ANGEL 2 - 🔞A jakuza markában🔞

18. Rivaldafény

A jelenethez tartozó zene ☝

Annyiféle arcod van... a csábító, dögös sztriptíztáncos, az ártatlan, törékeny fiú, az odaadó szerető, a kedves és melegszívű barát, akinek a nevetése aranyport szór a levegőbe... voltál már mindenre elszánt túlélő, cinkostárs a bűnben, bosszúszomjas prosti és szorgalmas diák... de ami most vagy, és ahol most vagy, az vagy te igazából, és az a te valódi helyed. A boldogság kék madara vagy, aki az ország első számú színpadát repüli körbe, a gyönyörű tested minden mozdulattal átváltozik valami éterivé, megfoghatatlanná... szárnyaid nőnek, és arra visznek, amerre te akarod... ura vagy a testednek, a zenének és a nézők szívének... Most csak te vagy. Nincsenek körülötted kiéhezett férfiak, akik azt hiszik, bármit megtehetnek veled, nincs fenyegetés, nem kínoz fájdalom, nem borul rád a halál árnyéka. Nem tapadnak a bőrödre kéretlen érintések és csókok, még én se létezem, nem tartozol senkihez, csak te vagy és a tested, ami most csak téged szolgál... Az arcodon látszik az öröm és azt a szenvedély, ami elnyom minden fáradtságot és szenvedést. Most csak élvezed a zenét, a ritmust és a repülést. Az erődet. Ahogy az izmaid fellöknek a levegőbe, majd rugalmasan és elegánsan visszaengednek a földre, ahogy a szíved friss vért pumpál beléjük, és a tüdőd ellátja őket oxigénnel, és te madárrá változol, vagy tündérkirállyá, vagy bármivé, amit a szereped vagy te magad megkívánsz. Miután elvarázsoltál magad körül mindenkit, kecsesen meghajolsz, a rivaldafény megcsillan az őszinte mosolyodon és a nevető szemeidben. Ez vagy te igazából, és ebben van a legnagyobb hatalmad. Ezt nem veheti el tőled senki. Még én sem, sem az a sötét és mocskos világ, ami magába szippantott, és nem akar elereszteni...

Tudom, hogy felforgattam az életedet, amikor hívatlanul megjelentem benne, és most hiába próbáltalak elengedni, hogy megvédjelek, csak újabb veszélybe sodortalak. El kellene tűnnöm a világodból örökre, mert ha csak a közeledben vagyok, összetörlek... De önző módon képtelen vagyok szabadulni tőled. Hatalmam van a legerősebb, legelvetemültebb bűnözők és bandák fölött, soha nem hagytam, hogy mások irányítsanak vagy függjek tőlük, de te, kis fehér pillangóm, repkedő angyalkám, kék madaram, te örökre rabul ejtettél... Függővé váltam, a beteged vagyok. Nincs más célom, csak hogy téged megvédjelek és boldoggá tegyelek, és nem vágyom másra, mint hogy örökké melletted lehessek, és senki másé, csak az enyém legyél...

- Bravo! Bravo! Éljen! – Namjoont tapsvihar és a mellette ülők kiáltozása verte fel a gondolataiból.

Taehyung állva és széles mosollyal verte egymáshoz a két tenyerét, Yoongi mellette szerényebben, de őszinte elismeréssel tapsolt. Jungkook ragyogó szemekkel pillantott Namjoonra, fejével a színpad felé intve, hogy ugye ő is látta ezt a csodálatos produkciót. Namjoon büszke mosollyal bólintott, hogyne látta volna, és ahogy a tömeg sodrása magával ragadta és visszahozta a valóságba, ő is lelkes tapsra emelte a kezeit.

Jimin látta őket odaföntről. Mosollyal és egy alig látható kacsintással jelezte, hogy mennyire örül nekik. Köré gyűlt a többi táncos is, egyenes sort alkotva fogadták a sokadjára is ütemessé váló vastapsot, amíg utoljára le nem gördült eléjük a függöny. A varázslat véget ért, a tündérek, kisasszonyok és hercegek izzadt és kimerült lányokká és fiúkká változtak, akik fáradtan az öltözők felé siettek.

- Szép munka volt, jó pihenést mindenkinek, megérdemlitek! – kiáltotta a mesternő, ahogy elhaladtak előtte a hátsó folyosón.

Jimint elkapta, és megállította, hogy bemutassa őt a Japán Nemzeti Balett művészeti vezetőjének és a tánckarvezetőnek. A fiú mély meghajlásokkal és szerény udvariassággal megköszönte a gratulációjukat, miközben a szíve majd kiugrott az izgalomtól. Ez a két ember dönt majd a jövőjéről. Ha tetszett nekik az előadása, akkor talán úgy döntenek majd, hogy beveszik a társulat utánpótlás tagjai közé, és ezzel megalapozzák a biztos helyét a szakmában.