Szerelmünk koncertei (Marics FF)

2. Fejezet

Amikor megláttam a fiúkat realizáltam hogy nem vagyok eléggé képbe az itthoni zene világgal hisz csak látásból tűntek ismerősnek, a nevét egyikőjüknek sem tudtam volna megmondani.
- Csá fiúk, ő itt a húgom Laura, remélem nem zavar ha itt lesz a koncert közben.- Mutatott be bátyám, mire a fiúk válasza egy mosoly volt.
- Ilyen gyönyörű hölgy sosem zavarna.- kacérkodott a magas szőke fiú, mire bátyám megvető pillantással illette.
- Mint mondtam Milán ő itt a húgom, úgyhogy talán jobban jársz ha nem kezdesz ki vele...- zsörtölődött bátyám, én viszont megtudtam hogy az előbb említett szőke neve Milán.
- Nem tudom hogy most be kéne mutatkoznunk, vagy ismer minket a húgod...- érdeklődött az egyik fiú.
- Igazából nem nagyon vagyok tisztában a hazai zenészekkel...- válaszoltam zavarban.
- Hát akkor, én Manuel vagy, de nyugodtan hívj Manunak.- mutatkozott be.
- Én Peti vagyok.- szólalt meg először a harmadik fiú is.
- Örvendek.- mosolyogtam.
- Ne haragudjatok hogy így lelépek de mennem kell a színpadra, én vagyok ma az első előadó.-  vette útba a színpadot Manu.
- Éhen halok, valaki nem jön velem kajáért?- nyafogott bátyám.
- Már megint? Hisz nem rég ettünk!- értetlenkedtem.
- Remélem nem gondoltad komolyan hogy az az egy süti elég lesz nekem koncert végéig.
- Jó, majd én veled megyek.- ajánlotta fel Milán, majd elhagyták a helyiséget. Ketten maradtunk Petivel.
Be kell valanni a három fiú közül ő nézett ki a legjobban. Mindig is eseteim voltak az olasz fiúk és ha bár tudom hogy Magyar, az olasz szépség idelának 100%-ig megfelelt. Viszont több okból nem jönnék össze vele, mint például a bátyám barátja, híres, és az ilyen pasikkal mindig sok macera jár, és még sorolhatnám...
- Te ilyen csöndes lány vagy?- szakította meg gondolatmenetem.
- Nem, csak gondolkodtam.- feleltem.
- Rajtam?- kérdésén akaratlanul is elpirosodtam.
- Hé nyugi csak viccnek szántam.- nyugtatot, ha bár a fejem még mindig versenyzett színben egy paradicsommal.
- Nem érződött annak.
- Azt láttam hisz nem véletlen lettél ilyen vörös, de megértem, tudom hogy nehéz nekem ellenállni.- folytatta az ugratásomat.
- Nem vagy az esetem- hazudtam.- csak hirtelen ért a kérdésed.- ennél bénább indok nem hiszen hogy létezne, de hát sosem voltam jó az improvizálásban.
- Áltasd magad...- mondta egy mosoly kiséretében.

Pár perccel később vissza jött a két fiú, majd miután Bruno elfogyasztotta az ételét, már mehetett is a színpadra. Én is kimentem a nézők tömegébe hogy jó rálátást nyerjek a színpadra. Egész koncert alatt büszkeség tölött el hogy ilyen bátyám van mint Bruno. És jó volt látni hogy milyen sokra vitte a szakmájában.
Bruno után a Valmart jelentették be következő előadóként, és hát a kiváncsiságom vezéreltetéséből ott maradtam a tömegben. Nem láttam ott több előadót a backstageben úgyhogy simán elképzelhető hogy az az énekes még csak nem rég érkezett. Viszont amint megjelent a színpadon az énekes duo, minden kiváncsiságom alábhagyott. Nem gondoltam volna hogy Peti és Milán egy bandát alakít, de amint megjelentek a színpadon a lányok fülsüketítő sikongatásokba kezdtek. Nem gondoltam volna hogy ekkora ismeretségre tesznek szert a hazánkban, talán jobban utána kellene nézem a magyar zeneiparnak. A koncert kezdetét vette a fiúk belekezdtek dalaikba. Eszméletlen hangulat volt mindvégig, de számomra nem volt fogható Brunoéhoz, bár lehet azért mert a bátyám és elfogult vagyok. Viszont Peti az egész koncerten lenyügőzött, szerelmes lettem a hangjába. Nem bírtam levenni róla a szemem egész koncert alatt olyan energiát sugározott magából. Egyszer össze találkozott a tekintettünk, S egy kacér mosollyal ajándékozott meg, mire hirtelen elkaptam a fejem S az újra piros színekben pompázott.