Szerelmünk koncertei (Marics FF)

1. Fejezet

Nagy nap ez a mai számomra. Elhagyom szülő városom Sopront és új életet kezdek a bátyámal. Jó, talán ennyire nem drasztikus a helyzet, de valóban jelentős változás jön hisz bejutottam álmaim egyetemére. És mivel drága az albi, drága bátyám felajánlotta hogy lakhatok az ő és legjobb barátja házában Pesten.
Izgatott vagyok hisz mindig is vonzott a nagyváros, és egyben a szívem is megtelik melegséggel amikor arra gondolok hogy újra közeli kapcsolatba kerülhetek bátyámmal. Alig ha két szót váltunk manapság, mivel elég elfoglaltak vagyunk mindketten, én annó az éretségire készültem ő pedig zenész karrierjével foglalotoskodott. Úgyhogy nem is húzom tovább az időt hisz még bőven van mit bepótólnunk.

Vonattal és két bőrönddel értem be Budapest vasútállomásához, ahol tárt karokkal várt rám Bruno. Egyből karjaiba ugrottam, majd jó szorosan magához ölelt.
- Már hiányoztál hugi!- köszöntött egy lágy mosoly kiséretében.
- Te is hiányoztál, kivéve a szakállad, azt még mindig rühellem.- ugrattam, bár minden vicc fele igaszság...
- Remélem tudod hogy miattad nem fogom levágatni.- útnak indultunk a kocsija felé.
- Sajnos tisztában vagyok vele.- mondtam egy sóhaj kiséretében.

Fél óra múlva megérkeztem a házához, és Bruno úriember módjára segített bevinni a csomagjaimat az előszobába. A konyhából egy alsógatyás Lacika jött elő kezében egy tál müzlivel, amin már meg sem lepődök. Amikor még anyáéknál lakott Bruno nem egyszer került elő legjobb barátja ilyen kinézettel.
- Jó reggelt hercegnő!- üdvözölt. Ezt a "hercegnő" becenevet még akkor adta amikor álltalánosba jártam és az egyik farsangon egy hercegnős jelmezben elbotlodtam a színpadon az előadásom közben. Egész nap ezzel e becenévvel próbált vígasztalni, S ez egyszerűen csak rajtam maradt.
- Jó reggelt Lacika!- grimaszolt, hisz sosem szerette ha így hívom, egyszerűen csak elviselte mert szeret, akármennyire is próbálja tagadni.
- Tesó, most hogy itt fog élni a húgom nem járkálhatsz minden reggel így a lakásban.- mutatott barátjára. Bár nekem nem lenne ellem ha minden nap így kéne őt látnom, de talán jobb nem vitatkozni Brunoval.
- Kétlem hogy ezt Laura bánná.- közölte pimasz mosollyal, majd folytatta müzlije fogyasztását.
- Tesó...- türelmetlenkedet Bruno.
- Jó, bemegyek a szobámba aztán felveszem valamit, csak higgadj már le.- mondta védekezően, majd a tálal a kezében eltünt a szobájában.
- Ha a müzlit megint az ágyadba öntöd felnyalatom veled!- kiabálta utána bátyám.
- Nagyon anyáskodó lettél.- közlöm.
- Nem vagyok anyáskodó...- tiltakozott.
- Úgy szidod Lacit mintha az anyja lennél.
- Ebbe ne szólj bele Laura, nem tudod milyen nehéz vele.- mondta egy sóhaj kiséretében, bár kár tagadnia tudom hogy imád vele élni.
- Körül nézünk Pesten?- kértem kislányos ártatlansággal.
- Menjünk...- adta be a derekát.
Körbe sétáltuk a Bruno szerint jelentős helyeket, amelyek egész érdekesek voltak. Talán Bruno lelkes magyarázata tette azzá. Dél körül beültünk egy Starbucks-ba megenni egy sütit és elfogyasztani egy kávét. Bruno leült az egyik asztalhoz ameddig én kikértem a rendelésünket. A pultnál egy szőke kb. 190 centis, igen jóképű fiú vette át a rendelésem. A kávén a nevem mellett egy telefonszám is szerepelt. Értetlenül felpillantottam rá mire csak egy aranyos mosoly volt a válasz.
- Laura, haladj már, megpusztulok!- türelmetlenkedet bátyám.

Amint kiléptünk a kavézó ajtaján Bruno telefonja csörgöt, majd közölte hogy mennie kell koncertre "helyettesíteni" mivel hirtelen rosszul lett az egyik előadó. Mondanom sem kell hogy én is menni akartam hisz tény hogy tesók vagyunk, de még egyszer sem voltam egy koncertjén sem. Öt percnyi könyörgés után megadta magát S együtt indultunk a helyszínre.
Egy erre a külön rendezvényre felálított óriáskerék, különböző játékok és hullámvasutak sorakoztak a téren. Egyértelmű hogy valamilyen fesztivál, és büszke vagyok a bátyámra hogy ilyen helyeken is koncertezik, ha bár tudom hogy volt már nagyobb koncerten is. Bruno egyedül hagyott pár perce még elintézte a dolgait, majd együtt indultunk neki a fesztiválnak, felültünk az óriáskerékre melyen végig csukott szemmel karjába vájtam körmeim, hisz talán nem volt túl jó ötlet tériszonyosan ilyenre felülni. Az egyik célba dobós játéknál pedig megpróbált egy plüsst nyerni nekem, mellyel sikerrel járt hisz mindig is jól tudott bánni a labdával.

Kora éjszaka pedig a koncertek előtt fél órával, bevitt a backstagbe és bemutott a többi énekes társának...