Szerelmünk koncertei (Marics FF)

8. Fejezet

Reggel hűlt helye maradt Petinek az ágyban. Lementem a többiekhez a konyhába és meglepetésemre már mindenki ébren volt.
- Megérkezet az álom szuszék.- üdvözölt Bruno.
- Csak álmodom vagy tényleg mind fent vagytok másnaposan reggel 8kor?- kérdeztem kómásan.
- Képtelenek voltunk korán kelni hisz megyünk Ausztriába síelni.- mondta Milán.
- És ti ebbe mikor akartatok engem beavatni?- akadtam ki.
- Már azelőtt lefoglaltunk mindent 5 személyre hogy ide költöztél volna.- közölte Bruno higgadtan.
- Akkor én egyedül maradok?!- förmedtem rá újból.
- Mint ahogy látod mi öten vagyunk fiúk, szóval igen.
- Tesó én szerintem nem tudok menni.- vánszorgot ki Manu a fürdőszobából.
- Mi az hogy nem tudsz jönni?- vonta Peti kérdőre.
- Tegnap nagyon elbasztam a gyomrom, meg a fejem is szét megy. Nagyon úgy tűnik hogy itthon maradok.- felelte Manu reggeli rekedtes hangján.
- Rendben Laura, úgy tűnik mégsem maradsz itthon.- mondta bátyám.
- Komolyan?- lelkesedtem.
- Kifizettük Manu jegyét is, nem hagyjuk hogy kárba...
- Úristen köszönöm.- Nem hagytam hogy befejezze a nyakába ugrottam.
- Csomagolj gyors össze, mindjárt indulunk.- utasított Milán.
Felszaladtam a szobámba és a tőllem telhető leggyorsabb sebességel bedobáltam a bőröndömbe a legszükségesebb dolgokat. Szenecsére vettem téli ruhákat is, úgyhogy lesz mit felvennem, plusz még szerintem ott is fogok vásárolni. Amint elkészültem leszaladtam a lépcsőn és visszatértem a fiúkhoz kik még mindig a konyhában ücsörögtek.
- Kész vagyok!- feleltem izgatottan.
- Akkor indulhatunk?- kérdezte a csapattól Bruno.
- Várj még Tucco...
- Nem hozod magaddal a macskád, Manu itt marad majd ő vigyázz rá.- Vágott Milán szavába Bruno.
- Te rá mered bízni a macskámat?!- hitetlenkedett Milán.
- Egy macskára még csak tudok vigyázni.
- De ha egy szőr szála is görbül...- Milán fenyegetőn Manura mutatott.
- Na most hogy ezt tisztáztuk, induljunk, még ma oda kéne érni.- taszigált ki minket Bruno a konyhából.
Bruno ült a kocsiban elől, ő vezetett, mellette Milán mivel bátyám úgy vélte hogy ő a legkevésbé irritáló személy az útunk során, hátul balról Laci, jobbról pedig Peti ült mellettem.
- Kapcsolhatok zenét?- érdeklődött Laci.
- Nem!- válaszolt mindenki egyszerre.
- Mindig csak a vita van abból ha valaki közülünk zenét rak be.- állapította meg Milán.
- Akkor majd kapcsolok magamnak.- kezdte Laci felvenni a fejhallgatóját, de Peti megállította rajtam keresztül.
- Nem fogsz antiszociáloskodni.
- Akkor beszélgessünk különben kibaszott unalmas lesz az út.- adta be magát Laci.
Csend telepedett az autóra.
- Tényleg jó társaság vagytok.- állapította meg.
- Reggel van még ehhez, de ha annyira beszélgetni akarsz elmesélnéd a sztoridat azzal a csajjal a kocsimban?- édeklődött Milán.
- Várj te láttál?
- Láttalak.- bólogatott.
- Lehet hogy mégis jobb ez a csend.- állapította meg Laci.
Az út nagy része csendben telt tovább, az egész társaság kómás volt még. Milán bambult maga elé, Spacc aludt, Peti pedig egész úton a telefonját bújta. Én is próbáltam Laci példáját követni, de egyszerűen nem bírtam már vissza aludni. Szenvedésem a telefonom hangja szakította meg. Insta értesítésem jött: Mricch követni kezdett.
Oldalra pillantottam és Peti mosolyával találtam szembe magam.
- Kövess vissza.- súgta.
Vissza követtem hisz túl korán volt még számomra hogy ellenkezzek.

Mricch
Megnéztem a képeidet és tetszik az a fürdőruhás képed, lementettem magamnak.

Pető_Laura
Hogy mit csináltál?!

Mricch
Jól kiemeli ez a ruha az idomaidat:')

Pető_Laura
Ha így folytatod letílttalak

Mricch
Nyugodtan, úgy is itt ülök melletted

Pető_Laura
Ha ilyeneket mondasz élőbe is Bruno ki fog dobni a kocsiból;)

-Benzinkúton vagyunk, valaki keltse már fel Spaccet ha fel kell mindig hugyoznia kell, és nem akarok az út közepén megállni miatta.- kért minket Bruno.
Megráztam Lacit.
- Mi a fasz van?- kérdezte kómásan.
- Menj wc-re.- értesítettem.
- Jó úgy is ki akartam már menni cigizni.
Nagyra értékelem hogy miattam nem szívják bent a cigit, tudják hogy mennyire utálom az illatát.
- Megyek én is.- Szállt ki Bruno is kit követett Milán.
- Úgy tűnik ketten maradtunk.- mosolygott Peti kacéran.