéért, majd haza vettem az utat, és reménykedtem hogy Peti nem lesz már a lakásban.