Boszorkányok pedig nincsenek

9. Koncentráció

A nyári szünet ideje alatt Lucy sokat fejlődött. Ebben ő maga is biztos volt, és a sikerélmény elégedettséggel töltötte el. Végre komoly tehetsége van valamiben! Egyre határozottabban érzékelte a fákat, a virágokat, néha mintha a föld lüktetését is érezte volna, vagy a szél énekét vélte hallani a lelkében. Legalábbis ott belül, amit a lelkének gondolt. Nem volt könnyű. Finoman fogalmazva. Valójában piszkosul nehéz volt, nagyon erős koncentráció és nyugodt környezet kellett hozzá, csend, mindenféle zavaró hatások nélkül. A külvilágon kívül a saját gondolatait is ki kellett zárnia, és ez sem bizonyult egyszerűnek. Az iskolában vagy az utcán nem is sikerült. Csak odahaza, az erdőben, vagy Senesser otthonában. A tanítója azzal nyugtatta, hogy ez így normális, csak fokozatosan lehet elsajátítani. Lucy legnagyobb ellensége a türelmetlensége volt.

De ért el eredményeket, és ez feltüzelte a kislányt. Meg akarta tanulni, kerül amibe kerül. Most akarta, de mint minden másban, a görcsös akarás a boszorkányságban sem működik, nem leszel mindentudóvá varázsütésre. Lucy tovább akart már lépni. Nem csak az élettelen (illetve a hétköznapi emberek által annak tartott) dolgokat és a növényeket, de az állatokat és az embereket is érezni akarta. Így hát egy óvatlan pillanatban óvatosan bepróbálkozott.

- Meg ne próbáld, tökmag, vagy csúnyán megjárod! - mordult rá csukott szemmel a szundikáló Ulysses.

- Nem is csináltam semmit! - tiltakozott ártatlan képpel Lucy.

- Aha, én meg balerina vagyok az orosz balettben...

- Megnéznélek tütüben - jegyezte meg fanyarul a tálcányi szendviccsel belépő Senesser.

- Én kandúr vagyok! - háborodott fel a macska. - Inkább neked kellene valami balettes borzalmat magadra húznod! Elvégre te lennél a lány, vagy mi a szösz! Hátha észrevennék végre a pasik is, és jól megdöntene valaki.

- Ulysses!

- Mi van? A kis ólálkodó tanítványod ugyan kiskorú még, de tudod te, hogy manapság milyen jól tájékozottak ezek a kis csitrik? Mondd csak, Lucy, ugye te sem gondolod azt, hogy a gólya hozza a...

- Fejezd be!

- A kisbabát - folytatta pimasz vigyorral a kandúr. - Biztos tudod, hogy anyuci meg apuci összeállnak, mint két kicsi lego, aztán mindent bele, szó szerint...

- Elég volt, Ulysses! Fogd be...

- Azt mondtad, fejezzem be. Azt hittem, a szexuális felvilágosítására gondolsz.

- Elegem van belőled!

- Mert neked is hiányzik már, hogy egy jóképű, izmos fickó jól meglegózzon...

- Hagyjátok abba! - emelte fel a kezét békítően Lucy. - Tinédzser vagyok, nem hülye. Igen, tudom, hogyan lesz a kisbaba, Anyu elmondta. Bár egy kicsit talán korán, de amolyan modern család vagyunk.

- Akkor jó - nyújtózkodott Ulysses. - Akkor meg mit vagy úgy kiakadva, Senesser? Lucyt nem zavarja. Talán téged zavar? Lehet, hogy veled van a baj. Biztosan régen járt már maci a málnásodban, és hiányzik egy kis gondtalan hancúrozás.

- Hagyj engem békén, te átokfajzat! - dühöngött az indiánlány.

- Miért? Ez a te híres természeti egyensúlyodnak a része - provokálta tovább látható élvezettel Ulysses. - A természeté, érted? Minden természetesnek veszi, ami csak él, ez az élet fenntartója, ha úgy tetszik. Mit vagy ilyen prűd? Felnőtt nő vagy, a fenébe is, elmúltál négyszáz éves! Elhiszem, hogy régen volt már rá alkalmad, de én szívesen adok neked kimenőt, ha az kell, hogy lenyugodj végre! Menj, kapj el egy fickót, mert egyre kibírhatatlanabb vagy! Az agyadra mentek az elvonási tünetek? Az embereknek szükségük van a rendszeres szexre, és ha te régóta nem csináltad már, akkor...