Szerelmünk koncertei (Marics FF)

14. Fejezet

- Ne akadj fent ezen.- forgattam a szemem.
- Szóval nem. Megjegyeztem Pető Laura!- mutatott rám fenyegetően.
- Hova lett Marics?- jött elő Bruno a szobájából.
- Mivel nincs itt nyilván haza ment.- sóhajtottam, néha olyan értetlen.
- Most kajak át jött 5 percre? Na mindegy, ha már 2 nő is van ebben a házban, nem akarnának főzni valamit?
- Nem bejárónők vagyunk.
- Ez igaz, inkább ingyenélők, legalább is te biztos. Mi eltartunk Spaccel te meg egy ebédet nem főztél még.- akadt ki bátyám.
- Jó, jó, főzünk valamit.- emeltem fel védekezőn a kezem. Néha olyan indulatos tudd lenni.
Bruno visszament a szobájába.
- Na és mit főzünk?- kérdezte Nelli.
- Nehogy azt hidd hogy főzünk. Majd rendelünk valami kaját. Bruno nem tudja de van dugi pénzem.
Fél óra múlva megrendeltük a kaját majd kitálaltuk. A dobozokat pedig kidobtuk a kinti szemetesbe hogy nehogy véletlen megtalálják.
- Kész a kaja!- ordítottam.
- Na végre.- sóhajtott Bruno.
- Képzelődök vagy tényleg csináltatok kaját?- hitetlenkedett Laci.
- Csak egyétek már.- sóhajtottam.
- Ez Woltos.- vonta le a következtetést Laci egy kanál után.
- Dehogy, ezt mi csináltuk.- magyarázta Nelli.
- Ezerszer ettem már ilyet, megismerem hogy ez onnan van.- máshonnan kellett volna rendelnünk, elfelejtettem hogy ezek Wolton élnek.
- Nem az a lényeg hogy honnan van, hanem a szándék hogy ebédet rakjunk elétek.- mondtam tárgyiasan.
- Nagyra értékelem hogy rendeltél nekünk kaját ebédre.- mondta Bruno irónikusan.
- Nektek semmi nem jó!- akadtam ki.
Ebéd közben ment végig a gyerekes vitánk. Majd miután mindenki elfogyasztotta az ebédet visszavonult a saját szobájába. Nellivel beszélgettünk, filmeztünk majd eljött az este és nekiálltam készülődni a randira.
- Szerinted melyiket vegyem fel?- mutattam Nellinek a lehetőségeket. Egyik kezemben egy fekete miniruha volt, a másikban pedig egy vörös testhez álló ruha mely a térdemig ért.
- Szerintem legyen ez.- vette ki a kezemből a vöröset.
Felvettem a választott ruhát. Nelli megcsinálta loknikba a hajam, majd egy elegáns sminket készítettem magamnak. Felvettem egy szintén vörös magassarkút meg egy YSL kézi táskát és már készen álltam a randira.
- Kérlek tereld el Bruno figyelmét.- kértem Nellit.
- Mi? Minek?- értetlenkedett.
- Nem tudom neki kimgyarázni hogy hova megyek ilyen külsővel. Azt meg nem tudhatja meg hogy randim lesz, főleg nem hogy Mariccsal. Kérlek találj ki valamit.
- Ah jó, talán kitudok valamit találni.- adata be magát.
- Köszönöm.- hálálkodtam.
A lépcső tetején vártam hogy Nelli elterelje a figyelmét majd miután eltüntek Bruno szobájában gyors kiszaladtam az ajtón ahol szerencsére Peti már várt rám.
- Tyű Baby.- nézett végig rajtam.
- Ha lehet tűnjünk el innen minél gyorsabban. Nem akarom hogy valaki meglásson.- beszálltam mellé a kocsiba.
- Ne legyél ennyire be szarva. Nem vagyok világsztár hogy minden ember az én lépésem figyelje.
- Te könnyen beszélsz. Nem téged szednének szét a rajongóid ha kiderülne hogy van barátnőd.
- Az lehet. De most ne rontsd el ezzel a hangulatot.- igaza van. Randink van. Nem most kell minden apróságon feszengenem.
- Még mindig nem mondod el hova megyünk?- néztem rá kiskutya szemekkel hátha így kiszedem belőle.
- Vegyél egy lexikont és nézd meg a meglepetés szó jelentését.- muszáj beletörődnöm hogy nem szedem ki belőle.
Peti beiindította a kocsit majd a jobb kezét összekulcsolta az enyémmel.
- Szeretlek.- suttogtam miközben a kezünket néztem meghatódva. Megérte erre 20 évet várnom.
- Én jobban Baby.- rámmosolygott.
Az út hátralévő részében egyszerű témákról beszéltünk, majd egyszercsak lassítani kezdett a kocsi.
A Balaton egyik partján egy gyönyörű étteremnél álltunk meg.
- Kibéreltem az egész helyet.
- Ilyen gazdag vagy?
- Nem csak az egyik haveromé a hely.- nevetett én meg csak szórakozottan forgattam a szemem.
- Olyan gyönyörű ez a hely.- csodáltam ahogy beléptünk.
- Nálad nem szebb.- nyomott egy csókot a számra.
- Mikor lettél ilyen romantikus?- vontam kérdőre.
- Eddig is az voltam...
Leültünk egy asztalhoz majd mindketten megrendeltük az ételünket.
- Na és mikor akarod Brunonak elmondani a kapcsolatunkat?- kérdezte.
- Majd eljön az ideje. De az nem most van!- tettem hozzá gyorsan. Peti csak mosolygott.
- Aranyos hogy ennyire meg akarsz felelni Brunonak.
- Nem akarok neki megfelelni, csak azt akarom hogy ne nyírjon ki.
- Én nem félek tőle.- mondta könnyedén.
- Jobb az ha még nem terheljük ezzel.
- Nekem mindegy, örülök hogy végre kettesben tudunk lenni. Utólag sajnálom hogy nem vettem ki egy szállodát mert akkor az egész estét együtt tölthetnénk.- átjött az utalása, melyre el is vörösödtem.
- Igen. Talán majd máskor.- válaszoltam zavartan.
Kihozták a kért ételünket.
- Mhm, ez Isteni.- csodálkoztam.
- Mit gondoltál, az első randink majd valami lepukkant gyors kajáldában lesz? Alap hogy a legjobbat érdemled.- esküszöm óráról, órára egyre jobban szeretem, pedig mindig azt hiszem hogy ennél jobban már nem lehet.
Megettük a kajánkat.
- Na és most hova megyünk?- kérdeztem lelkesen.
- Haza viszlek már későre jár. Nem akarom hogy aggódjanak érted. Máskor ígérem hosszabb lesz.- átölelt majd megcsókolt mielőtt beszáltunk a kocsiba.
- Hát jó.- mondtam szomorúan.
Mire visszatértem már mindenki aludt. Megfürödtem majd követtem a többiek példáját és elnyomott az álom.