Szerelmünk koncertei (Marics FF)

11. Fejezet

Peti egy törölközővel a dereka körül lépet be a szobába. Akaratom ellenére is kockáira tévedt a tekintetem, sokkal szállkásabb volt teste mint ahogy azt elképzeltem. Amikor találkozott a tekintetünk egyből elvörösödtem hisz nem akartam hogy meglássa hogy ép őt bámulom.
- Szeretnéd megnézheted közelebbről is.- mosolygott.
- Mi?- tértem vissza értetlenül a valóságba.
- Láttam hogy mit nézel, tagadni sem tudnád hogy vágysz rám már a kezdetek óta.- közeledett az ágyhoz.
Köpni nyelni nem tudtam ebben a helyzetben. Szégyen vagy sem de én még nem voltam ilyen szituációban mivel még szűz vagyok. Nyilván sok lehetőségem lett volna rá, de engem a munka és az életben való előrehaladás jobban vonzott mint a szerelem vagy a szexuális élet. Most sem tudtam mit csinálni csak hagytam hogy a dolgok megtörténjenek. Peti le ült mellém az ágyra majd szenvedélyesen megcsókolt, én is viszonoztam hisz annak amit mondott nem kicsi valóság alapja volt. Már az első pillanat óta tudtam hogy őt akarom és most végre itt a lehetőség hogy megkapjam. Peti vette volna le a törölközőt mikor nyílt azt ajtó. Hirtelen elváltunk egymástól majd Lacival találtuk szembe magunkat ki tágra nyílt szemekkel nézett ránk.
- Bocs hogy megzavartam valamit, de Bruno küldött hogy gyertek le mert még akar valamiről beszélni.- meg sem várta a válaszunkat már ki is lépet a szobából.
- Akkor asszem most veszek egy gatyát.- megindult Peti a szekrény felé, én pedig kezembe temettem arcom kínomba.
Lent ki az asztalnál ki a kanapénál ülve várt minket, csak remélni tudtam hogy Laci nem szólt az előbb történtekről semmit Brunonak mert akkor biztos hogy mind halottak lennénk.
- Most hogy végre megérkezett mindenki meg akarom beszélni a holnapi programot.- mondta tárgyiasan Bruno.- Valakinek van valami kívánsága amit meg akar nézni?
- Engem kimerített ez a nap, nem lehetne csak annyi hogy holnap este benézünk valami itteni szórakozóhelyre?- kérte Laci.
- Holnap este megyünk haza.
- Ha valaki józan marad akkor késő este is elindulhatunk.- tartott ki Laci terve mellett.
- Most őszintén, szerinted közülünk bárki is józan tudd majd maradni?- vitatkoztak tovább.
- Laura biztos az tudd maradni.
- Csak úgy mellékesen közbe szólnék hogy nincs jogsim.- szóltam közbe vitájukba.
- Akkor Milán, ő felelősség teljes tudd maradni. Elválalod tes?- lassan már könyörgött Laci.
- Ha ezt szeretnétek.- sóhajtott.
- Hát jó, akkor holnap pihi aztán indulunk bulizni, de mire indulunk mindenki legyen összepakolva mert vissza már nem jövünk!- közölte Bruno majd mindenki visszament a szobájába.
Petivel egymásra sem néztünk csak lefeküdtünk az ágyunkba ügyelve arra hogy még a kisujunk se érjen össze. Túl kínos volt ez az este ahhoz hogy szóra méltassuk.