Boszorkányok pedig nincsenek

16. Vizsgadrukk és egy új barát

- Hogy' tetszett a Walpurgis? - kérdezte Summer, közben a bolt számítógépén pötyögve valamit.

Lucy néha beugrott hozzá csajosan eldumálni egy kicsit, amikor megtehette. A szivárványhajú lány ugyan idősebb volt nála, már fiatal felnőtt, ám szívesen elbeszélgetett Lucyval, mintha csak a kishúga volna. Lucy egészen megkedvelte őt, a nyitottságát, a stílusát, az egész (kissé különc) lényét. Rajta keresztül talán egy újabb nézőpontból ismerheti meg a boszorkányok világát. Örült, hogy megismerkedtek (és néha megfordult a fejében, hogy Senesser vajon nem tudatosan intézte-e így, de azután elvetette az ötletet).

- Jó volt - vont vállat a kislány. - Te már egyáltalán nem szoktál járni?

- Nem igazán. Persze növendékként tök izgalmas volt, annyi idős lehettem, mint most te, amikor a mesterem először elvitt. Hatalmas cirkuszi kavalkád és látványosság, igazi őskáosz. Ma már nem vonz annyira. Itt a boltban is mindenféle fura szerzettel találkozom.

- Sokféle boszorkány jár ide?

- Igen. Miénk a legjobb boszibolt az államban! - mosolyodott el büszkén Summer. - Ami nálunk nem kapható, azt nem is érdemes megvenni. Kivéve a feketepiaci árukat, de azzal mi nem foglalkozunk.

- Honnan szerzitek be, amiket árultok? - kíváncsiskodott Lucy.

- A szüleim intézik. A legtöbbet a termelőtől vagy a készítőjétől vesszük, és vannak amolyan "boszipiacok", mint az emberi világban a nagyker. Ezek a kereskedők külföldről hozzák be az árukat, például Európából vagy Ázsiából. Az olyan boltok, mint a miénk, tőlük vásárolják a tengerentúli cuccokat.

- Nem lehet közvetlenül külföldről?

- De, lehet, csak körülményesebb. Ez hasonlít a hétköznapi webshopokra: időbe telik kitapasztalni, ki a megbízható eladó, és ki árul bóvlit vagy hamisítványt. Hidd el, itt is próbálkoznak egyesek átveréssel meggazdagodni. Az igazi nagykereskedők a rendek engedélyével működnek, és nem kockáztatnák azt az átmeneti nagyobb haszonért.

- Nagyon benne vagy! - bólintott elismerően Lucy.

- Muszáj - pillantott rá Summer. - Tudod, ez családi vállalkozás. Szeretem csinálni, és egyszer majd én veszem át a szüleimtől. Szerintem erre születtem. Van kedved segíteni egy kicsit?

- Szívesen - ugrott talpra a kislány.

A szivárványhajú lány a kezébe nyomott egy teli kosarat, ő is felkapott másik kettőt, és betessékelte maga előtt a másik helyiségbe. Nyugodtan pakolászhattak és beszélgethettek, rajtuk kívül nem volt senki más az üzletben. Mikor Lucy rákérdezett, nem jelent-e ez problémát, Summer csak vállat vont, hogy a forgalom gyakran ingadozó. Éppen ezért tartanak normál emberi árukat is, hogy ne csak a boszorkányok térjenek be vásárolni. Néha a spéci áru megy jobban, máskor a hagyományos - magyarázta. Szerencsére mindkettőnek megvan a maga állandó vevőköre.

A pakolászás egészen szórakoztatónak bizonyult, legalábbis hasznosnak mindenképpen. Summer minden érdekesebb holmiról mesélt ezt-azt, Lucy pedig ámulva hallgatta. Elképesztő, hogy mi mindent használnak a boszorkányok a szertartásaikhoz vagy a mindennapi tevékenységeikhez!

- Ezek mire valók? - bökött az egyik polcon sorakozó kis csomagokra.

- Ezeket a spiritualitáshoz, a szellemekkel való kapcsolódáshoz használják - magyarázta Summer. - Tudod, a boszik és sámánok egy része különféle rítusokkal képes kapcsolatot teremteni a természetfelettivel. Ehhez meg kell nyitniuk az elméjüket, eljutni a révület állapotába. Különböző főzeteket, illóolajokat, elégetett növények füstjét használják, amitől transzba esnek, és ebben az állapotban látomásaik támadnak, amiket a szellemvilág üzenni akar. Olyasmi lehet ez, mint a hallucináció.