Élő Művészet

4. Egy varázslat megalkotása

- Hercegem... - Hajoltam meg, majd felegyenesedve rögtön a nyakába zúdítottam a dühöm okát. - Képzelje, bánatomra nem engednek be, pedig ön is tudja milyen fontos ez a találkozó!

A herceg erre elmosolyodott.
- Annyira fontos, hogy még egy kihalt állat is rész vesz rajta? Én is mindössze azért jöttem ki, mert a belső palotában is zavart okozott a kis teremtményed érkezése.

Arcomra kiült feldúltságom amit egy ingerült szusszanás követett.
- Akkor megtenné kérem, hogy beengedet velük? - Kérdeztem még visszafogottan.

Alain herceg erre keresztbe fonta a karját.
- Nem. ...Felejtsd el amit tervezel! Tudom, hogy csak a kis mestered miatt csinálod ezt a cirkuszt. Lépj túl Thiago-n és hagyd békén apámat. Így is épp elég elfoglalt az egyre több szörny miatt amit az Árnyrém küld ránk.

Haraggal néztem gyorsan végig rajta, aztán egy nyugodt mosolyt erőltettem magamra.
- Fél, Koronaherceg?

Mindhárman ideges arccal reagáltak, de a hercegé valahogy más volt.
A két őr közé, azaz elém lépett és lekicsinylően hozzám hajolt.
- Lehet hogy Thiago tanítványa vagy, de hozzá képest semmi. Hordd el magad, mielőtt kitiltatlak a palotából!

Én is közelebb hajoltam majd hunyorítva odasúgtam neki.
- Próbáld meg r*banc...! - Ezután gyorsan felpattantam Szállka hátára és megrúgtam a sarkammal, amitől felrepült.

- Kapjátok el, de azonnal! - Szólt hangosan és dühösen Alain parancsa.

A felső palota legmagasabb tornyához tartottunk, egyenesen annak a hatalmas ablaknak, amin Ambrose király mindig kinéz az azzal szemben lévő trónjából.

Észrevéve a rohamosan közeledő átlátszó veszélyt, reagálnom kellett.
- Ajjaj. - Ismerős körkörös csukló mozdulatot hajtottam végre sietve amennyire csak lehetett. - Tárgy manipulációs varázslat Második szinten!

Ekkor a hatalmas ablak kiszakadt a helyéről majd elfordítottam a varázslatommal, és még épp sértetlenül be bírtuk repülni a toronyba, majd az óriási ablak sebészi pontossággal vissza lett téve a helyére.
Bent legalább tíz őr állt felfegyverkezve a trónjából felálló uralkodójukat takarva, és készen arra, hogy megvédjék ha kell.

- Bocsánat ezért! - Kiabáltam miközben Szálka kecses szárnycsapásokkal leszállt. A katonák erre kardot rántottak. Leugrottam és a faragott fapegazus elé álltam. - Nenenene, ne báncsátok! Nem ártalmas!

Ambrose király felemelte egyik kezét, mire az emberei lenyugodtak, majd ő maga is megszólalt.
- Amelia, mi okból ez az igen csicsás belépő? Ráadásul nemcsak hogy késtél, még a palotában is ráijesztettél ezzel mindenkire.

- Sajnálom! Az a helyzet, hogy Szálka miatt a kapuőrök nem akartak beengedni, ahogy a Koronaherceg sem, de ezt mindenképp meg kellett mutatnom felségednek!

Ambrose király röviden elgondolkodott.
- Alain ellenezte? Hm... Hát mutasd!

- Köszönöm! Engedelmével... - Erre kicsit húztam a kötéllel a falovon, mire az mellém sétált. - Nemrégiben feltaláltam egy Varázslatot, a neve, Elő művészet. Ezt a pegazust saját kezűleg faragtam fából, majd a varázslatommal életrekeltettem.

Nem számítottam akkor sokkra mint amit ez a kijelentésem okozott, ekkor pedig bevágódott az ajtó is, amin Alain fáradtan szuszogó teste jött be.
- Meg vagy...!! - Mondta négy levegővétel között kócos hajjal. - Takarítsd ki azt az ízét a palotából! - Mutatott ki az ajtón.

" Mint valami takarítónő aki fél hogy a ló idepiszkít. "

Az uralkodó kissé értetlenül fogadta ezt.
- Mirefel ez a nagy ellenszenv fiam?

- Apám, ez a lány egy veszélyes szörnyet hozott a palotában a tiltószavam ellenére, és előtte pedig azt mondta rám hogy rib--

- Alain! - Emelte fel a király a hangját. - "Ez a lány,, aki mellesleg a nagy becsben tartott varázsló, Thiago lánya és tanítványa épp az imént közölte, hogy új varázslatot hozott létre. Ez tudod mit jelent, nemigaz?

Erre Alain hercegbe belefulladt a szó.
Én pedig csak értetlenül álltam a kötéllel a kezemben. Aztán néhány pillanat után muszáj volt megszólalnom.
- Valaki elmondja végre, hogy miről van szó!? Csak annyi világos hogy rólam...