Élő Művészet

3. Kis gond

"És most hogyan tovább? Alkalmazzak magamon lebegtetővarázslatot? Igazából úgy volna a legegyszerűbb, ha visszaszobrosítanám, de egy nap alatt csak egyszer tudom életrekelteni szerintem. Még nem nagyon gyakoroltam... "

Ekkor feltűnt, hogy már reggel van, a napot alig takarta hegy.
Mordultam egyet.
- Aaaah! Ott rohad meg!   - Dobtam el ami a kezemben volt. -   Csak meg kellett volna tanulni azokat a csabda varázslatokat, mi?   - Gúnyoltam magam idegesen mosolyogva.
" Ha a megalázkodás nem jött be, akkor durvulok! "

Tettem nyitott tenyereimmel csuklóból egy körkörös mozdulatot a magam mellett, mire a kötél megemelkedett amit a földre dobtam.
- Tárgy manipulációs varázslat, Első szinten.
" Ez majd működni fog. "

A kötelet a repkedő lény nyakára tekertem hirtelen, majd kezemet magasba emeltem, és egy gyors, lecsapó mozdulattal leengedtem. Ezután a kötél a nyakánál fogva a földre rántotta a szárnyas falovat.
Mivel a kötél elég hosszú volt, a lábait is megkötöttem vele és nem hagytam, hogy felálljon. Leszorítottam a kötéllel és a varázslatommal a földre.
Közelebb mentem, úgy fél méter távolságra tőle a csapkodó szárnyaitól legtávolabbi pontra, a fejéhez.

Leguggoltam, majd oda nyújtottam a kezem, ekkor pedig tüzet hoztam létre a tenyerén felett.
- Te is tudod, hogy fából vagy, ugye? Nincs szükséged se ételre, se vízre, csak a varázslatom miatt lehetsz életben. Vagy engedelmes paci leszel... - Megnöveltem a lángot a kezemben -  ...vagy hamuvá égetlek!    - Mondtam meggyőző hangon.

Feladása bizonyításaképp nem mozgott tovább. A nyakán kívül mindenhonnan letekertem a kötelet.
Intelligensebb mint hittem. Lehet, hogy gonosz voltam, de a helyzet megkívánta.

Hagytam, hogy felkeljen miután megfogtam a kötél végét. Ezután a szemeibe néztem.
- Ha jól viselkedsz, ezután szabadon mozoghatsz itt. De ha elszöksz, akkor megkereslek...és veled fogok fűteni a télen!

Úgy tűnt komolyan vesz. Lehajtotta a fejét, majd mellső lábaira térdelt, amire egyáltalán nem számítottam.
Ezután úgy maradt egy ideig mire megértettem.
" Ez nem csak behódolás? Azt várja, hogy felüljek rá? Végülis nem sok időm maradt úgyhogy legyen..."
- Napfelkeltével ellenkező irányba menj ha lehet.   - Kértem tőle. Végül sikerült a hátára ülnöm. Ekkor nekifutott és felrepült.

Pár perc után viszont belém nyilalt a fájdalom.
- Au... Téged aztán kemény fából faragtak. Fáj a hátsóm.    - Nyavajogtam. -     Remélem legalább szálka nem fog belém állni. Az olyan plusz nyűg lenne mint te.   - Ekkor eszembe jutott egy ötlet.
" A Szálka jó név lenne neki. Bár amíg nem bízok benne nem nevezném el. "

Hamarosan megérkeztünk a palotához.
Varázslóknak és varázslótanoncoknak kötelezően pedig Thiago Pecsétjét már messziről magunk fölé idéztem.
" Nehogy az örök megtámadják Szálkát. Ó a francba! Elneveztem... "

Leszálltunk amire természetesen nem érkezett nem meglepődött arc. Bár még tudom őket érteni. Hiszen a pegazusok kihaltak ez pedig még fából is készült.
" Remélem az uralkodót is úgy ámulatba ejti, mint az őröket. "

A kötelet Szálka nyakában hagytam bár nem éreztem már, hogy lett volna rá szükség. Úgy éreztem sima ügy lesz, hisz még is volt beszélve, ráadásul engem mindig kérdés nélkül beengednek.
De amint a belső palota kapujához értünk, az őrök megállítottak.

- Ez meg mit jelentsen??   - Háborodtam fel a váratlan és természetellenes fogadtatáson.

Egyikük megszólalt.
- Sajnálom Amelia kisasszony, de nem viheti be azt az uralkodónkhoz.

- Hogy?! Engedjetek be azonnal! Megbeszélt találkozóra jöttem Ambrose királlyal! Ami meg a lényt illeti, nincs veszéllyel senkire, én magam csináltam!

Erre egymásra néztek, tekintetükből pedig azt olvastam le "komolyan mondja? Kezd megőrülni Thiago nélkül és szörnyeket készít?,,

" Esküszöm ha nem állnak arrébb... "
Kezdett felforrósodni a tenyerem, de ekkor egy ritkán hallható férfihang ütötte meg a fülünket.

- Mi ez a felfordulás?    - Jelent meg a kapuhoz közeledve a férfi. Majdnem vàlláig érő szőke haja össze volt alul kontyolva úgy, hogy arca egyik felét sejtelmesen takarta elől a haja.

" Alain Belloni Deur koronaherceg... Miért van itt? Olyan ritkán látni őt kint mint sárkányt jeget okádni. "