Szerelmünk koncertei (Marics FF)

7. Fejezet

- Idézzünk szellemet!- vetette fel az ötletet Manu.
- Jó ötlet, már úgy is régóta beszéljük hogy ki kéne próbálni.- támogatta őt Peti.
- Nem ismerem a részegség ezen szintjét, de az fix hogy ti nem vagytok normálisak.- Tudtam hogy részegen sok hülyeségre képesek, de hogy ennyire abnormális dolgokra is... Most komolyan egy rakat 20+-os pasi szellemet akar idézni?
Sosem hittem az ilyesmiben ezért hamar elment az érdeklődésem az ötlet felvetése után.
- Hozok gyertyákat.- Szólalt meg Laci.
Pár perccel később pedig egy körben ültünk egymás kezét fogva.
- Most mit kell csinálni?- értetlenkedett Milán.
- Beszélni kéne, nem?- nézet körbe Manu támogatást várva.
- Ugye ti sem gondoljátok komolyan hogy valami itt meg fog jelenni?- kérdeztem unottan.
- Laura! Ha a te toxikusságod miatt nem fog sikerülni kizárlak!- parancsolt rám Manu. Nevetséges volt ez az egész, de azért követtem a fiúk utasítását hisz kinézem belőlük hogy kizárnak.
- Akkor beszélj Manu.- még a bátyám is komolyan hitt ebben.
- De mit...- valami csattanás jött a másik szobából. Mindenki összerezzent.
- Majd én megnézem mi volt az. Laura mond meg anyéknak hogy szerettem őket.- Bruno óvatosan benyitott a másik szobába, majd kezében egy szürke macskával jött ki.
- Milán mit keres itt a hülye macskád?!
- Hé Tuccoról szépen, egyépként meg elhoztam hisz nem szeret egyedül lenni otthon.- védekezett.
- Majdnem szívrohamot kaptam miatta.- vissza tette az állatott a földre.
- Én mentem aludni.- Indult meg Laci a szobája felé.
- Hé, mi lesz a...
- Manu ez hülyeség, inkább alszom.- vágott közbe Laci.
- Én is elég fáradt vagyok.- ásított Peti.
- Mivel mindenki részeg képtelenek vagytok itt aludni. Viszont a régi vendégszoba a hugomé, szóval egy ember a kanapén tudd aludni, valakinek viszont Lacival, a másiknak meg Laurával kell aludnia.
- Enyém a kanapé.- terült el rajta Manu.
- Én majd alszom Spaccel.- adta be a derekát Milán.
- Hát akkor nekem jutott Laura.- kacér mosollyal végigmért.
- Ha egy újjal is hozzá érsz eltöröm a kezed.- figyelmeztette Bruno.
Petivel felmentünk a szobámba. Szerencsémre rend volt, úgyhogy semmi szégyelnivalóm nem maradt előtte.
- Ez az ágyam.- mutattam a bútor irányába.- Te az egyik én a másik felében alszunk. Ja és ha lehet kerüljük a legapróbb testi kontaktust is.
- Rendben.- levette magát az ágy bal felére.
Csak egy "rendben"? Nem hittem volna hogy ez ilyen könnyen fog menni, hisz már hozzá szoktam hogy a fiúknál minden apróságért veszekedni kell. Követtem Peti példáját és befeküdtem mellé az ágyba.
5 perc elteltével Peti kezét a derekamon éreztem. A legutóbbi megállapításom talán elsiettem, velük tényleg semmi nem megy egyszerűen.
- Peti!- próbáltam kezdetben halk suttogással felébreszteni. Semmi reakció.- Peti!- Próbáltam egyre hangosabban. Még mindig semmi. Beletörődtem sorsomba és próbáltam aludni, de valamiért nem hagyott aludni a tudat hogy Marics Peti keze a derekamon pihen. Tudom hogy nem kellene nagy dobra vernem, de én a legapróbb dolgokat is értékeltem, és az hogy egész este "testi kapcsolatban" van velem, melegséggel tőlt el.