Szerelmünk koncertei (Marics FF)

10. Fejezet

- Gyere Laura, menjünk be pakolni.- indult meg Peti a lépcsön.
- Nem tudom hogy lenne-e értelme szabályokat felállítani a múltkoriból ítélve.- forgattam a szemem.
- Én már akkor is hülyeségnek találtam.
- Vettem észre...- kipakoltunk a bőröndünkből majd visszamentünk a fiúkhoz.
- 3 napot leszünk itt, arra gondoltam hogy ma elmehetnénk síelni.- vetette fel az ötletet Bruno.
Amikor megérkeztünk a helyszínre vett mindenki magához sífelszerelést, majd mielőtt felmentünk volna a kezdő pozícióba Bruno egy csoport beszélgetésre össze hívott minket.
- Remélem mindenki tudd síelni. Nem akarom az estét korházban tölteni.- forgatta a szemét.
- Én még nem igazán voltam síelni.- feleltem kicsit félve.
- Akkor téged majd Peti vagy Milán megtanít, mi Lacival már megbeszéltük hogy versenyzünk az extrémebb pályákon.
- Rendben, de ha lehet mindketten élve gyertek vissza.- mosolyogtam, majd a két fiú elment.
- Na fiúk ki lesz a tanárom?- néztem rájuk lelkesen.
- Majd én...- kezdett bele Milán de Peti félbeszakította.
- Majd én megtanítalak.- kacsintot rám kacéran.- Te menj csak tes síelj, nem akarlak untatni Laura tanításával.- nézet barátjára.
- Engem nem untat.
- Akkor szia.- eltolta Milánt.
- Lehettél volna vele tapintatosabb is.- forgattam a szemem.
- Akkor sosem ment volna el, én pedig nem akartam az időt vesztegetni.
- Hirtelen miért akarsz ennyire velem lenni?- néztem rá értetlenül.
- Baby én már az első pillanat óta veled akarok lenni, csak eddig útban volt a bátyád.- nézet rám kacéran.
- Ne játszd a szívtiprót, nem áll jól. Inkább taníts meg síelni.
Peti elmondta a legalapvetőbb információkat mint például hogy ne törjem ki a nyakamat vagy a kezemet. Gyakoroltuk a mozdulatokat a gyakorló pályán, majd amikor Peti úgy ítélte hogy készen állok élesben menni, felvitt egy könnyebb pályára. Ő megállt a pálya legvégén és várta hogy érkezzem. Mielőtt megindultam volna eléggé vert a szívem hisz a legrosszabb opciók fogalmazódtak meg bennem a leéréssel kapcsolatban. Erőt vettem magamon majd megindultam, felszabadító érzés volt ahogy száguldottam le a pályán. Mindent kizártam magam körül és csak a pillanatra koncentráltam, talán túlságosan is mert Peti hangja csak a leérkezéstől pár méterre ütötte meg a fülem. Azt kiabálta hogy lassítsak de nem tudtam már megállni aminek az lett a következménye hogy Petin landoltam.
- Jól vagy?- pattantam fel hirtelen. Peti még mindig a hóban feküdt élet jelet sem adva magáról. Ép készültem volna szólni Milánnak amikor megszólalt.
- Megölsz Baby.-mondta rekedtes hangján majd át fordult a hátára.
- Fel tudsz állni?- ignoráltam kijelentését.
- Segítesz?- kért segítséget mintha a halálos ágyán lenne. Kinyújtottam a kezem majd odahúzott magához a hóba, újra rá landoltam.
- Peti ezzel magadat kínzod.- néztem rá lágyan.
- A szerelmes fájdalmas, nem?- nézet rám kurta mosollyal, kitört belölem a nevetés.
- Lehetetlen vagy.- ráztam mosolyogva a fejem.
- Hideg van kint, bejösz meginni egy forró csokit? Ezt a síelést szerintem hanyagoljuk.- vetette fel az ötletet.
- Rendben, de te fizetsz.- mutattam rá fenyegetően, majd leszáltam róla.
- Rám esel és még én fizessem neked az italodat?!- akadt ki Peti.
- Arról ne is álmodj hogy vigasz díjat adok.- szivattam.
- Azt majd meglássuk.- nézet rám perverz tekintettel.
- Én nem az a lány leszek Marics aki kielégíti perverz vágyaidat.- útnak indultunk a forró csokis stand felé.
- Elsőre mindegyik ezt mondja, aztán hamar megváltozik a véleményük.
- Hát nekem nem fog.- néztem rá pimasz mosollyal mire egy fej rázás volt a válasz.
- Majd meglássuk.- suttogta.
Kikértük a forró csokiainkat majd visszamentünk a pályákhoz szúrkolni a fiúknak. Sok ember megvető pillatnással nézet ránk de ez minket nem zavart hisz a barátaink támogatása sokkal fontosabbnak bizonyult mint random emberek véleménye.
Az utolsó pályán Laci és Bruno versenyzett egymással, én és Milán aki út közben csatlakozott hozzánk Brunonak szúrkoltunk, Peti pedig Lacinak hogy ne érezze rosszul magát hogy őt senki nem támogatja. A pálya közepe felé Laci elbotlott valamiben amivel jelentős hátrányba került Brunoval szemben, és ez által mint ahogy az várható volt Bruno nyerte meg a versenyt.
- Fogadnunk kellett volna.- kiült Milán arcára egy kicsi csalódottság.
- Lesz még rá alkalom, Petinek nem erőssége a győzelem.- rá tettem Milán vállára a kezem támogatásul. Peti a válaszomra pedig drámai fejet vágott.
- Marics ma is megtanult valamit. Nem szerencsés ellenem fogadni.- csatlakozott hozzánk Bruno Lacival a háta mögött.
- Nyertem volna ha nincs ott az a szar gyökér amiben megbotlottam.- védekezett Laci.
- A legnagyobb gyökér a pályán amiben megbotlothattál volna ez te voltál, szóval ez nem kifogás.- ugrattam.
- Szerencséd hogy Bruno húga vagy.- mutatott rám fenyegetően, mire kinyújtottam rá a nyelvem.
- Jólvan Katica csoport, ha mindenki befejezte a gyerekes vitáját visszamehetnénk a szállásunkra.- szólalt meg Milán.
A kocsiban mindenki fáradt volt már úgyhogy csend uralkodott. A szálláshoz rendeltünk kaját majd később mindenki bement a saját szobájába. Peti fürdött még amivel már én 5 perce végeztem, és addig amíg vártam rá szétterültem az ágyon és bámultam a plafont.
A víz csopogás hangja elnémult majd pár percre rá Peti lépett ki a fürdőből.