Boszorkányok pedig nincsenek

15. Tűzkígyók

Lucy ólmos fáradtságot érzett, mégsem bírt igazán elaludni a kocsiban. Folyamatosan el-elbóbiskolt, majd ismét megébredt, így se pihenni, se a két nő beszélgetését követni nem tudta rendesen. Senesser vezetett, Cassandra az anyósülésen ült mellette, Lucy meg a hátsó ülésen félig ülve, félig fekve egyensúlyozott álom és ébrenlét határán.

- A sátram és a felszerelésem... - kezdte a jósnő.

- A sátrad és a holmijaid pótolhatók, az életed nem! - vágott a szavába az indiánlány. - Eszedbe ne jusson visszamenni értük!

- Mi lesz velük? - kérdezte Cassandra, és a hangsúlyából érződött, hogy a cuccai helyett immár az idegen férfiakra gondol.

- Amit mondtam - vont vállat Senesser. - Reggelig a foglyaim maradnak, azután az ünnep végeztével elmehetnek.

- Még meg sem köszöntem...

- Nem érted tettem. A tanítványom veszélyben volt.

- Téged is megtámadtak.

- Mi másra számíthattunk tőlük? Nem voltak túl acélosak. Az a föld elemű boszorkány próbálkozott ugyan, de ellenem ez édeskevés.

- Te több elemnek is tudsz parancsolni...

- Nem - szakította félbe ismét Senesser. - Az elemeknek senki sem parancsolhat. Ezzel próbálkozni ostoba és arrogáns viselkedés. Ezért nem vagytok képesek többre, elfelejtettetek harmóniában élni a természettel. Nekem az elemek gyerekkorom óta a barátaim, akik mindig eljöttek hozzám játszani, és teljesítik a kéréseimet, mert nem akarom uralni őket.

- Miért haragszol rám? - fordította felé az arcát a jósnő.

- Miért haragudnék? Mert tavaly jószándékú butaságokkal tömted tele rólam a tanítványom fejét? Jósnő vagy, de a világon semmit se tudsz az életemről. Ezért kellene haragudnom? Vagy talán azért, mert nem hiszek a jóslatokban? Az meg az én választásom. Elhiheted, ha haragudnék rád, azt észrevennéd.

Hallgatásba merültek. Az autó falta a mérföldeket, Lucy meg elszundított egy kicsit. Amikor legközelebb megébredt, már másról folyt a szó.

- Kik ezek?

- Juan Manuel Rios és a kis bandája - bámult ki a szélvédőn a jósnő.

- Nem ismerem őket.

- Kisstílű gazemberek. Mindenféle illegális varázsáruval üzletelnek, újabban már nagyobb tételekben. Terjeszkedni akarnak, és az sem igazán érdekli őket, hogy ezzel megszegik a rendek közötti egyezséget. Éppen ezért kellene nekik a jóslat, hogy valamiféle kiskaput találjanak, amivel elkerülhetik a nyílt összeütközést. De leállni nem fognak, ahhoz túlságosan jól jövedelmez az üzlet.

- Meghamisítottad a jóslatot?

- Egy kicsit... kozmetikáztam rajta.

- Miért?

- Mert emberek halhatnának meg, ha az igazat mondanám. Rios soha nem hátrálna meg, ha ennyi pénzről van szó, a rendek pedig előbb vagy utóbb elveszítenék a türelmüket, és fejvadászokat küldenének rá.

- A fejvadászok nem mindenhatók.

- Honnan tudod? - kotyogott közbe a hátsó ülésről Lucy.

- Mert ismerem őket - pillantott rá a belső visszapillantó tükörből a tanítója. - Egyszer régen valaki ellenem is küldött fejvadászokat.

- És?!

- Semmi. Finoman meggyőztem őket, hogy inkább nem kellene ezt erőltetniük.

Senesser lágy altja egy szemernyit sem változott, Lucy az este tapasztaltak alapján mégis bizonyos volt benne, hogy aligha a legfinomabb módszereket használhatta ehhez a meggyőzéshez.