Élő Művészet

8. Az Obszidiánszoborért I.

Már hajnali öt volt mire leraktam a könyvet.

" Amit tudtam elolvastam belőle, majd azt is átolbastam mégegyszer, de az se sok volt. " - Gondoltam fáradt fejjel. Felkeltem, ittam egy kis vizet, csomagoltam némi kaját a kis oldaltáskámba, majd fogtam a varázslatommal életrekeltett fapegazust és kisétáltam vele, miközben felkötöttem enyhén hullámos rozsdabarna hajam.

Fél hatig vártam Szálkával a szakadék szélén.
- Nincs nekem időm erre a kavicsrágó marhára! - Ültem fel, majd mikor Szálka kinyitotta a szárnyait, lópatkó dübörgést hallottam. Hátranéztem mire a szőke félarcú, egy szemű, kétszínű herceg érkezett fehér lovon. Felegyenesedtem a pegazus hátán a férfire nézve, és várva, hogy mit mond.

Megállt és komoly arccal nézett végig rajtunk.
- Azthittem a magadfajták seprűn közlekednek.

Tettem egy gyors félköríves csukló mozdulatot, mire a herceg palástja a fejére húzódott. Én közben Szálkán ülve közelebb mentem.
Mire sikerült lefejtenie magáról a ruhadarabot, már ott voltunk egymás mellett. Én a ló szerű állaton, ő meg azon, amelyik tényleg az.

- Szálljon le a magas lóról! - Mondtam az alacsonyabbon. Méretre Szálka nagyobb, de a háta lentébb van ezért én is jóval lentébb voltam. - Magasabbra nem jut azzal a paripával.

- Ugye nem akarsz felültetni arra az ízére? Az a valami maga a természet meggyalázása!

" Ezt gyakran mondják rád is? "
- Akkor szerezzen be egy griffet, mert ahová most megyünk, oda csak repülve juthatunk.

- De mégis hová akarsz menni ilyenkor?

A hajnal első sugarai is megérkeztek ránk. Szálka magasra emelte szárnyait, majd megszólaltam.
- Anyagbeszereni. - Csapott ezután kettőt a fapegazus szárnyaival.

Végül rávettem, hogy úgy utazzon mint én. Természetesen nem engedtem elől ülni.
Mikor felrepültünk olyan erősen kapaszkodott, hogy esküszöm éreztem ahogy az összes belsőszervemet felnyomta a gigámig.

Majd kis idő után megszólalt öt oktávval magasabb hangon mint szokott.
- A lovamat otthagytam, de ha miattad a fogamat is, esküszöm többet nem látod az ujjaid!

" Tudom, hogy nagyon rossz ötlet volt elhozni, és mi történik velem, ha baja esik. De... még ha kívülálló is, most az egyszer szükségem van a véleményére. Hogy mit tegyek a szoborral... És a király híján neki kell erre engedélyt adnia. Bár van egy olyan érzésem, hogy Ambrose király hamarabb engedné meg mint ő. "

Az ország legmagasabb pontja nincs messze innen. A Nose hegy.
Mikor már csak úgy kétszáz méterre volt és teljesen látható lett az a gigászi hegy, Alain herceg is szóvá tette.
- Miért megyünk a Nose felé?

- Ez az ország legmagasabb pontja, ez lóg ki legjobban, ezért hívják orr egységnek.

- Nem ezt kérdeztem! Amúgymeg tuti nő találta ki ezt a hülyeséget. Ha férfi lett volna, egész biztos más neve lenne a hegynek.

- Ezt meg hogy érted...? - Fordultam kicsit felé kíváncsian.

Ekkor közelebb húzódott és felmutatva felkiáltott.
- Vigyázz!!!

Éles sivító hangot hallottam egyre hangosabban.
Felnézve láttam, hogy valami sötét tart felénk túl gyorsan. És nem csak sötét, hangos is volt. Bár arrébb rántottam Szálkát, de az a valami eltalálta. Elvesztettük az irányítást és nekicsapódtunk egy sziklának, Szálka lezuhant, és én is majdnem. Alain a hegyből kiálló egyik sziklára ugrott és utánam kapott, végül csak a lábamat ütöttem be.
A szél és a hang amit az ismeretlen alak okozott megsüketített egy pillanatra. Odafent a szél hideg volt és erős. Akárcsak a kéz amely engem tartott.

A herceg felhúzott maga mellé. Akkor vettem észre, hogy erősen bevertem a térdem.

Bár nem csak nekem tűnt fel.
- Te vérzel! - Jegyezte meg Alain.

- Havonta egy hétig is. Túlélem ezt. - Álltam fel nagy nehezen.

Felnézve láttam, hogy felettünk volt több nagyobb ilyen kiálló darab.
Ekkor megint megcsapta a fülem az éles magas hang.

" Ehez kellene egy védelmi varázslat! Vagy egy hármas szintű varázslat... Ezt jól elcsesztem! "